Sang Hai Restaurant, Fő utca 29.
Nyitva: minden nap 11:00-től 21:00-ig
Telefonszám: (a bejárati ajtón :)
Na kérem szépen, végre egy kínai étterem, ami nem az, aminek kívülről látszik!
Terjedelmes lesz, úgyhogy spoilerezek: 10-ből 9 pont, sőt, ár-érték arányban is jobb, mint egy „átlagos” kínai étterem – már ha van ilyen, mert számomra itthon egy nagyon rossz higiéniájú és egyenízű büfé-kosztot jelent (90%-ban), vagy magyar vendég számára nem elérhető kínálatot vagy egy felkapottabb, drágább étteremet – utóbbi kategória szinte teljes egészében fedi a budapesti japán étterem-választékot (na jó, ez azért már nem teljesen igaz, itt van pl. a Kolosi téri Okuyama-no). Azonban vannak kivételek, amelyeket csak a beavatottak ismernek. Még két előzetes megjegyzés: az osztályzat ugyan csak egy bejáráson alapul, de figyelembe vettem tanult és tapasztalt barátom, Pepin úr elbeszéléseit; másrészt csak a ramenre, a zöldteára és a kiszolgálásra (hangulatra) vonatkozik, a többivel még várjunk!
A ramenről általában...
A ramenről előzetesen „tévés műveltséggel” annyit tudtam, hogy tészta és leves keveréke, az alkotó elemeit (húst, tésztát, hús vagy csontlét, zöldségeket) külön-külön főzik, a végén beledobják az ezerszállra kézzel húzott tésztát, amit egy jókora tálból pálcikáznak / szűrcsölnek ki. Azt nem tudom, hogy a ramen eredetileg japán, kínai, koreai netán burmai (diktatúra-hívőknek mianmari) vagy akármi, senki nem tudja igazán. Egy biztos, hogy maga a név (ra men) japán (a tésztára utaló) elnevezés, a kínaiak ’la main’-nak hívják.
http://www.foodandwine.hu/2010/03/23/a-kinai-teszta-titka-a-lugositas/
Nagyjából olyan ez, mint a pörkölt kontra gulás vagy a lecsó amely ugye szerintünk echte magyar, míg a szerb barátaink szerint meg ősi szerb étel. Vagy vegyük a palacsinta értelmezéseket és így folytathatnánk a fél világon át. Annyi biztos hogy a ramen távol-keleti. Elkészítési módozatai persze különböznek, nemzeti, területi sajátosságai vannak, másképp csinálják a kínaiak, a japánok és a koreaiak, saját országukon belül is.
Még egy utolsó előhang: azt hallottam több ismerősömtől, hogy a Momotaro-ba menjek (Bp. V. Széchenyi utca 16.), ha jó rament akarok enni. Bevallom, ott még nem jártam, így nincs még összehasonlítási alapom, de hamarosan bepótoljuk. Na de lássuk végre a (nemrég Pepin úr által felfedezett) Fő utcai kínai étterem ramenét:
Nos. A Sang Hai semmiben sem különbözik egy átlag kínai büfétől. Kívülről. Ha nem tudnám, hogy miért épp oda megyek, észrevétlenül elsétáltam volna mellette. Sőt, talán fel is gyorsítom lépteimet a pink dizájn láttán.
Elmerengek a bejárat mellett kihelyezett menülistákon. A ramen ki sincs írva, sehová. Belépve a budapesti kínai büféktől szokatlan patika-tisztaságot tapasztalunk. Még a konyhába is belpillantást kaphatunk. Nem csak véletlenül felejtették nyitva az ajtót, itt nincs mit a köjál elől rejtegetni. Szeretetteljes kiszolgálás, a barátomat törzsvendégként köszöntik. És vele engem is. Egy középkorú pár üzemeleti, talán férj és feleség, a nagyon mosolygós néni áll a kiszolgáló pult mögött és a nem kevésbé mosolygós férj (?) a szakács. Jó kezdet.
Lent nincs már hely, így a tetőtéri "szőnyegesben" ülünk le. Nem sokára megérkezik a néni felszolgálásában a jázminos zöldtea, ami kiváló (nem pickwick hanem kínai!). Tíz-tizenöt perc se telik bele, és a forrón gőzölgő rament a szakács és felesége együttesen, nagy-nagy izgalomban, vendégolvasztó vigyor közepette teszik le asztalunkhoz.
Aki még nem evett rament, annak egy gazdag húslevest kell elképzelnie, spagetti vastagságú tésztával ropógós zöldségekkel (sárgarépa, kelkáposzta, brokkoli), fekete trombita gombával (itt van benne azért konzerv csiperke is), puha húsdarabokkal, a tetején gyakran friss zöld fűszerekkel, új- vagy póréhagymával.
Marha- és a disznóhúsost választjuk ki (emellett csirke és tengeri herkenytyűs variációkban készítik). Kértünk hozzá még csípős káposztát és algasalátát.
Mit mondjak, lefegyverzően jó – még akkor is ha az elején nehezen bírkoztam meg a pálcikákkal. A tészta finom, nincs szétfőve, pont jó. A zöldség ropógós, a hús omlós, ánizsos illat és enyhén savanykás ízvilág. Megkockáztatom, kedves szakácsunk korábban sem cipőfelsőrész-varrással kereste meg a betevőt!
Ebédidőben a hosszabb várakozát elkerülendő ajánlott előre rendelni / szólni / foglalni! Egy adagtól totál jól lakunk, jótékony lugosítás 1200 Forintért! Az egész hely csodás és szeretnivaló, már azért is, mert nem szól a háttérben kínai pop-nyekergés.
Végezetül álljon itt egy netről vadászott mondás, amely japán férfiaktól sűrűn elhangzó bölcsesség (állítólag): a boldog élet forrása a kínai kaja, az amerikai háztartás, és a japán feleség.