Nyitva: április közepétől szeptemberig, minden nap 11 és 22 óra között
Honlapjuk: http://www.komphaz.neobase.hu/
Egy jó tippünk biztos, hogy van Budafokon, a Gyár utca 1-es szám alatt.A halszeretők egy részétől gyakran hallom, mivel nincsen tengerpartunk, be kell érjük a folyókkal, tavakkal és azok kincseivel, ezért itthon inkább nem is eszem sülthalat, mert egyszerűen nincs hol. Vagy egy másik gyakran hangoztatott érvelés: kizárólag a strandos drága hekk van, aztán kész kifújt. Ez elég lesajnálóan hangzik, és van is benne igazság, pedig óriási itten a halfőző/sütő kultúra, és azért akadnak – ha ma már csak elenyésző számban is – jó halasok még a fővárosban is, csak rájuk kell bukkanunk.
De hol? A címben feldobott kérdés még egy 
tősgyökös fővárosi sülthal specialistának is fejtörést okozhat. Amiről én tudok vagy hallottam az Csepelen egy hely - aminek felderítése folyamatban van, vagy Angyalföldön a Dráva utca környékén, ha jól emlékszem Matróz névre hallgató kocsma (ami azóta lehet, hogy már csak szimpla szeszkimérés lett), vagy a Római parti büfésoron (bár óvakodjunk, mert anno itt egy-két helyen átvágtak plusz nincs pl. sült-keszeg), és talán még Újpesten a Megyeri (Illik) csárda – ám az már nem ez a kategória. Mert ami most itten minket érdekel, az az önkis, pléhbüfés halas.
tősgyökös fővárosi sülthal specialistának is fejtörést okozhat. Amiről én tudok vagy hallottam az Csepelen egy hely - aminek felderítése folyamatban van, vagy Angyalföldön a Dráva utca környékén, ha jól emlékszem Matróz névre hallgató kocsma (ami azóta lehet, hogy már csak szimpla szeszkimérés lett), vagy a Római parti büfésoron (bár óvakodjunk, mert anno itt egy-két helyen átvágtak plusz nincs pl. sült-keszeg), és talán még Újpesten a Megyeri (Illik) csárda – ám az már nem ez a kategória. Mert ami most itten minket érdekel, az az önkis, pléhbüfés halas. Igazi magyaros jelenség a pléhbüfé intézménye, egy telken épült sufniból, lakókocsiból, építési törmelékből vagy egy 
szanált tüzéptelepből összerakva. A felhasznált építőanyagokból jó eséllyel ki lehet találni a gazdája volt foglalkozását. Itt is élelmes anyagbeszerző lehetett az illető.
szanált tüzéptelepből összerakva. A felhasznált építőanyagokból jó eséllyel ki lehet találni a gazdája volt foglalkozását. Itt is élelmes anyagbeszerző lehetett az illető. Az egykori kompállomás helyén virágzó halas butikunk, a Kompház sem cáfol rá a fentiekre, különösen a kerítés-kapu kialakítás eklektik, a kiülős részen többféle megjelenésű asztalok, van a belvárosi helyeken látott menő üvegasztal, modern székekkel, van fapados részleg, és napernyős műanyag székes/asztalos. Az asztalokon a forgós-nyomós (hamucsiga) és hagyományos hamutartók. Ennek megfelelően a közeg is széleskörű: a büfé végén, a 
Duna-parton tanyát verő horgász szakiktól, a bicajos vagy a terepjárós tehetősebb családokig megfér itt sok mindenki.
A sült keszegre gerjedve azt kértem. 10-15 dekásak ezért ha éhesek vagyunk érdemes kettőt kérni (240 Ft/10 dkg). A fokhagymás bukéja már messziről az arcunkba csap. Adnak a keszegek sportos megjelenésére a mély szántású irdalásnak köszönhetően. A húsa friss, kellően besózva, és van rajta valami fűszerkeverék (jól láttam, akkor kömény is?!). Nincs fűszerpaprikázva, így véletlenül sem lesz keserű ízű keszegünk – a hekkel is hasonló a helyzet. Annyira jól átsütik, hogy az uszonyait is bátran el tudjuk ropogtatni, mint egy töpörtyűt! 
