RESTORAN - VINARIJA - KONOBA,
Vl. Željko Juranić, Glavaca 22, Vrbnik, Otok Krk, Hrvatska
Tel.: +385 (0)51 857 065, faks: +385 (0)51 857 205,
e-mail: nada@ri.t-com.hr
Nyitva minden nap 12:00 és 23:00 között
Nyáridőben Horvátország jó hely, azon belül KRK-szigetén egy városka, Vrbnik pedig
kimondottan az. Ódon hangulatú szűk kis utcák (a világ legszűkebb, még épp átjárható utcája, de valójában inkább rése is itt van), egy közel hétszáz éves templomtorony hajszálpontos harangozóval, ősi szláv nyelvű feliratok, romantikus sziklás tengerpart egy festői kikötővel (és annak kiváló kocsmájával), az öblökben megbúvó kavicsos strandokkal, mesnicával, burekkel, kávézóval, random módon működő halpiaccal, sült szardellával, rakijával (komovica és travarica) és a szokásos Karlovačko-val. Vrbnik ráadásul egy borvidék központja, ahol élvezetes és üde száraz fehérbort is készítenek (ez a Žlahtina). De városunk nem csak emiatt érdemel figyelmet, abovo a helyi étkek és az itt honos konobák kultúrája végett. És most nem az amúgy megindító horvát táncdalesttel egybekötött Surlice-fesztiválra vagy halsütős dzsemborikra gondolok. Hanem a Nadára, ami Vrbnik (és KRK) egyik legígéretesebb és egyben szép
múlttal büszkélkedő étterme: a pincérek kötényéről már messziről virít, hogy a konobát 1974-ben, még Tito Jugoszláviájában alapították (de meg nézném milyen volt a hely 36 éve, gyanítom a profil azóta sokat változott).
Az elmúlt héten két alkalommal is meglátogattuk. Előétel gyanánt, helyi füstölt sonkát („local prosciutto”) és juhsajtot választottuk, olivabogyóval és marinált paprikával. Nincs ebben semmiféle konyhatechnológiai bravúr, mégis hibátlan: a hártyavékonyságúra szeletelt sonka 
felveszi a toszkán-földiekkel is a versenyt. Nagy kár, hogy ez, már mint a házi sonka (- vagy ha tetszik carpaccio) no és a juhsajt mára szinte teljesen kiveszett a hazai vendéglők kínálatából (csakúgy, ahogy a házi sonka és juhsajt készítés vidékről)! KRK-et a birkák szigetének is nyugodtan hívhatnák, annyi van, itt most mégsem ezt ettük. Első fogásként tésztákat kértünk, egy garnélás spagettit, illetve paradicsomos-scampis szintén helyben gyúrt, krk-i jellegzetesség, a surlicével, ami puhára főtt vastagabb, csöves tészta, kicsit a nudlira emlékeztet – de ami a lényeg, mocskosul jól ment a friss garnélához és a príma paradicsomos szószhoz. Még az sem zavar annyira, hogy a paradicsomos szaftban keveseltem a paradicsomot, és hiányoltam a bazsalikomot, nemo problemá! Az elsőosztályú és friss alapanyagokból készülő (a tengeri ételek alapja) ételeket helyben préselt, igen jó minőségű olivaolajjal és petrezselyemmel gazdagítják.
Kipróbáltuk még a papírzacskóban sült aranydurbincsot (orata /durada/gilthead bream) amit mentával készítenek, vagy a pompás Buzarát (fokhagymás-paradicsomos garnélák és kagylók), ezek nagyon finomak és csak ajánlhatók, csakúgy mint a rákos rizottó. Mindezekhez a ház kimért borát, a könnyű és zamatos Žlahtinát ittuk, amelynek literje 65 kuna.
Ami már sajnos sokkal kevésbé ment nekik, az a desszert. A kissé túlsütött túrótorta elég középszerű és jellegtelen – bár a tálalása míves. Az alkoholban gazdag Sorbet elment – tán még ez volt a legjobb – de a Nada
fagylaltkehely a hely színvonalához képest érthetetlen: unalmas, gyári vanília, csokoládé és egy viszonylag jó málna jégkrém, kommersz tejszínhabbal és csokoládé (inkább kakaós) öntettel a tetején, már a formája miatt sem fűztem hozzá sok reményt, sajnos egy sarki cukrászdában is csak épp elmenne. De ha már a nyári melegben ezt választjuk, akkor kizárólag málna fagyival rendeljük!
Ez a jól szituált, panorámás étterem elsősorban a tengeri ételeit tekintve nyújt kiemelkedőt és emlékezeteset, a kipróbált fogások - a desszerttől eltekintve ízletesek voltak, a felszolgálás figyelmes, kedves, gyors és legfőképpen kompetens (beszélnek angolul, németül és olaszul a horvát mellett), a környezet ideális, nem is szólva arról, hogy a pontos és tételes cehh rendezése után grátisz szabadon választhattunk egy-egy kétcentes röviditalt, amiből a fuga (fügepálinka) remekműnek bizonyult.
Bankkártyával fizethetünk (az American Express-t kivéve), asztalt mindenképp foglaljunk (nopláne, ha kint szeretnénk leülni), mert nagyon népszerű nem csak a turisták, hanem a helyiek körében is. Meglepett, hogy az étteremben nem a megszokott horvát népzene vagy pop szólt, hanem halk dzsesszes egyveleg. Az árfekvés cseppet sem vészes, négyen italokkal, előétellel, főétellel desszerttel és borravalóval együtt 25.000 forintból megvoltunk. Egyszerű, flancmentes mégis színvonalas vendéglátóhely, csodás kiszolgálással, amit bűn kihagyni, ha már erre vetődünk, és mérget veszek rá, hogy van/lesz jobb még itt az édesség.
Végszóként, kedves pincérünk szófordulatával élek, melyet minden felszolgált fogás után hallhattunk tőle: Enjoy!
Értékelés: 10/8
(Dohányosok figyelem, cigarettával készülni kell, mert nem tartanak, bent füstmentes)
Mivel a honlapjukon egyelőre nincs feltöltve az étlap, az aktuális menü néhány oldalának fotóját lejjebb beszúrtam (kéretik ehhez legalulra görgetni).