2011. május 13. péntek, Bp., Mikszáth tér – Krúdy Gyula utca
Nemrég a város sörszerető társadalmát végre lázba hozó esemény történt. Nem csoda, hogy a jó magyar házi sörre szomjazók szép számban vándoroltak el a – bízunk benne, hogy hagyományteremtő – Főzdefesztiválra, amely - ha nem is teljeskörűen, de felvonultatta a legígéretesebb hazai kisüzemek sörtermését. Néhány – részben, .jpg)
korábbról már ismert sör – kivételével végig tudtuk kóstolni a kiállító manufaktúrák portékáit – köszönhetően annak, hogy (1.) már negyed ötkor kiértünk, (2.) protekció híján volt türelmünk végigállni a sorokat (3.) és nem utolsó sorban mert a legtöbb helyen a csapoltból pikoló adagot is mértek – a végére így is megéreztük, hogy erős mezőny gyűlt össze. Nem csak arra voltunk kíváncsiak, hogy milyenek a sörök, hanem arra is, hogy milyen az összkép, illetve a csaposok mennyire vannak képben vagy inkább csak szüreti idény/diákmunkások.
Miskolci Serforrás: Korty & IPA
Délről északnak választva meg a haladásirányt első körünk a miskolci (pontosabban felsőzsolcai) Serforrás standjához vezetett, 
Az India Pale Ale-hez egy kis sztori, ami sokat elmond a pultokhoz kihelyezett „szőkékről” (bár ez történetesen egy vöröstől származik)! A „Korty-ot” másodikra még (máris?) befogadta a savanya arcot vágó pultos lyányaink szürkeállománya, de mikor az Ale-t (fonetikusan így hangzik: ÉL) kértük, egyikük – pont erre a csapra beosztott lyányunk rávágta, hogy „olyan itt nincs!” Máris kifogytak volna? Szerencsére szavait követő hitetlenkedő kételkedésünk azért benne is felszakított valamit, és kis segítségként az „India” szó említésétől (amit már hallhatott) elbizonytalanodva, kolléganőjétől kapott segítséget, aki pőrén imígyen igazította útba: „Az az!” – miközben fejével félreérthetetlenül biccentett a tűnődő kollegina előtti sörcsap felé. Vajon tudták egyáltalán, hogy sört csapolnak?
Szűretlen India Élünk már nem hagyott bennünk túl mély barázdákat. Színe élénk, aranysárgás, vékony fehér habbal, könnyen csúszik, de túl soknak éreztem benne a szénsavat (alkohol: 5 V/V %). Az íze citrusos-gyümölcsös, de kissé nyers, lehet akkor inkább már egy Fuller’s London Pride. Értékelés: 10/6. (A csapoló „személyzetre” már utaltunk).
Jászdózsai Köleses (Bandusz Kft.): Köleses
– sajnos a honlapjuk jelenleg nem elérhető!
Átvágva az egyre sűrűsödő tömegen – miközben a színpadon valami funkci abszolút érdektelenül, de szerencsére a népi együttes kíséretet mellőzve méltatta a kormány hazai (ilyenkor létező) serfőzde-támogató agrárpolitikáját – megérkeztünk a várva várt Jászdózsai Köleses lerakathoz. A Köleses sör nagyon megnyerő volt, vissza is kóstoltam, de valahogy másodjára kicsit vékonkának (vizesnek, testhiányosnak? stb.) éreztem, lehet hogy az utóbbi már a hordó alja volt. Mindenesetre elsőre nagyon sztároltam. Barnás-opálos színű, kevés, alig észlelhető szénsavtartalmú, édeskés ízvilág, habja vékony, könnyen múló. Roppantmód csúszik, épp ezért csalós, mivel nem annyira alacsony az alkoholtartalma, persze ezt egy cseppet sem érzékeltük. (5 V/V %). A csaposok 
végrehajtó diáklányok. Értékelés: 10/7,5. Pesten egy helyen lehet kapni, a Korvin közben lévő Deja vu Kávézóban. A standon csapolt másik sört, a szűretlen HBH-t most kihagytuk, mivel ezt már jól ismertem Egerből, a HBH Sörözőből (lásd erről korábbi bejegyzésünk itt), és persze szeretjük, no és hasonló a helyzet ama szűretlen Kaltenberggel! Tisztelet nekik!
