VII. Klauzál tér (Klauzál utca felől, a csarnok mellett)
Nyitva hétköznap 11-től 15 óráig, vasárnap és hétfőn zárva.
Nyári szünet június végétől július végéig.
A törzsvendégek (akad köztük nyugdíjas, öltönyös, meg piacos is) már a nyitás előtt gyülekeznek a fémrolóval védett bejárat előtt, igaz sorban állni azért nem kell. A nyitás másodpercre pontosan történik. Az étkezde belső képe rendet és hozzáértést sugall. Mintha patika, nem is kifőzde lenne. Ismerve a belváros nem túl csábító lepattant vagy épp túlontúl személytelen kifőzdéit, ez már-már egy éttermeknek is a becsületére válna. A láthatóan izgatott, korgó gyomor-elhárító ügyekben jártas törzsvendégek egymás előtt paroláznak, hogy ki engedje be a másikat. Itt nincs rohanás, és frusztrált versengés. Látszólag mindenki egyenlő. Épp egy ismerőssel beszéltem meg itt találkát, mivel már régóta szerettem volna kipróbálni a helyet. Ami nagyon elnyerte a tetszésünk, hogy a menüben kapható főtt marha tormával vagy meggymártással, még szebb: paradicsommártással illetve sóskával is! Én a paradicsomos klasszikus verziót választottam. Hozzá krumplipürét vagy főtt burgonyát szervíroztathatunk. Maga az étek finom volt – bár jómagam a cukros paradicsommártásnak hódolok úgy is kértem, de ez nem igen érződött rajta. A hús puha, mócsing és faggyú mentes, de sóigényes. Az adag nem mondható laktatónak, pláne ha hozzá tesszük, hogy egy ilyen egytálast 1200 forint körül mérnek. Ehhez még hozzátartozik, hogy a kenyérért is felszámolnak.
Asztalomról ráláttam a konyhára, nagy a rend és a tisztaság, ám az étlap nem állítja különösen nehéz dolog elé a szakácsokat. Minden a helyén, de valahogy mégsem otthonos. Társalgásra nem túl ajánlott, sok asztal van túl közel egymáshoz és a pincér nénik, mint a teremőrök úgy sasolnak – bár mikor bementünk még alig volt egy-két vendég. Az étlapon az egytálételek, levesek dominálnak, van menü is (x Ft.). Pincérek figyelmesek, mindenki fekete uniformisban, a főnök fehér köpenyben. Fűszerek, erős az asztalon. Továbbá minden asztalon van szóda, aminek 40 forint decije. Málnát is kérhetünk! A végén kifelé menet a kasszánál van fizetés. A főúr udvariasan és precízen számolja meg a pénztárgépnél a kp-t. Érezhetően a törzsvendégek nagyobb figyelemben részesülnek – hozzájuk hamarabb mennek ki. A látvány, tisztaság, teríték, étlap, kiszolgálás vonalas, rendben, ám az adagok, és az étel felejthető, ehhez képest viszont nem is olcsó. Némiképp éhesen és csalódottan távoztam. Mellette a Klauzál jobb választásnak tűnik. Társalgásra és spórolásra a Kádár nem annyira ajánlott – kivéve a törzsvendégeknek. Ha az ember elég éhes és jól szeretne itt lakni, akkor két adagot is kikérhet. Hát ezt a rendszert sem fogom visszasírni. Szóval inkább egy múzeum, mint élő paradicsom.
Kiszolgálás: 7/10
Ár/érték: 5/10
