Frici Papa Kifőzdéje (Szindbád egyik kedvenc helye!)

Cím: 1077  Király utca 55.

Telefon : 30/949-0842

Erzsébetváros, déli órák. Igen jó lehetőségek kínálkoznak a város e féltekén alapvető fiziológiai szükségleteink ellátására. Most maradjunk egyelőre az evésnél. Ezek közül egyik ilyen a Frici Papa a Király utcában (pontosan a Nagymező utca és a Kertész utca közötti szakaszán). Már a neve is a megbízhatóság érzetét plántálhatja belénk. Talán a legizgalmasabb hétköznapi menza, amivel valaha is dolgunk volt. Fontos szempont mustránkban, hogy az egyszerű, hagyományos, hétköznapi ételekből induljunk ki. Aztán jöhet csak az extra. Dél és két óra között van a csúcsidő, helyet ekkor vadászni kell, de érdemes várni, ha elsőre nem is akad. Ilyenkor az ember némileg idegesen méregeti a konkurens fajtársait. Örömteli ha kiderül, közülük többen csak elvitelre várakoznak. De rögtön megnyugszik a mókus, ha végre üres asztalra lel, pláne ha az a galérián van (dohányzó), és nem telik bele két perc sem amidőn megjelenik pincérünk (szokásos Fricis mezben: címerezett fehér ing-póló és klasszikus fekete pincérnadrág, kötény), s megértő, szakértő már-már unott tekintettel buzgón jegyzetelni kezd. Igazi nyüzsgés, ebédlő vendéglő, szó sincs menza hangulatról, és kígyózó, tálcás, csörmpöléses sorban állásról. Hangulatos, otthonos, és nem igényli a társaságot, szólóban is merengős és nyugtatós. „Kis-nagy” ebédjüket sokak szeretik itt elkölteni, az aggastyán úriembertől a középiskolásig. De leginkább egyetemisták és főiskolások járnak ide tömegével, illetve a környékbeli kereskedők, melósok, tisztviselők. Még öltönyös menedzser-féle is előfordul. Vagy kisbabás anyukák. Különösen kedvelt és praktikus hely az átellenben lévő Zeneakadémia fiatal művészkéi körében, szinte mindig találkozhat itt az ember valamilyen fúvós vagy vonós hangszerládával. Sokszor egymás mellett ül a cigány ószeres család, kőmíjes brigád melós overálban és tanári kar. De miért is ily népszerű a Papa? A kérdés körüljárását kezdjük a hely nyújtotta étel és ital kínálattal, már amik érdemessé teszik, hogy kiemelésre kerüljenek:

Elsőnek említsünk meg egy triviális, de manapság mégis egyre ritkább nedűt: a szódát! Hurrá! Tehát fröccs is – ám a folyóbor fogyasztását csak mérsékelten ajánljuk (szóval éppenséggel itt ne borozzunk vagy szigorúan csak hozott anyagból) - sok szódával elmegy, de inkább hanyagoljuk. A csapolt sör Soproni és Gösser (329 ill. 369 huf/kori) nem mindig friss, de mindig nívón vagy inkább fölötte, még a legnagyobb forgalomban is. Tehát az üveges kiszerelést favorizáljuk, az ellen még nem volt kifogás. Ritkaság, de kapható Rádler (a klasszikus citromos kivitelben) 329 Ft/üveg, Amstel, Kaiser detto 329/üveg (0,5 l). Ebből a szempontból az árképzés nem éppeszű. Rövidital választék a hely színvonalához mérten megfelelő, igaz különlegességeket itt ne is keresgéljünk. De nem is erre hivatott e népszerű műintézmény.

Az ételkínálatból melegen ajánljuk a bablevest, amely tarjával gazdagon porciózott és szinte megáll benne a kanál. Mindig friss fehér kenyérrel és erőssel (utóbbit kérni kell, fűszerpaprika, só-bors az asztalon). Már csupán ettől a levestől jól lakhatunk, pláne ha utána a házias, porcukorral alaposan behintett palacsintával (100 Ft/db- van mákos, diós, túrós, lekváros és kakaós) vagy túrógombóccal esetleg mákos tésztával vagy mégjobb ha gubával (a hagyományos mások melllett kérhető vaníliaöntettel, ill. diós és túrós kivitelben is) lekísérjük maradék gyomorbajunkat. A mélyben ekkor gyakran halható éljenzés tör fel. Na ettől már garantált, hogy estig bőven el leszünk, még ha gerendákat is kell cipelnünk addig. Szintén a ház egyik meghatározó eleme a kínálatból a brassói, sült krumplival. Mellé egy jó "kóposzta" salátával vagy tejfölös uborkasalátát kérjünk (itt pont úgy csinálják ezeket, ahogy szeretem: édeskésen!), igen kiadós étek, de ami a lényeg, hogy emellett – nem elhanyagolható módón – vágyaink otthoni brassóija elevenedik meg (természetesen a hazai ideáltípussal ezt sem lehet azonosítani, de megközelíti eme étekről alkotott vágyképünket és anyuci vagy apuci verhetetlen kosztján alapuló elképzeléseinket). A hús/krumpli arány 2:1, és ez állandó, nem is beszélve arról, hogy temérdek fokhagyma szeletettel (!) és kellően fűszerezve (borsosan) készítik.

