Wang mester fogásai - az Obelixek földjén
Wang mester konyhája
IX., Telepy u. 24.
(061) 455-7021
Nyitva (minden nap) 12:00-23:00
Web:
A következő beszámoló egy ebéd rövid története a Telepy utca 26-os szám alatt, Wang Mester éttermében. A hely kívülről annyiban üt el egy szokásos kínai étkezdétől, hogy sötétitettek az üvegei (azaz kívülről nem lehet belátni csakúgy, mint néhány jobb kínai éttermbe, pl. a Kilenc Sárkányba sem), illetve nincsenek rajta mindenféle olcsó csicsák, és debil feliratok ‘96-os betűmérettel, hogy aszongya olcsó menu 500-ért.
.jpg)
És amit itt adnak, az nem csak a melléknevében kínai, ám ennek ára van: egyrészt frissen készítik – tehát aki idejön, az ne gyorséttermi tempóra számítson, és legalább 1 órát szánjon rá – tehát érdemes egybekötni termelési értekezletekkel. Másodsorban sajnos alkalmi választás marad, mivel az árak – habár a minőséghez képest fikarcnyit sem drágák, az átlagkeresetekhez képest már igen. De ha lenne rá igény és persze így méginkább verseny, akkor kb. ilyen minőséget kéne tudnia egy átlag kínai büfének – ami mondjuk pl. a londoni kínai negyedben mindennapos - mint az közismert tény.
Egy a kínai konyhához - és nem mellékesen a mandarin dialektusokat - értő, kínai hastársaságokba bejáratos kollégám invitálása meggyőzött a próbáról – leginkább azzal, hogy meghívott.
A kínaiak jellemzően egyszerre sokféléből sokat esznek. Megpróbáltuk ebbeli (igen szimpatikus) szokásukat ez alkalommal magunkévá tenni.
Első kör: pacalsaláta és száznapos tojás – mellé jázmintea.
A pacal már régóta a barátom, de a száznapos tojás nagyjából úgy csenghet az európai fülnek, mint a kínainak az érlelt sajt, ergo amit jó eséllyel moderáltan, de zsigerből utasítanánk vissza. A tapasztalt – és inspiráló – társaságból erőt merítve, átestem a tűzkeresztségen. Életemben először itt ettem száznapos tojást. Nem kell tőle megijedni, mégha elsőre nem is túl bizalomgerjesztő a szemnek: a valamikori „fehérje” a borostyánból erős lilás-feketébe hajló, míg a „sárgája” sötétméregzöld színű, de az ízük pompás! Főleg azzal a szójaszószos, marinált zöldpaprikás cuccal, ahogy itt csináják – de hagymával és tofuval is passzentos.
Wang is 100 napig készíti – a lényeg, hogy száraz, hűvös helyen agyagos homokkal fedjük be a tyúk- vagy kacsatojásokat. Egy másik recept szerint fenyőhamuval és mésszel kell bekenni a tojásokat, majd ezeket egy fedett agyagedénybe helyezni, és időnként megforgatni.
Pacalról az eggyel korábbi bejegyzésben, a bolgár konyha levesei kapcsán esett pár szó, ám ez az étek Kínában sem ismeretlen. Talán pont a kínaiak ismerik étkezésben / feldolgozásban legkevésbé a pazarlást – ennek megfelelően minden részét elkészítik és megeszik a haszonállatoknak, szó szerint a csontokig (- ez az ősi elv a Wang étlapján is visszaköszön: malacfüle, különböző belsőségek, disznóvese és erősebb idegzetűeknek van bél is.
Visszatérve az ökörpacal ízelítőhöz, egy dolog biztos: amíg nem kóstoltuk meg a Wang-féle pacalsalátát, addig vakon járunk és kelülnk evilágban. Wang mester (és pacalja) mutatja meg nekünk az utat a megvilágosodás felé. Javaslom, kövessük! És ehelyről protestálunk, hogy I. Wang pacalja – a megannyi elismerés és véráldozat dacára - nem lett része az új alaptörvénynek! (pátosz vége)
Ezt leginkább azoknak mondom, akik valamiféle szagos, nyúlós-rágós, ízetlen dologra gondolnak a marha- vagy borjúgyomor hallatán, nopláne ha kínai. Nem, ez kérem egészen más! A kissé csípős, ecetes, szójaszószos, omlós és illatos ökörgallér kockák új hagymával – a száznapos tojás mellett – magasan a nálunk meglévő kínálat felett, fényévnyire.
.jpg)
A második körben „Ég és Föld” oldalas, Halaromájú csípős csirke és Dong Po sertéscsülök barna szószban következett - mindez egy vájling házi pirított tésztával kísérve. Nem apróztuk el.
Kezdjük a már nevében sem hétköznapi, ambíciózus oldalassal. A jelző nem túlzó. A ropogósra sült oldalasunk tetején sült hagyma, paprika, sokféleborssal, és mindez szójaszószos szaftban csücsül (sichuani – szecsuáni - módra). A húst jó érzékkel jó mészárszékről válogatták, kevés rajta a zsír, épp amennyi kell.
.jpg)
Bár az oldalasban pont az a jó, hogy fülig zsírosak lehetünk, alaposan megkönnyítik a dolgunkat azzal, hogy csonttól leválasztják a puha húst. Kissé igénybeveszi a gyomrot, ezért diétán lévőknek nem kifejezetten ajánlott. A pácolt csülök pikáns barna mártásban azonban már sokkal inkább, ami szintén mestermunka. A házi tészta pedig már önmagában felér egy főfogással, zöldségekben gazdag, friss és leginkább nagyon finom.
A halaromájú csirke is tud mindent, amit egy jó kínai ételnek kell, egyébként semmi köze a halhoz.
.jpg)
Az ég és föld oldalassal megegyező fűszerezést csinálják kacsacombbal is, de az a combo valahogy nem jött annyira be, talán túl tömény (sós és erős) a kacsához.
A kínaiak a levest az étkezések ¾-énél fogyasztják, hogy a gyomrukban keletkezett apró "pórusokat" is kitöltsék. Persze, ekkor már túl vannak legalább egy tucat fogáson. Sajnos a teszt alkalmásval nem fért belénk már egy csepp sem, ám egy későbbi látogatáskor bevertem egy Hun Tun levest, ami tésztába göngyölt darálthús (ravioli vagy pirogszerű), remek választás azoknak is, akik nem rajonganak a túl fűszeres levesekért. A desszeretek a kínai konyhában nem foglalnak el nagy fejezetet, főképp gyümölcsöket esznek. Az étlapról ha egynek a megkóstolásra buzdíthatok, akkor az a kókuszos rízstésztagombóc.
Mindezen katalógus egy éhes kínainak meg sem kottyant volna, sőt még talán Obelixnek is elegendő lenne.
A jó idő beköszöntével van kerthelyiség is, bankkártyával is fizethetünk. Házhozszállítás csak a XIV. Kerület Gizella úti étteremből van, ami 10 kilóméteren belül ingyenes.
Értékelés: 10/9
Jóslás teafűből:
.jpg)
És maga Wang Qiang (ejtsd: Csan), a mester (rendezői jobbon), akivel interjú is készült, ami terv szerint a következő posztban lesz olvasható:
.jpg)
.jpg)