Kissler Sörfőzde, Dombóvár: Pils és Fekete
A világos pils típusú és fekete (barna) sört mértek a Fiktív Pub előtt létesült ideiglenes csapszékükön. A szűretlen világos (360/ 3dl) karakteres, férfias, színe és íze a Pilsner Urquell-re emlékeztetett. A fekete szintúgy karakteres, éles füst ízzel, a Staropramen Černý -jét juttatta eszembe. Nekem egy kicsit túl keserűek voltak, de egy gyárival össze sem téveszthetően jobbak. Mindkettő 10/6. Csaposok nem profik, de jobbak mint az átlag, szép hanzlit tudtak.
Bors (Cervista) Családi Sörsörfőzde, Győrzámoly: Szűretlen Búza
Következő állomásunk Borsék sörfőzdéje volt. Rutinosan – ahogy az átlag sörbúvár – az előző csapszék szerzeményével ittuk ki sorunkat az egyre duzzadó-kígyózó váróban. A szűretlen búzasörre esett a választásunk, már csak azért is mert szűretlen búzasör Magyarországon, oly ritka lelet, mint a baranyai tigris (egyszer volt, hol nem volt egy jófajta Szalon búza). Gyönyörű élénksárgája jóleső a szemnek, illata az orrunk receptoraira bizonyult jótékony hatásúnak (szerintem a szénanátha ellen is hatásos). Kóstolás, hmm, ezek szerint többé akkor eszünk ágába sem jut Ilzert venni, törjön le a kezem, ha igen! Egy kicsit csípett, nem tudok jobbat, de mint az almapaprika, de semmi ecet). A habja lágy és ugyanakkor egész tartós, megragadása után ivóvágyunkat tényleg piedesztálra emeli. 300 Ft / 3dl. Értékelés: 10/7. Győrben a Likócsi sörözőt további kóstolás ügyében feltétlenül felkeressük.
Fóti kézműves sörfőzde (Osterbrau): Keserű méz
A névre biztosan van, akinek beugrik Roman Polanski szenvedélyes filmje, persze van akinek egy bizonyos együttes bugyutácska nótájának a refrénje. Na de ez a sörköltemény egyértelműen az előbbihez áll közelebb – már ha lehet, hogy ilyen képzavarral éljek. Nevéhez híven 100% kiérződik belőle a mézes buké, ezért kezdetben gyakori inhalációs gyakorlatokat végzünk. No de nem sokáig melengettük, és azt kell mondjam, hogy az íze is lenyűgöző, ez a darab igazi unikum kis-magyar sörkultúránkban (írom ezt le úgy, hogy magam nem rajongok az ízesített sörökért). Szeszfok: 6,2 V/V %. Pikolója 200 pénz volt. Értékelés 10/7,5. Az Osterbrau alapsöreit (világos, gyömbéres, vörös, barna) a második kerület Tölgyfa utcai Osterbrau sörözőben fogyaszthatjuk. A Keserű mézet is a Bors standján vételeztük, ahol szakértően csapoltak, és tudtak válaszolni a kínált sörökkel kapcsolatos kérdésekre.
Békésszentandrási Sörfőzde (Agro Flott Bt.): Black-Rose és Szent András Könnye
A végére maradt az igazi csattanó – igaz ezért is kellett a legtöbbet várni, mert valami okos kitalálta, hogy külön kell blokkolni a Darshanban felállított sörstandokhoz 
járulóknak. És ekkorra már a tömegtől alig lehetett moccanni, igaz az időközben benyelt sörnedű hatására könnyen alakultak ki rögtönzött baráti eszme- és tapasztalatcserék.
Megvívva félórás tusánkat volt időnk választani, bár így sem volt egyszerű, végül a Black-Rose barna baksör és egy áfonyával ízesített sörkülönlegesség, a Szent András Könnye mellé raktuk a garast. Utóbbit csak palackozva lehetett magunkévá tenni (és akkor már legyen a BR is az). Nehezen találtuk a szavakat az első kortyok után, mert ez valami teljesen új volt. Ilyen van nálunk? Ezt legédesdedebb álmaimban sem hittem volna. Ha mindent nem is, de sokat elmond az amúgy nagyon tetszetős formájú üveg címkéje: A Black-Rose „pezsgő jellegű szűretlen fekete sör. Gyártja és palackozza: Békésszentandrási Serfőzde. Alkoholtartalom: 9% (V/V). Meg is adtuk neki a tiszteletet és ezzel már leültünk. Szép szín, elragadó illat, csodás hab, majd Rorschach-teszt, az is ötös! Nekem jobban kiérződött belőle az alkohol (enyhe lórúgás élmény), mint más hasonló angol stout vagy a belga apátsági sörökből, de ettől függetlenül óriási, tehát van itt ígéretes sörkultúra kérem szépen! Értékelés: 10/7. Üvegje (0,33 dl) a rendezvényen 550 Ft volt.
S jött az újabb lehidalás, a mázas körítés a Szent András Könnye palackjáról és a csakajósörön olvasható. Valami hasonlót (a frászt!) ittam nemrég a Pivo sörözőben, amely Černá Hora-i Modrá luna névre hallgat (11°B és 4,4 % (V/V), de a békésszentandrási jóval testesebb annál, és az alkohol tartalma is több mint a duplája 9% (V/V). Másrészt sokkal intenzívebb az áfonya íz (talán túlzottan is elnyomja a sör aromát), már-már likőrszerű, mintha nem is sört kortyolgatnék, hanem valami új kategóriát (mi lehet ez? - próbáltuk kitalálni, de meghatározhatatlan). Nekem kicsit túl sok volt ekkora szesztartalommal – azaz dehogy, csak nem szabadna ennyire kiérezni a szeszt belőle. Már az illata igencsak kábító hatású. Hasonló élmény ebből a szempontból, mint a 
Black-Rose, ezért kissé veszélyes. A helyszínen (és Békésszentandráson) kívül a csakajósörön kaphatók a többi fajtával (Fekete Korsó, Meggyes Sör) együtt. A 0,33 literes kiszerelése a rendezvényen 550 Ft volt. Értékelés: 10/6,9. Ami viszont ennél a standnál egyértelműen a legjobb volt, az a kínálat mellett a szakszerű, profi csapos munka, és a kiegészítő szóróanyagok. Csapos emberünket nem lehetett zavarba hozni, igaz a blokkoltatás némileg szűrte a közeget.
Sajnos a túl nagy embertömeg és az alkoholkoncentrációs kvóciens határérték- közelisége miatt a rögtönzött mustrából most kimaradt a Gösser Zwickl és a Fóti Grabanc (IPA) - tegnap olvastam, hogy pont ez lett a fesztivál söre - vagy a Pivovarsky Dum csalánosa (hogy a B27-ről ne is beszéljünk). Ebből adódóan mi nem hirdethetünk fesztivál sörét, de kóstoltak közül nálam a Serforrás Kortya a No.1. – és ezzel nem vállaltam túl nagy kockázatot. De a dobogósok közt van a helye Békésszentandrásnak (a csapos-bajnokságban, a dizájnban és az egyedi kínálatban biztosan verték a mezőnyt) ) és Jászdózsának (Dupla Köleses) is. A helyszínválasztás ideális, a hangulat remek volt, ám a szervezők némileg alultervezték a kapacitásokat és az érdeklődést, remélhetőleg a következő ilyen alkalomra már több sörcsapot engedélyeztetnek – de ne legyenek illúzióink, sorban állás itt mindig lesz!
További életképek a rendezvényről:
