Ars Poetica
Nem gondoltam ide etimológiai blokkot, mély ideatant vagy valamilyen Seneca idézetet biggyeszteni. Jókor, jó helyen, jó társaságban vagy épp egyedül de közben mégsem egymagunkban szemlélni egy kocsma, presszó, bár vagy vendéglő világát, meséit, miközben eszünk, iszunk, dumálunk, zenét hallgathatunk, olvasunk (akár helyben tartott friss lapokból, akár hozott áruba mélyedvén) vagy épp kártyázunk, sakkozunk, biliárdozunk, osttáblázunk, dominózunk. Minden ilyen időtöltésünkhöz tartogatunk egy-két helyet, ahová valamiért visszatérünk.
Legyen ez egy szubjektív élménynapló, egy vendéglátóhelyeket bemutató kalauz, egy kvázi útikönyv, amely nem fukarkodik a bírálatokkal sem. Megmutatjuk (a szerzők), hogy mik azok a helyek, ahol bűzlik valami, ahol nem tisztelik eléggé a vendéget, és persze olyanokat is, amelyekben ízlésünknek és pénztárcánknak megfelelően otthonosan érezhetjük magunkat, ahol elbújhatunk egy kicsit a problémák, az asszony, a főnök elől vagy épp ellenkezőleg, feszültségeinket oldhatjuk, netán ünnepelhetünk vagy csak nyugodtan ehetünk-ihatunk egy jót. Nos tehát sok mindenre jók ezek a helyek. Hol maradandó élményként, hol pedig rémálomként kódolja ezeket az emlékezetünk. Jellemzően inkább a szélsőséges példákra emlékszünk, a középszer elvész.
Csak azután jelentetünk meg bejegyzést egy helyiségről, miután egy-két hónapon belül legalább egy alkalommal teszteltük. Felmérésünk műfajából adódóan hansúlyozottan totál szubjektív, ám a terepmunkával nyert információkat objektív sztendertekhez (ideáltípusokhoz) mérjük. Mivel saját fogyasztásunk tapasztalatait tóljuk rá az olvasóra, amit saját zsebből szponzorálunk, egyelőre kimaradnak az exclusive, highclass istállók, valamint egy életünket féltve nem járunk késdobálókba. Tehát a fő csapás: meleg-konyha, á la carte, ülőfogyasztás (vagy az állófogadással egybekötött verziója), és a legolcsóbb főétel ára körettel nem haladja meg a 3000 forintot.
De nem csak éttermeket, vendéglőket, kocsmákat, presszókat nézegetünk, mérlegelünk hanem egyéb intézmények, így szórakozóhelyek is bonckés alá kerülnek (lásd. alul, önkényes kategória-rendszerünk). Továbbá a vendéglátással, főzéssel, fesztiválokkal kapcsolatos olykor külföldről hozott élményeket / híreket / cikkeket / sztorikat / vicceket is megosztunk és kommentelünk.
Módszertan: terepmunka, résztvevő megfigyelés, próbavásárlás, interjúzás - az értékelés az alábbi önkényesen kreált kategóriák szerint történik (az egyes helyek természetesen nem megnevezésük, hanem az általuk nyújtott szolgáltatások és kinézetük alapján kerülnek besorolás alá):
I. Első osztályú vagy osztályon felüli éttermek
II. Másod és harmad osztálynak megfelelő éttermek és vendéglők (beletartoznak pubok, sörözők, ahol van állandó ülőfogyasztás és melegkonyha)
III. Kocsmák, Borozók
IV. Étkezdék, menzák
V. Kávéházak, kávézók, presszók (ez köztes), cukrászdák, teaházak
VI. Büfék, Bisztrók
VII. Egyéb (joker kategória): szórakozóhelyek, mozik, fesztiválok
Értékelés:
1-től 10-ig terjedő arányskálán NÉGY fő szempontot alapján pontozunk: 1. Hangulat (azaz mennyire érezzük otthon magunkat, mennyire harmónikus, mennyire illeszkedik a tárgykultúra, az enteriőr a helyiség profiljához, elhelyezkedés, zene, fények, színek), 2. Étel-ital minőség és választék, 3. kiszolgálás (a vendéghez való viszony, kompetencia) és végül 4. ár/érték arány) - ebből kapjuk meg az összpontszámot. Mindegyik érték saját kategóriájában belül értendő.
Bp., 2008. április 13.