Mellé friss kenyér, koviubi, ecetes almapaprika és sült hasáb (mirelit) rendelhető. A kínálatban van még a szokásos hekk mellett, panírozott lazac-filé (ehelyett sokkal jobban vennék itt rántott pontyot, harcsát vagy süllőt, bár ez annyira kézenfekvő, hogy lehet meg is próbálták, de nem ment…), tintahalkarika, és pisztráng! (az árak a kategóriához képest átlagosak, lásd. fotón, vagy a honlapjukon).
Csapolt sör hideg és jó Dreher 390-ért, zsindelyes pálinkák garmadája, három féle kimért bor (Olaszrizling – Lesence, rozé – Feind és szekszárdi vörös (Liszt). Igaz a fröccsnek való rozé nem a kiírt Feindl volt, hanem Bujdosó, de emiatt szemernyit sem kellett búslakodnunk. A fröccsbe a bubis szódát jéghidegen mérik. A főnöknőtől rendelés után kapunk egy sorszámot, amit egy csengetés után kikiabál: 56! Na, ez én lennék, fegyverbe! (De voltam aznap 62-es is). Ha netán nem érkezünk meg pöcre, ledes kijelzők híján az éhező/szomjazó törzsvendégek kánonja továbbítja az aktuális sorszámot, amire a túlparton is felfigyelnek. Várakozási idő 10-15 perc, forgalomtól függően.
Az étlapról pár apróságra szeretném felhívni az ínyencek figyelmét: tartár mártás, erőspaprika krém (Pista) és áfonyalekváros palacsinta (így ebben a sorrendben)!
A Kompház tulaja, a családi (?) vállalkozás feje és működtetője egy igazi dörzsölt büfésnő. Egy partiban vele egy madárcsontúnak éppen nem nevezhető, olvasós-tetkós (a jobb karjára egy egész verseskötet rá van pingálva) leány tereli a forró olajba a halakat, és a buliban van még egy mindenes srác. Eközben a törzsvendégek a pultnál ugratják a nasasszonyt, parolázgatnak vagy valami sztorival boldogítják. Amúgy a konyha tisztasága – kategóriához képest – szemet szúró, csakúgy, mint a vizesblokké, ami stílszerűen növényindákkal benőtt paraván mögött található, a büfé mellett. A klozet egy-egy kazettás, különbejáratú nő és férfi részleg. Külön figyelmet érdemel a mosdóban az ajtó bezárást segítő akkurátus instrukció (ez lehet, hogy csak a férfiban van) és a visszatérő halacskás motívumok a mosdó feletti óriástükrön.
Gyerek- és családbarát hely: jégkrém (Ledo) és szörp dömping (pl. bodza).
Megközelítés: cangával a legjobb, végig a Duna parti sztrádán gyorsan ott lehetünk, a Lágymányosi híd budai hídfőjétől kényelmes tempóban is max. 15 perc. Kövessük a Budafoki utat, majd térjünk rá a töltésteteji kerékpárútra, szinte eltéveszthetetlen! 
Tömegközlekedéssel a 33-as busszal, leszállás Háros utcánál, majd visszafelé sétálva, jobbra átbújunk az aluljárón, a vasút alatt, illetve vonattal Háros vá.
Ha meglátogatjuk, ne felejtsük otthon a szúnyogriasztót, mert - főleg napnyugta környékén - erősen csapdosni és vakarózni fogunk. Mivel csak szezonálisan tart nyitva, április közepétől szeptemberig (szeptemberben időjárástól függően), ezért csipkedjük magunkat, ha még idén szeretnénk betérni.
Íme az étlap:
És a kultúrmosdó részegységei:
