http://www.foldesjozsikonyhaja.hu
Budapest, II. kerület, Frankel Leó út 30–34.
Telefon: +36 1 438-3710
Nyitva:
Hétfő: 11.30–15.30
Kedd-Szombat: 11.30–22.00
Vasárnap: 12.00–15.30
Bankkártyát és étkezési utalványt elfogadnak
Wifi nincs
Néhány olyan, átlagosnak semmiképp sem jellemezhető menzát, étkezdét, kifőzdét is szeretnék bemutatni, melyek az élvhajhász hasbarátoknak kedveznek, azaz az ételeket jó alapanyagokból, az egyes fogásokat harmonizálva, hozzáértően készítik - és mindezt nem túl drágán. Az abszolút szubjektív szelekcióba olyan helyeket válogattam, ahol már többször megfordultam, így nagyjában-egészében kiiktathatóak a konyhai teljesítmények egyenetlenségei. Elsőnek Földes Józsi konyhája került be a válogatásba.
Földes József, az egykori Duna-InterContinental séfje által igazgatott vendéglőt már messziről kiszúrhatjuk, a bejárat mellett egy kacsintó séfet mintázó bábúról. A baljával magasba tartja az épp aktuális ajánlatot. 
A vendéglő ebédidőben általában csúcsforgalom van, alig lehet szabad asztalt kapni. A népszerűség elsősorban a változatos és jól összeválogatott menüknek köszönhető. Ahogy az étterem honlapján olvashatjuk, „az étkezőhelyünk étlapja gazdag, de nem flancoló.” Ennek megfelelően a hely ars poétikája szerint, „az étkezőhely egy olyan étterem, amely nem kifőzde, nem menza, de nem is damasztszalvétás, furfangos kulináris csodákkal és még csodálnivalóbb árakkal ültet asztalához. Itt enni kell.”
Az átlagosnál drágább menütől (az "A" leves és 3-5 fogásból válaszható második 1200 Forint, az olcsóbb szintén kétfogásos, de fix 990-ért) sokat várunk. A menühöz két fajta opcionális desszert közül választhatunk további 250 forintért. A leves csésze adag, és a második (féladag) sem lenne kielégítő az oroszlánétvágyúaknak.
Elsősorban hagyományos fogásokat preferáló napi ajánlatukban az étkek a szezonalitás és a sokszínűség jegyében forognak. Levesek (maceszgombóc-, májgaluska-, frankfurti-, palóc-, nyírségi gombóc, tejszínes-gombás, tejfeles-burgonya, daragaluska, babgulyás, sertés-ragu (kép), nyáron különböző gyümölcs-levesek), főzelékek (friss tejszínes-spenót, borsó, paradicsomos-káposzta) és egytálételek (rakot
t krumpli, sztrapacska, tarhonyás hús, székelykáposzta, sólet, stb.), pörköltek (borjú és harcsa), illetve ritkábban frissensültek (rántott tengeri hal, rántott csirke vagy brassói - kép). Van itt némi retro hangulat, ami a bejáratnál ülő kasszírnő (pénztáros), szóda, málnaszörp jelez. De csak ez, a korabeli önkikkel ellentétben itt a pénztárosnők kedvesek, és nem terjeng olajos menzaételek szaga. Az asztalokon literes szikvíz (ha nincs, vagy üres bátran kérjük!), benne van az ebéd árában és a változó frissességű kenyér. Kérésre erőset is kapunk. Málna és bodzaszörp is kapható!
De az élet itt sem csak játék és mese. Vannak azért kimondottan szemet szúró bakik, ilyen például a „Csevapcsicsa”, sült krumplival és „friss” salátával. A csevap itt fasírtot(!) jelet, pontosabban két kisebb darált sertéshúsból készülő pogácsát, amit meggrilleznek, mellé mirelitből sütött krumpli-hasábot, és érezhetőn zacskós salátával és por-salátaöntet kapunk. Ez annyira nem is viselt volna meg, ha egy átlagos árfekvésű kifőzdében lennék, de egy ilyen veretes múltú (egykor híres vendégei képét a falra szegező) séfnél… Viszont a 
sztrapacska, harcsa- vagy a borjúpörkölt finom, csak kevés (ez utóbbi a levesekre is vonatkozik). A desszertek közül nálam a gleccsert modellező túrógombóc győzött: könnyű, kellő mennyiségű tejföllel és porcukorral (kristállyal is kérhető, aki ropogósan szereti). A presszókávé finom, de kicsit sokba kerül, főzete 350 Forint.
Sajnos többször is előfordult, hogy az olcsóbb menüből, vagy a drágábbik valamelyik komponenséből fél kettő körül már kifogytak. A három fix pincér ebédidőben kevés. A számlára és rendelésfelvételre ekkor néha 10 percet is várni kell. Van köztük segítőkész és van háklis típus. Előfordult, hogy próbáltuk elkapni az asztalunk mellett többször is elviharzó pacákot, aki kioktatóan visszautasított: „Majd jön, ha ennek eljön az ideje.” A pincérnőt pedig mosolyogni , pláne kedvesnek ritkán látjuk. Ebből könnyen kiszámolható a segítőkész/háklis arány.
A Földesbe járó közönség jellemzően a környéken dolgozó hétköznapi polgárokból áll. Állandó vendégei a közeli kórház orvosai, ápolói, vagy külföldi diákok, kisebb-nagyobb öltönyös üzletemberek, de színészek, politizáló újságírók és politikusok is rendszeresen feltűnnek párthovatartozástól függetlenül. Van néhány állandó asztaltársaság. Rendszerint az alagsori dohányzós részben kvaterkáznak és olykor, koránt sem diszkréten szidják a rendszert. Az egyik ilyen avitt értelmiségi kompánia modoros fővezére és egyben szóvivője teljes átéléssel veti magát szónoklatokba, mintha csak Csortos Gyulát látnánk Hippolyt szerepében a harmincas években, 2010-ben. A néha kimondottan zavaró műsor fél kettő után kezdődik. Ilyenkor futólépésben irány a kijárat. Fizetéskor a pénztárnál lévő becsületkasszába dobhatjuk a borravalót, ami üdvözölendő, hiszen így el lehet kerülni a jatt-megvonást kísérő pincéri duzzogást és "megjegyzéseket".
Végül is inkább pozitív az összkép, a Földesnek feltétlenül vannak erényei, ám figyelembe véve a csöppet sem olcsó (budai) menüs árakat és az eddig megjelent magasztos, jellemzően egy (jobb esetben két) bejárásra alapuló kritikákat, kissé túlértékelt, de persze lehet rajta vitatkozni...
10/6,(alá)
Következik: Városfal
