- Szindbád (SzB): Hogyan kapta a kocsma ezt a nevet?
- Okos Gábor (OG): Elég rendesen bagoly mániás vagyok. Töprengtem, vajon milyen bagoly az, ami minden embernek beugrik? Hát a rézf...szú..., azzal riogatott még nagyapám is, ez jó lesz. Bementem hát az önkormányzathoz.(...) Mondom, Rézhasú Bagoly lesz a neve.
- »De az nem is hasú, hanem f..szú« – riposztolta kioktatóan a hivatalnok.
- »Tudom, de akkor ezzel a névvel bejegyzik és engedélyezik?«
- »Nem, azt nem lehet!«
Így lett a Rézhasú Bagoly – meséli Okos Gábor a hely mindenes üzletvezetője és leginkább szakácsa. Pont egy éve, 2012. április végén nyitott, amit azóta is „tol”. Helyesebben „tolnak”, mert a bagoly működése elképzelhetetlen volna Gábor munkatársai, így Kinga nélkül, aki felszolgál és csapol az üzletben – teszi mindezt kedvesen és mosolyogva. Másrészt a vállalkozása még közel sem rentábilis.
A harmincas éveinek közepén járó srác, ki gondolná, de először a pénzügyi világban, üzletemberként próbálkozott. Kiemelt-ügyfélkapcsolati menedzser volt több bankban is. De nem bírta a nyomást, saját szavaival fogalmazva „ha túl jó voltam az volt a baj, ha meg kevésbé, akkor meg az. Nem fértem bele a keretekbe, nem voltam egy birka típus”. Nyakába vette hát a világot, hol több hol kevesebb szerencsével, és kikötött az egy és osztatlan igazságnál, a fakanálnál. Először csak kedvtelésből, haveroknak főzőtt a koleszban vagy otthon. Majd egyetemet végzett közgazdászként elment tanulni a Dobos C. József Vendéglátóipari Szakközépiskolába.
„Szakácsiskolába akartam menni, de diplomas szülőknek (szinte mindenki pedagógus a családban), diplomás gyerek kellett. Viszont apám és a nagyapám a konyha embere volt. A szakácskodásban kezdetben egyedül anyai nagyapám támogatott, aki Egerben megbecsült szobafestő-mázoló mester volt, és akinek a családban a szava szent: »próbáljam ki, mert illik hozzám.« Azt láttam az ő példájából, hogy ha egy ember kétkezi munkájával becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik, akkor megbecsülést vívhat ki magának.”
Alulról indult. Gyakorlatra nagyapja kapcsolatainak révén az egyik legnagyobb vendéglátóipari cég hűvösvölgyi „ételgyárába” került. Fél hattól lapátolta a tejbegrízt, hámozta a krumplit és öntötte az olajat.
Ezután külföldön próbált szerencsét, amsterdami palacsintaház, egy luxemburgi nagyhotel konyháján kisegítő, dolgozott üzletvezetőként egy óbudai koreai étteremben, majd többször is Thaiföldre sodródott, ahol egy buddhista szerzetes mellett az asszonyoktól elsajátította a tökéletes Pad thai-technikát. Főzőtt Ausztráliában egy mexikói étteremben, emellett párhuzamosan egy hostelben volt éjszakai menedzser. Majd következett négy év Spanyolország, elsőnek egy sevillai pizzéria, majd ezt követően egy mallorcai (nem vicc!) magyar étteremben dolgozott, aminek a konyháját átalakította turiszt-barát tex-mex étteremmé. Volt sous-chéf egy valenciai tapaszbárban, majd konyhafőnök egy ibizai tengerparti lokálban. Mindezek visszaköszönnek az étlapon. Ja és valahol az életútjában hónapokat dolgozott Tacos Locosban, az Eckermann kávézóban vagy a Macskában - utóbbi bérkocsis utcai kocsma ételkínálatának kialakítását és felfrissítését Gábor külön is megemlítette.
Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Rézhasúban tetten érhetők a külföldről hozott fogások és inspirációk:
"Spanyolországban sok olyan kisvendéglőt láttam, ami tetszett, de Thaiföldön láttam egy olyan helyet, ami egy prototípusa annak, amit elképzelek: európaias volt a kínálat, de emellett laza, egyszerű, és nem drága. Egyszóval kell egy jó atmoszféra." (SZerk: ehhez nagyon hasonló volt tavaly a Világbüfé Balatonfüreden, csak sörök nélkül...)
A helyiség korábban "Il Capo" pizzéria, még korábban Vén Pipás néven ment. De egyik sem volt más, mint egy ipari-sörös tucatkocsma, ahová leginkább lyukas zsebű egyetemisták jártak (ahogy a szerző is). Szinte minden évben más bérlője volt.
„A tavalyi nyár elég nehezen indult. A lökést a kézműves sörfesztivált adta meg, ahol a csakajósör standján árulták pogácsáinkat és a csilisbabos párnáinkat" – emlékezik vissza Gábor. "A fesztiválon illetve később a környéken szórólapoztunk. Nagyon jó barátom a Kővári Gergő, aki a csakajósört csinálja, és innen az ügy, ennek köszönhető, hogy ennyi fajta sört tartunk." Csak néhány példa erre (zárójelben a ratebeer-en kapott pontszámok): Paulaner (szüretlen búza és pils); Primátor English Pale Ale (49), Flying Dog Snake Dog IPA (2008 and later, 92), Primátor Stout (78), Flying Dog Raging Bitch (98), Sierra Nevada Pale Ale (Bottle/Can, 96), Sierra Nevada Stout (95), Sierra Nevada Celebration Ale (98), Sierra Nevada Bigfoot (99), Left Hand Milk Stout (96), Primátor Premium Lager 12° (41), Primátor Double 24° (Specialni Tmavé, 50), Primátor Weizenbier (64), Weihenstephaner Vitus (98), Weihenstephaner Hefe Weissbier (99), Weihenstephaner Hefeweissbier Dunkel (95), Weihenstephaner Korbinian (98); továbbá a németalföldi szekció: La Chouffe (8%), Kwak, Chimay, Delirium Tremens, Tripel Karmeliet, Guldan Draak, Liberty Ale, etc. Hazai kézművesek, fóti sörfőzde: Grabanc Citra+ , Grabanc IPA (96), keserűméz (csapoltan), hammurapi; Jászdózsai köleses (világos és barna), békésszentandrási szilvás, meggyes, és így tovább.
