Ihlet, sztoikus másnaposságra 15 celsius felett.  De hol a kislugas? Pilisszentkereszten.

Kiránduljunk a Pilisben s meg se álljunk Pilisszentkeresztig! A Csillaghegy hév-megállótól, de még jobb ha Budakalász Lenfonótól a zöld csíkon Csobánkát elhagyva, majd átkanyarodva az országos kékre, a Dera patak szurdokvölgyén keresztül támadunk. Az út sétálósan is három óra alatt teljesíthető, kb. 22 kilométer, szintemelkedés szempontjából még a túrázástól elszokott természetbarátoknak sem megerőltető, mégis kiadós élmény. Amit kapunk fáradozásunkért, az egy szlovák falu és annak hangulatos, nyáron kerthelységes vendéglője. Az erdőből faluba érkezve látjuk szlovákul Mlynky (jelentése malmocskák). A legújabb /interneten beszerzett/ adatok szerint „a község lakosainak száma 2170 fő, amiből 54,6% vallotta magát szlovák nemzetiségűnek és 14% számolt be erős szlovák kulturális kötődésről. Így Pilisszentkereszt az ország egyetlen települése, ahol nemzetiségiek vannak többségben.” Tehetünk a magyar-szlovák viszony javítása érdekében itthon is, hogy belássuk: szlovák barátaink nélkül szegényebb lenne nemzeti identitásunk és gasztronómiai kultúránk is.

A vendéglői környezet falusias (egykori paraszt ház portáján, bent két terem (szoba), kemence mellett, nyáron kint sörsátor padokkal – kár, hogy egybe van a parkolóval. A vendégek nem mind helyiek, és nem csak túrázók, sajnos néha puccos autókat pörgetnek és fél adag vajhalakat kérnek.

Egy ilyen szlovák faluban szlovák ételek után fürkészünk. A csülkös sztrapacska finom, lilahagymával gazdagon terített (1690), de azért egy szlovák kocsmában is kapunk kb. ilyet, a feléért (bár ez utóbbi lehet már nem érvényes, és az euro bevezetése előtti korokra értendő). Krumplovnyik (tócsni – egy adagban négy darab), fokhagymásan, tejfellel leöntve sajttal megszórva. A sajt ugyan nem ementáli, inkább szlovák trappista, így is elmegy (490-ért), lényeg, hogy nem tocsogott az olajban. Van még káposztás sertéssült knédlivel, ami inkább cseh. Nagyjából ennyiben ki is merül a szlovák konyha.  A csülkös pizza (990) ajánlható még, tésztája kenyér-jellegű, inkább langallóra hajaz, de jó. A lényeg, hogy a kiszolgálásra nem volt nagyobb panaszunk. Sör – magyar-aranyfácán (360/korsó). A Jásdi rizlingje (170/deci!) mellé a hűvös szódát  régi cégéres üvegszifonban kapjuk. Megindító! Kellemesen elpilledtünk, emésztgedünk, ami komolyan igénybe veszi a kirándulástól megedzett szervezetünket,  így hazafelé nem kérdés, hogy a menedrend szerint (Pomáz-Dobogókő viszonylaton) óránként közlekekedő kékes színű weekend-busszal megyünk.

Összegezve véleményünk: lehetne egy ilyen szép tót faluban markánsabb és szlávosabb a vendéglő partitúrája (nem csak az ételek, hanem a sörök tekintetében is!). Fröccs-szeretőknek ezzel a borral bátran és nagyon is kommendáljuk! A környezetéhez és a helység helyiségének szelleméhez képest kissé középszerű, fantáziátlan, de még ajánlható kategória, pláne egy fárasztó kirándulás után, üdítő.

További info itt.

Kategória (nálunk – lásd erről legelső bejegyzést): II.

Étel/ital:        6,5/10

Környezet:     6

Kiszolgálás:    6

Ár/érték:       7