A Mocco egy kávézó és étterem a Jászaitól egy percre, egész pontosan Budai Nagy Antal, Pozsonyi út sarkán találhatjuk. Az első Café-restaurantok már a XIX. század végén, francia mintára megjelentek Budapesten is. Maga a szó jelentése olyan kávéházat jelöl, ahol meleg ételeket is felszolgálnak. A Gundel-Harmath-féle katalógus (A vendéglátás emlékei, 1979) az első világháború kezdetén még közel száz ilyen helyet mutatott fel, mára ha vannak is ilyenek vagy elérhetetlenek az átlagpolgár számára vagy leginkább nem léteznek. Ha névlegesen ma sok ilyet is lehet találni Pesten, a hozzáértésben, kiszolgálásban, egyszóval a vendéglátás tekintetében mutatkoznak a leginkább hiányosságok.  

Kezdjük a pozitívumokkal, amelyek száma itt azért az átlaghoz mérten jelentős. Berendezése színvonalas, jól ötvözi a régit és az újat. Dohányzó-nem dohányzó helység, thonet székek, a dohányzó részben kényelmes ízléses műbőr párnázott sarok. Domináns színek jól harmonizálnak, sötét barna és szolid narancssárga. Konyha általánosan ajánlható. Menü minden nap, 880 forint. Általában csésze leves és főétel tartozik bele - a vizitkor fokhagymakrém leves és bolognai spagetti. Mind a kettő ízletes, különösen a leves nyeri el a tetszésünk: krémes, friss és nyoma sincs szárított és egyéb nem oda való kockáknak. A bolognain a feltét kellően fűszeres és ízes, nem érzünk benne konzerv műanyagszószt. A tészta egy kissé ragad és langyos, de összességében menüben jó.

Helyesen, a kávéházas hagyományokat követve reggelire külön menüvel szolgálnak. 8 és 11 óra között kaphatunk gazdagon felszerelt, házias jelzővel ellátott tojásrántottát, választható feltétekkel (így sajt, gomba, sonka, bacon vagy zöldség), ham end eggs-et, 1 pár főtt virslit mustárral, friss kenyérrel (ezek 590 huf-ért), bundás kenyeret (450), vagy friss croissant vajjal lekvárral vagy mézzel (390). Mindezek finomak és frissek! Ha nagyon sziszifuszi akarok lenni akkor a lágy tojást bevenném a kínálatba, és ha már házias az a rántotta, legyen hagymás vagy kolbászos változat is! De már ez önmagában is szép és örvendetes!

Friss újságok (Nemzeti Sport, Népszabi, Nemzet, Blikk) a bejáratnál, sajnos azonban ezekből csak egy-egy példány, tehát szemesnek kell lenni, vagy olvasáshoz a korai érkezés ajánlott...).

Az étlap és itallap választékos. Viszont arcpiritóan szűk a borlapon feltüntetett borkínálat, és az árak a minőséghez képest kissé magasak: 280 Ft/decitől 550-ig (Font, Feind, Nyakas, Pannonhalmi, Lelovits, Weininger, Gere stb. alborai). Hasonlóan jó de kevés fajta pálinkakínálat is, jó pont, hogy rendes feles a feles (0,5 cl). Szicsektől pl. homoki faeper, málna és érlelt cseresznye, emellett zsindelyes bodza, újfehértói érlelt fürtös meggy, törköly is van (550 és 1250 közötti árban). A tejeskávé és melange, frappék kiválóak csakúgy, mint a teák. (alternatív édesítőszert mézet, barnacukrot csak külön kérésre kapunk.)

A pincérektől igazán nyugodtan dolgozhatunk hordozható számítógépünkön. Néha az az érzése az embernek, hogy a kutyát nem érdekli, hogy itt vagyunk, kerülik a szemkontaktus. Általában akkor sem változik a helyzet, ha erőteljes csápoló mozdulatokkal próbáljuk a személyzet tudomására hozni rendelés vagy fizetési igényünket. Átlag kb. 20 percet számolhatunk a személyzet asztalunknál történő feltűnésével. Akinek ez soknak hangzik, az jobb, ha felkeresi a pultot és úgy biztatja egy kis mozgásra az amúgy  fiatal felszolgálóinkat. Amivel a Moccoban problémánk van tehát, az a kiszolgálás és a figyelmesség hiánya, így a fentiekben ismertetett pozitívumokat szinte teljes egészében negligálhatjuk. A pincérek - jól láthatóan azok, kívülről is - elfelejtik, hogy nem árt néha a vendéget kiszolgálni. A másik probléma, a borszervírozás és borajánlás alapvető hiányossága. Az impozáns választék ellenére láthatóan nem nagyon tudnak bort ajánlani. Rendben. Bízzuk ezt magunkra. Azonban, az a tény, hogy áhítattal várt és szépen szervírozott fehérborunkat szobamelegen (!) kapjuk, az már-már teljességgel kiveri emlékezetünkből a korábban piros pontozott pozitívumokat. Az ásványvizet meg már egy ilyen színvonalú helyen illik az asztalnál kibotani illetve hozzá egy citromkarikát biggyeszteni. /Még szerencse, hogy épp jókedvemben és egy tündér társaságban találtak, így nem kezdtem el kötekedni./

Fontos azért leszögezni, hogy ifjú felszolgáló személyzetünk egyáltalán nem flegma vagy bunkó a vendégekkel (minő szerencse), sőt kedvesek is tudnak lenni, csak néha elalszanak. Bár emiatt legalább elnézéseket azért kérnek. Persze az alkotás mellett az idő elhajlik, így nem kapunk szívideget még ettől, de ugye erőteljesen növeli komfortérzetünket, ha azt érezzük, hogy odafigyelnek ránk a pénzünkért.

A feliratokból kiderül, hogy heti egy alkalommal élő zenébe is belekóstolhat a nagyérdemű, péntekenként szól valamiféle jazz (bevallom nem hallottam még...). Sajnos amúgy egész nap bizonyos  D. Rádió gagyija bömböl - a hátsó részben ez már kevésbé zavaró, elől, a nem-dohányzos előtérben kimondottan hangos. Így ha füstre allergiás, nemdohányzó polgártárs lennék, minden bizonnyal rosszabb lenne a közérzetem, igaz ezt ellenpontozná, hogy közelebb a bárpult, és a pincérek ott tán előbb észrevennének.

Munkára, megbeszélésre napközben jó választás, ellenben estére rendszerint benépesül, és nehezen lehet ekkor szeparálódni. A vendégkör mindenesetre nem túl harsány, leginkább a 20 és 40 közötti korosztály, egy két hűlye picsa persze itt is akad. Wifi eddig mindig jól működött, és több asztalnál találunk 220-as csatlakozót! A honlapjuk kimondottan színvonalas és informatív, online is foglalhatunk (www.mocco.hu), aztat online is foglalhatunk. Kártyával fizetni egyelőre még nem lehet, és meleg étkezési utalványt sem fogadnak el. Nyáron kiülős napernyős terasz. A vizes blokk kulturált, tiszta és mindig van kéztörlő és szappan. Ha (sokkal de sokkal) figyelmesebb lesz a kiszolgálás, egész tűrhető helynek ígérkezik ez a Mocco. Mondjuk már most az, ha nem kell valahová épp sietnünk, ezért nem árt idejében kikérni a cehhet.

Cím: XIII. Pozsonyi út 3. (térkép)

Telefon (asztalfoglalás):

(30) 480-3526

E-mail: info@mocco.hu

Honlap: www.mocco.hu

Kategória: II.

Utolsó látogatás: 2009. július - a helyzet nem sokat változott, negyedórát vártam míg végre irámnézett a pincér. Gy. Zsolt, aki egyike a kereskedelmi tévék általam inkább nem minősítendő műsorvezetőinek, gyakran fellelhető itt.