Villány s környékén szinte a csapból is vörösbor folyik. Ám a borospincék suvickolt világán túl ott élnek a mindennapok (kis)emberei, akik jellemzően nem minőségi bort kortyolnak, hanem leginkább sört, azt is rendszerint tüskével. A Nekem 8 nem csak egy kocsma hanem, egyben Nagyharsány szociális foglalkoztatója az aktív felnőtt vagy még növésben levő helybeli férfiak önképzője. Persze megfordulnak a szokásos kocsmai alkeszek, nyerőgépezők és egyéb szenvedélybetegek, de itt ártalmatlanok. Olykor-olykor néhány helyi 16 (+/- 2 év) éves játssza a búráját, hiába a kocsmában hamar felnő az ember és be-be próbálkozik. A szociális légkör balanszát a hely tulajdonosa, egy "másként gondolkodó" vállalkozó tartja kézben, aki látszólag anyagias, de valójában nem csak ez vezérli: hanem családja helyett is a kocsma a családja. Nevezett "Jéger" Andi a harsányi jóságos Nagy Fehér Kocsmárosné (és újabban fogadósné is egyben). Kocsmájában minden jó, opcionális pörkölt (megrendelésre), jéger (mindig, akár tejjel is), tribute és délszláv rockkoncert (a törzsbandák: Nihil Chips, Garden (CRO). De ez még semmi! Revü-műsor, az ám! Méghozzá spontán: így táncos jelmezbál, illuzionista bűvész-show, ismerős pesti önjelölt vendégművészek és táncosok időközönként feltűnnek majd másnaposan eltűnnek). Andi tehát afféle falusi lokált vezet, ahol a helyi törzsgárdások mellett mindenhonnan megfordul valaki. Például német kamionsofőrök, akiket elbűvöl dús kebleivel. Nem semmi, amit ez a csaj csinál - mondá sok ismerősöm. Hát tényleg nem semmi, kérdés, hogy jó-e ez neki, vagy csak egy menekülési út. De nem asztalom pszichologizálni, ez csak egy kocsmaleírás akar lenni.
Mint ismerős vendég itt mindent megkapunk: figyelmet, jó ételt, olcsón a piát és még műsort is (jó, a koncert feláras 500 Ft), na de összességében ennyiért Pesten egy tisztes sörözés sem jönne ki egy átlagos helyen. Persze, ha nem lennék másodkézből legjobb kuzinom révén kocsmárosné ismerőse, valószínűleg eszem ágába nem jutott volna arcomat betolni a 8-asba, hiszen Villány és környékén az ember fejét húzzák a diós, szedres, szilvás, kávés, licsis, medvehagymás (és egyéb mesterkélt jelzős) barikkos vörös gőzben úszó pincék.
Tapasztalatból tudom, hogy nála egy hétvégi bulis este fémpontja, ha beindul a zene hátul a szeparéban! És elég hozzá egy széles repertoárú automata és egy hozzá kapcsolható mikrofon. A vurlicer sztárja vitathatatlanul "Törpevízmű" vagy másképp "Szódás Karaokee" Zsolti, bár ha már ő kezd a minyóban ráhangolni, akkor vagy vége a bulinak, vagy időben ki kell hívni, hogy elkezdődhessen (de nem ajánlatos és illendő ilyenkor kritikával illetni képzetlen baritonját, csak finoman, mert igazi művészlélek!)
Találkozhatunk itt olyan elveszett emberekkel is, mint az egykori kaposvári NB1-es futballista Kanyar Sanyival, aki ma már a feleseket és nem a labdát kanyarintja számolatlanul befelé. A pultban egy énekes-zenész, Andris - aki időközben felcsapott főállású frontemberré, váltótársa pedig nem más, mint a kedves és bűbájos, ám mindig gondterhelt polgármesterné instállom. Megfordul(t) itt a kihaltnak hitt Dodók utolsó példánya (tényleg védtelen madár szegény, aki látszólag elesetten tipeg-topog ide-oda, és ha nem lenne ez a kis vadrezervátum, már biztos hiába keresné a tojásait (meg a cigijét). Elképesztő, de Dodó a tűzgyújtáshoz és a PB-palackokhoz is ért - látva azért mondjuk nem biztos, hogy rá bíznám a gázbekötést. De tény, hogy igyekszik! (Egyfajta napszámos, kosztért cserében, de jó ideje eltűnt - eigen-sinn.)
Állandó bodyguard is van: úgy 190 centis mázsás torony, rajta mindig szegecses dzseki, alatta metálos póló, bőrszoft bukó (értsd. kopasz). Először mondom ez az "úr" egy vérszkinhed, másodszorra csak egy szelídebb imitátor, ilyen falusi allgemeine rocker, de azért nem sűrűn vitáznék vele. Itt minden "nem normális" egymásra talál, abszurd, akár csak a névrokon hollywood-i produkcióban (Nothing to Lose - since '97) - de ez azzal ellentétben életszagú.
