SZINDBÁD

Kezdjük az étterem honlapján szereplő sokat ígérő idézettel:

"A helybéli emberek mind kifinomulabbakká váltak és mind nyitottabbá az idegen kultúrák iránt, ami a budapesti indiai vendéglők megjelenésében is tükrözűdik. (...) Mi itt a Kashmírban egy jó indiai étterem atomoszférájának tükrözéséhez szükséges feltételek egyensúlyát teremtettük meg. Arról vagyun híresek, hogy kiváló ételeket szolgálunk fel, ami a visszatérő vendégeink számából egyértelműen kitűnik.  A központi elhelyezkedés, a hibátlan belső dekoráció, barátságos kiszolgálás és a misztikus légkör vendéglénket a csúcsra helyezik." - www.kashmiretterem.hu/hu, utolsó letöltés: 2010. május 18.

Nézzük, hogy ők mennyire voltak nyitottak ránk. Egy hideg októberi vasárnap 13 és 14 óra között úgy tűnt egy árva lélek sincs az étteremben, "nyitva" tábla kint, belül sötét és zárva van a bejárat. Már majdnem meghátráltunk, amikor ajtót nyitott egy bölcsészforma lány (később kiderült, hogy a pincér és csapos egyszemélyben). "Csak szorult az ajtó". Az étterem bent meghitt, hinduista azaz befogadó, egyszerű, letisztult formák, miközben finom elektro lounge szerű zene szól – ami egy idő után idegesítő lett, mert ugyanaz a két-három szám szólt végig. A kongó éttermbe alig, hogy leültünk, utánunk érkezett egy "budai" család is (hurrá, ide járnak ilyenkor is emberek!), láthatóan nem először jártak itt, otthonosan mozogtak, a gyerekek a földön hemperegtek, miközben a pincérlány hülyén gügyögött nekik. Majd nem sokkal ezután egy külföldi páros is letelepedett az egyik földszinti asztalhoz. Ennyi volt ekkor összesen a vendégpopuláció.

A választás oka elég prózai volt. Gondoltuk nincs hasznosabb módja egy élménykártya levásárlásának, mint egy egzotikus ebéd, tapasztalatszerzés a pesti indiai éttermek világában. Tehát első blikkre látszott rajtunk, hogy járatlanok vagyunk az indiai terepen, és nem voltunk „száris” szerkóban sem, de gondoltuk majd kapunk némi ajánlást. Előtte azért pár tippet begyűjtöttem, de az addig egyedül betanult tandoorit sem sikerült elsütnöm, maradt a lassi (az is „e”-vel). Ezek után a pincérlányunk hipp-hopp, elvitte az étlapot – amibe nem hogy belepillantani, de megérinteni sem volt időnk, és lement beszélni az indiai szakáccsal, hogy ezért mit kaphatunk, egyáltalán kaphatunk-e valamit?! Miután ez megtörtént kihirdette a menüt. Mit tehettünk mást, mint hülye laikusként elfogadtuk. Ezek után kínos helyzetben éreztük magunkat: az étlap hiánya és a magyarázatok nélküli egyhangú közlés azt éreztette, hogy mi az élménykártyánkkal egy más, teszem azt a sudra kasztból jöttünk. Nem dukált nekünk sem információ, sem étlap, örüljünk, hogy kapunk valamit. – A tesztelt ételek neveit így kénytelen voltam utólag, az internetre feltöltött étlapjukból kimazsolázni.

Boncolgassuk a terítékre került "kiváló" ételeket. A menü egy háromfogásos büféebédet jelentett, (a honlapon 1390,-, de a számlán 2400 forint volt!) de csak a levesek közül lehetett választanunk. Mindkét alternatívát kikértük: savanykás zöldségleves (az étlapon: Nepáli csirkeleves zöldséggel néven 890,-?) és Sárgalencse leves (Mulligatawny, 790,-). Mindkettő csésze-adag. Kezdjük a rosszal, a zöldséglevessel. Ez a leves csalódást okozott, mivel semmi különöset nem foglalt magában. Egy savanykás ízű, kínai jellegű levest kaptunk, amiben zöldbab, zöldborsó, sárgarépa, karfiol volt - ami egy hazai zöldséglevesben sem túl egzotikus. Minimális fűszerrel lett elkészítve, húst nyomokban sem tartalmazott, és a zöldségek eredetét illetően is kétségeink támadtak. A sárgalencse ehhez képest kimondottan finom volt: egy sűrű krémleves, curryvel, kurkumával és gyömbérrel készül, karakteres, de inkább csak az előbbi fényében volt teljesértékű. A levesek mellé egy-egy fokhagymás lepényt (naan-t) kaptunk, amit helyben frissen készítenek, ez a lencséhez teljesen passzolt.

A következő fogásban csirke (Kadhai - gyömbéres, paprikás paradicsom szószban). A pikáns és sűrű szaftban majdnem egy fél csirke (comb és mell). A hús füszerezetlen, sótlan, "gumiízű" volt, mintha csak egyszerűen rá lett öntve a mindenféle fűszert tartalmazó - de harmónikusnak nem nevezhető mártás, és abban csak épp átfőzték volna. A köret főtt burgonya és zöldségek (főként zöldbab) keveréke ugyanazokkal a fűszerekkel és öntettel. Kifejezetten egyhangú volt. Éhes voltam, de így is csak a kétharmadát bírtam megenni az amúgy tekintélyes adagnak.

Desszert gyanánt egy kis mécsestégelyben az étlap szerint tejjel és karamellel készült édes golyót (Gulab Jamun 890,-) kaptunk, a tetején kókuszreszelékkel. A golyó puha és omlós, nagyon édes, egész kellemes volt, de karamellt nemigen fedeztünk fel rajta, az öntet inkább mézes cukorszirup volt. Méltán merült fel ezek után bennünk a kérdés: biztos azt kaptuk, amit egyébként kápért vagy törzsvendégként megkaphatnánk? Ez kb. olyan szívás, mintha mondjuk üdülési csekkért vennénk sziget-jegyet, de csak ötven méterre közelíthetnénk meg a színpadokat (- lehet, hogy ez a közeljövőben már nem is lenne abszurd).

Eme benyomásunkat erősítette a lassi is, mivel arra nem vonatkozott az élménykártya – így nem is volt vele gond. Kipróbáltuk a banános, mangós, epres és a mentás lime-os változatot, ezekkel tényleg nem lövünk bakot, a mangósra és mentás-lime-osra csettintettünk, de nem olcsó, 690 Ft egy pohárral. Kevés jéggel kérjük, mert amúgy a harmada jégkocka lesz.

Összegezve, a bevezető idézet csak ígéret maradt, és egy marketing munka csupán, (annak sem túl alapos - lásd aláhúzott nyelvi pontatlanságok, elütések) hiszen mi nem éreztük, hogy vendégszeretetükkel piedesztálra emeltek a Kashmirban, és Brahma vagy Sri vendégei lettünk volna, sokkal inkább Siváé. Meglehet, hogy a törzsvendégekkel másképp bánnak. Azt gondolom, hogy egy erőteljesen sznob hely, és azt javaslom kerüljük. A végén azért a számlán megmutatták, hogy mennyit kellett volna fizetnünk, ami egyrészt nem illik, más részt ár érték arányban is bukta. Hiába a hinduizmust sugárzó nyugodt környezet, ha nem fogadják be az új vendéget. És még egy örökbecsű dakota: ne akarj bemenni oda, ahová nem enged be az ajtó, még ha az egy elvileg nyitva lévő indiai étterembe vezet...