1088 Budapest, Rákóczi út 5.

Tel: (1) 411 0111

http://xobistro.hu/

Az idei Torkos Csütörtök-i vacsora szervezésének meglehetősen későn fogtunk neki, így tehát az étterem választék meglehetősen szűkös volt. Végül a Rákóczi úti XO Bistro-ban kötöttünk ki.

Voltak félelmeim, hogy érezni fogjuk majd a féláras nap következményeit, hogy kapkodós, ideges lesz a hangulat, de szerencsére nyoma sem volt ilyesminek. Mondjuk tény, hogy a vacsoraidő elején érkeztünk.

A belső tér kellemes, szolid. Egy tálaló pult választ el minket a konyhától, ami sajnos ahhoz túl magas, hogy bármit láthassunk a lényegből, de azért jó figyelni a szakácsokat, ahogy sürögnek-forognak.

Hamar megérkezik az üdvözlőfalat a fűszeres vaj friss kenyérrel. Jó. És jó hogy van, mert szeretem, ha már az elején „törődnek” velem.

Az első negatívum mindjárt a legnagyobb probléma is, a borlap. Nagyjából ugyanaz a kivitel és a tartalom is, mint amilyen egy átlagos romkocsmában vagy a sarki kifőzdében. Nem nevezném ihatatlannak az összes bort, ami rajta volt, csak unalmasnak. Alig néhány fajta fehéret és vöröset hoznak pohárban, a többit csak üveggel és hát azok sem a legjobbak. Ezen elhúztunk a szánkat egy darabig, egészen pontosan az előételig, ami viszont a legjobb volt az egész estében. Grillezett kacsamáj házi brióssal és rukkola salátával. A máj kívül szép pirosra sütve, belül krémes, a briós friss, édeskés, és nagyon jól illik hozzá a borsos ízű rukkola. (Jó lenne hozzá egy különleges fehérbort vagy rozét kóstolni, persze finom a Frittmann Irsai Olivér, csak azt már nem kell kóstolni, jól ismerjük és hát a Gödörben is azt adják…)

A másik előétel a füstölt pisztráng kakukkfüves laskagomba salátával és parmezán ropogóssal szintén finom, de közel sem olyan jó az összhatása, mint a májnak.

A pincérek továbbra is jól dolgoznak, a főételre sem kell sokat várni, ami pedig egy párolt bárány csülök lencsemártással és burgonya gombóccal (díszítésként egy égő rozmaringágacskával), valamint egy mediumra sütött vöröstonhal filé jalapenos rizottóval.

A bárány finom, de semmi extra élményt nem ad. A gnocchi mintha kissé túl lenne főzve és valahogy többet vártam a lencsétől is. A tonhal viszont nagyon finom, köszönhető ez persze magának a vörös tonhalnak, de a rizottó is nagyon-nagyon hasonlít az olaszokéhoz.

Eddig a fogások közül az egyik mindig nagyon finom, a másik finom volt, ami átlagban azért szerintem elég jó. 

Végül választottunk két desszertet és úgy döntöttünk, legalább fél útig gyalog megyünk haza.

Csokoládé felfújt házi készítésű mogyorós karamell fagylalttal: a felfújt sokáig volt a sütőben, a fagyi inkább csak mogyoró ízű. Kár, hogy nem még egy kacsamájat kértem. Valamint diós sajttorta karamell öntettel, ez egy fokkal jobban sikerült, de inkább a máj.

Jött a számla, teljesen korrektül elfelezve a végösszeg. Ezen mondjuk nem kellene meglepődni, de még mindig minden évben hallani átverős történeket. Pedig jó kis kezdeményezés ez a Torkos Csütörtök, fel lehet fedezni olyan finomságokat, mint a grillezett kacsamáj házi brióssal és rukkolával…

(Az ihlet a helyszínen jött meg, így a képek minőségéért elnézést…)