Szóval szerintem nem kérdés, Andi a legszínesebb baranyai vendéglátóipari egység igazgató főorvosa. A ház homlokzata ugyanis rikítós barack, ami már a Szársomlyóról is jól látszik, így nehezen téveszthető el még pityókásan is. A névválasztás stílszerű: kocsmárosnénk (teszem gyorsan hozzá általam vizionált) üzletfilozófiája szerint nekem 8, hogy ki és mi vagy, honnan jössz, csak ne légy bunkó és fizesd ki a fogyasztásod. Aztán lesz ami lesz.
500 forintból kijön két pohár sör (soproni), egy feles és egy ásványvíz! Apropó, a helyiségben biliárdasztal, csocsó és kultúr-toalett. Meleg kaja csak előzetes egyeztetésre, egyébként csoki, jégkrém és sós rágcsával kell beérjük. Beérjük!
És a végére maradt egy apró kritikus megjegyzés. Andi! Azt értem, hogy nem csak piperkőc vörösbor nyalakodásból áll az élet, de azért tarthatnál legalább egy-két jobbfajta bort is, a magunk féle kényes gyomrúaknak! Ha már Villány és vidéke...
Csókoltatom innen is a kocsmárosné őnagyságát!
Cím a szerkesztőségben. Nem kategorizálható és pontozható intézmény.
Siklós-Villányi borhelyzet - széljegyzet
A villányi pincék borainak minősége koránt sem egyenletes. Egyaránt vannak alulértékelt (Vitényi - nagyon ízlett a 2006-os Pinot Noir és Cabernet Sauvignon) és túlértékelt borászok (nevek nélkül). Tény, hogy a kilencvenes években gyorsan fejlődött és minőségi irányba mozdult el a termelés (ekkor négyszer is villányi borász lett az év bortermelője, és magasan jegyzett nemzetközi borversenyeken is fel-fel tűntek a portékáik), ám azóta, a 2000-es évek némi megtorpanás (korrekció) mutatkozik, aminek egyik oka, hogy a külföldi mellett a belföldi konkurencia is éleződött, mivel más borvidékek is erőre kaptak (lásd. egyes balatonfüredi/csopaki, dél-balatoni, kunsági, etyek-budai, neszmélyi és mecsekaljai pincészetek borai). Megkockáztatom könnyedebb fehér és rozé boraiknak köszönhetően el is hagyták Villányt, amely továbbra is kitart a testesebb és fűszeresebb fehérboroknál. A rendszerváltás után, a hagyományosabban fehér-boros siklósi részen nem igazán valósultak meg nagyobb infrastrukturális és borászati beruházások (az elkerülő utat megcsinálták, de a vasút megszűnt, a Tenkes hegyre vezető utak egyes szakaszai járhatatlanok, és alacsony szinten áll a vezetékes gáz, víz és csatornaellátás).
Jellemző, hogy Siklóson nincs is igazán nívós borozós hely, de a szomszédos, gyönyörű fekvésű Máriagyűdön is csak néhányat találni. A Tenkes hegy ezen részén a termelők kiveszőfélben vannak, a márványbánya magasságában, illetve attól fölfelé szemet szúrnak a rossz állapotban lévő présházak és gondozatlan szőlők, vagy a szőlőkultúrákat a tömegigényeket kielégítve, üzemszerűen művelik. Nem csoda, hogy alig találni szaküzletekben jó siklósi termőterületű traminit vagy hárslevelűt!). A város szegényei és hajléktalanjai közül sokan kiköltöztek, úgyhogy a hegyen szinte mindennapos a lopás (nagyanyámék présházát is feltörték, tűzifájukat nem egyszer ellopták).
Tehát, ha Villányban járunk és ha biztosra akarunk menni, akkor jobban a zsebünkbe kell nyúlnunk: Bock József, Gere Attila, Gere Tamás és Tamásné, Polgár Zoltán, Tiffán Ede ilyen választás (és legújabban a Sauska pincészet borai kapnak nem is érdemtelenül figyelmet). Ám az utóbbi öt évben néhány termelőnek fejébe szállt a siker (név nélkül), példának okáért megkattant és sámánenergiákat mozgósít a borkészítésben és vendéglátásban, van aki alkoholista lett, vagy teljesen elszállt az áraival és hatalmas, tájidegen borpalotákat épített a falu vagy az útmenti szőlő közepébe. Nem beszélve az árakról, átlagosan 20-30%-kal drágábbak a villányi éltermelők borai egy vinotékában, mint más termőterületekről származó borászok legalább annyira nívós borai. Miért? Vannak olyan pincészetek, amelyek elérhető áron, igaz nem túl kiemelkedő borokat termelnek (pl.: Pólya, Maul, Kecskés, Molnár stb.). Érezhetően az uralkodó-kultúra a sváb übermensch. Villány egyébként kimondottan unalmas képet nyújt programok szempontjából. A környező, legalább ennyire autentikus településeken (Kövesd, Palkonya, Kis és Nagyharsány, Bóly, Siklós stb.) a bor-marketing gyenge. Ki van téve mindenütt a Siklós-Villány borútat jelző kis tábla, nesze neked turiszt, aztán kábé ennyiben marad. Persze a minőség néhol első osztályú, de ha Villány életének mázos felszíne mögé is be akarunk nézni, akkor jó ha betérünk Andihoz egy körre. Summa summarum Villány mind minőségben, mind pedig erkölcsileg erősen túlértékelt!