De a fentiek mellett a teljesség igénye nélkül kóstolásra ajánljuk: Sóska (339,-) + főtt krumpli, Spenót (339,-) + tükörtojás 49/db, vagy óriás fasírt (199/db) – ezek ízei inkább menzás jellegűek, de jók és kiadósak. Házias újházi tyúkhúsleves, gombapaprikás nokedlivel, birkapörkölt (699,-), sztrapacska (458,-), túrós csusza. Amit nem ajánlunk: borsófőzelék, tokány, és a máj.

Potom 1000-1200 forintból az éhes és szomjas városlakó bőven csillapítani tudja itt éhségét- szomjúságát és még egy fekete is belefér (a jól elköltött ebéd után még az sem tud felbosszantani, hogy a capuccino-t kérdés nélkül tejhab helyett tejszínhabbal szervírozzák, mindösszesen 200 huf-ért). De ha az ebéd után egy jó kávét innánk, javasolt lesétálni egy sarkot a körút felé (Kertész-Király utca sarok, Sarok café asszem) kávézó-cukrászda, kíváló itt a presszó és a sütemény felhozatal sem piskóta!

A jó érzésünk titka a gyakorlott pincérsereg és a vendéglő jellegű ülőfogyasztás. No és persze ez mit sem ér ha nincs ez a relatíve gazdag, menzákhoz képest jó konyha. A helyen lent legalább 20 asztal, fent a galérián, másképp az úri dohányzó karzaton megtoldva még tízzel. Füst nincs, járnak a mennyezeten a rotorok, jó a szellőzés. Összesen főműsor időben négy-öt pincér plusz egy fizetőpincér a kasszánál, aki kérésre feljön a blokkal. Ha túl sokan vannak akkor a kasszához kell lefáradnunk a bárpult mellé – de ez nem esik nehezünkre, amúgy is útba esik a kijárat és a mellékhelység felé. A pincérek ez idő tájt megállás nélkül pörögnek ki be a konyhából.

Még említsük meg kétoldalt a falra festett „freskókat”, amelyek kb. a századforduló Budapestjének hangulatát próbálják - kissé karikirozottan - imitálni (egyébként maguk a festmények csak néhány évesek). Lehet, hogy giccses, de nem bántóan. A teríték repülő, de az evőeszközöket mindig pincér "frissen" hozza - így nem kell tartanunk attól, hogy beköpték a legyek vagy az előttük étkező összefogdosta), és eddig nem kellett mosogatásra visszaküldenünk. Abrosz gyanánt egyen műanyag asztalterítő, amely "zér" csúnya de praktikus. A mellékhelység tiszta, kultúrált (szappan és kéztörlő a helyén). Női részlegről még nincs tapasztalatunk.

Összegezve elmondhatjuk, hogy napjainkban még mindig burjánzó műanyag és sivár gyorsétterem kultuszának, ízlésének (vagy helyesebben ízléstelenségének) üdítő, hagyományokra építő ellenpontja. Egy olcsó de sokoldalú és hangulatos menza. Mert lehet egy menza ilyen is. Jó hogy maradtak még ilyen helyek, amelyek nem is késztetik az embert (ki)rohanásra. Legjobb a galériáról szemlézni a napi ajánlatot!

2012.02.14.: Szerencsére a helyzet változatlan, minden a régi (azon kívül, hogy lecserélték a székeket és újítottak itt-ott), de a lényeg: a hangulat, a stáb maradt, az árak csak kicsit kúsztak feljebb és továbbra is No.1. a brassói káposztasalátával (és egy szóda, az annyi mint 1000 Forint)!

mi lenne, ha még kerthelyiség is lenne?!