Azonban némileg tovább kísért a múlt, mivel a megörökölt, ám alaposan átdizájnolt belsejű üzlethelyiség adottságai (pl. az asztalok kialakítása) finoman szólva sem az igaziak. További nehézséget okoz, hogy a kocsma nehezen észrevehető, nem látszik sem a Bródy Sándor sem pedig a Krúdy Gyula utca felől, tetézve ezt azzal, hogy a Horánszky utcában viszonylag kevesen járnak, ám ebből adódóan van előnye is: csöndes. A cégért (bagoly) a kerületi önkormányzat egyedi szabályainak megfelelően be kellett fordítaniuk, mert különben ez is díjköteles lett volna.
Másik hátulütője, hogy ugyan nyáron bent elég hűvös van, azonban nincs kerthelyiség, és jóidőben elsősorban oda húznak az emberek. Ebből adódóan nyáron rövidebb nyitvatartás lesz, este hattól és a szombat csak nagyobb foglalás esetén lesz megtartva.
"Egyszóval úgy néz ki, hogy ezt a helyet előbb-utóbb el kell, hogy hagyjuk - összegez némi keserűséggel. "Az utcában több ember nem egyszer fenyegetett meg már különböző összefogással, mondván tűrhetetlen, hogy itt (az ablakuk alatt) cigarettáznak, és közben nem értik meg, hogy nem én hoztam a törvényt. Hozzáteszem ezek nem idősek, hanem fiatalok voltak. Ezért sem lehet itt hosszú távon tervezni. Magyarországon nehéz vendéglátózni, mert ott tesznek keresztbe, ahol tudnak" - teszi hozzá.
A jövőképéről és céljairól is faggattuk:
"...Hogy mit szeretnék? Ugyanezt vinném tovább, csak egy jobb helyen. Például nagyon tetszik az, amit az ismerőseim csinálnak, a Tűzoltó utcában, a Tündérgyár helyén. Élesztő néven. (...) Egy ahhoz hasonló »chilles-píszes« helyről álmodom, ahol a dohányosok senkit nem zavarnak, télen sem."
Ha teheti, szeret beszélgetni a vendégekkel, érdeklődik mennyire elégedettek vagy csak úgy eldumálgat velük.
Filozófia és a koncepció, egyszerű: változatos, jó kaja, széles külföldi és kézműves sörválaszték, elérhető áron, kedves, közvetlen és értő kiszolgálással. „Erre tudunk építeni: normális kaja, nem olcsó burgert adunk kecsappal, sült-krumplival és csalamádéval. Azokból van elég.”
Próbálják a külföldieket is behívni, például a közeli belvárosi hostelekben szórólapoznak. Néhányan be is jöttek ennek hatására, de ők persze nem visszajáró vendégek. Ettől függetlenül célközönségük.
És jellemzően milyen a vendégköre?
- "Tarkabarka. Alsó korhatár a huszonévesek. Nem egyetemisták, jellemzően nekik drága itt a sör (a legolcsóbb 450,-). Inkább a sörös-gasztrobuzik járnak ide. Jellemzően akik egyetértenek a kézműves-sörforradalommal, és például ismerik és szeretik a csakajósört. Így terjedt a híre szájról szájra."
Anyagbeszerzés:
Gábor majdnem minden nap jár a Rákóczi téri piacra. Saját maga választotta ki a kofáit és a beszállítóit. Részben a sarki kínaitól hozza a fűszereket, szószokat és a tigrisrákot, azonban a hozzávalók legjavát a Népszínház utcai török áruházban vételezi, így a pitát, tortillát, fűszereket, és a húst (marhát, borjút, bárányt). "Jó minőségű és ehhez mérten nem drága. A húst mindig ott szedik szét frissen előttem."
- "Hogy miért ragaszkodok a piachoz? Mert látod az árut, és tudják, ha átvernek, nem jövök vissza."
Ennek megfelelően vannak szezonális forgók a kínálatban, ilyen a napi tapasz és a napi szendvics-ajánlat:
"Törekszem a frissességre. Még a pacalt, a csilisbabot, vagy a káposztásbabos csülköt is úgy főzöm és reklámozom, hogy épp elfogyjon, ami általában meg is történik, mert ezeknek az ételeknek rajongó táborai vannak, szóval ha időben kapják a fülest jönnek és pusztítják".
Értékelés: 10/8,5
Ami a ritka sör és ételkínálat mellett magasztalandó, az a hely pozitív hangulata: vidám, harmonikus színek, jó zene (ami nem üvölt, a háttérben marad, simán lehet mellette beszélgetni. Mikor ott voltunk Yonderboy - Passive Control szólt) - és még a felszolgálásban sem találtunk kivetnivalót.
Van egy LCD tévé, amin lehet meccset nézni - de ezt (szerencsére) nem szokták bekapcsolni, opcionális.
A ratebeer értékelése a helyről itt (klikk).
Mindenesetre nyomon fogjuk követni. És végszóra, Boldog születésnapot!
Nyitva: keddtől szombatig, 16:00-24:00 között (ha vendég van, akkor tovább is).