Október 23-i hétvégén, sok más fővárosi honfitársunkhoz hasonlóan kihasználva a kínálkozó hosszúhétvégét Egerbe látogattunk, ahol egy kis borkóstolással ünnepeltünk meg a forradalom emlékét (meg a plusz egy óra ajándék időt), eltemetve a Birodalom bosszúját. Nehezen indult, először is le kellett gyűrnünk az M3-ast, teljes exodus: egy 15 perces kényszerpihenővel együtt két és fél órába telt. Miután sikerült elfoglalni a szállást, a Dobó tér felé vettük az irányt. Benfenntes egri barátunk ajánlásra a HBH (azaz Hofbräuhaus) Bajor Sörházat (info: http://www.hbh-eger.hu/) kerestük fel, hiszen „Sörre bor, mindenkor!”. A bajor hangulathoz a helyiségben minden adott: sramli zene szól és az étlapról hatalmas korsók mögül nagytüdejű szőke tehenészlányok mosolyognak ránk bajoros népviseletben – olyanok, mint a hetvenes-nyolcvanas évek nyugat-német szexfilmjeiben (ahogy egy barátom valamikor említést tett erről). A hosszú és izgalmas (amúgy máskor rövid és unalmas) úton alaposan megéheztünk, így bár sok ígéretes ajánlat között lamentáltunk, végül a Kétszemélyes Bajor tál Sörfőző módra – nevű összeállítást választottuk (4050 Ft), melléje köretnek pedig csapolt házi sört, ami világossárga, könnyed, lager típusú. A HBH sör versenyképességéről az étterem falán oklevél tanúskodik. Nagyon jófajta, és szép habbal csapolják (Mass 970,- krug 490,-), jól mutat az arcszőrzeten, amit korty után érdemes bedörzsölni. Az étek kb. 20 perc múlva érkezett, addig a rangidős, egyébként abszolút kedves és tájékozott pincérünk mesélt a katonaéveiről, miközben fekete fuvarokat csinált Pestre – amin jót derült. 
A fatálon középen egy szép sültcsülök, körülötte párolt káposzta (temérdek babérlevéllel, egészborssal és köménnyel), steak burgonya, grillezett mozzarellás-paradicsomos csirkemell, kolbásszal és lilahagymával töltött borda bundában, sült marhahátszín, császár kakastaréj, sült debreceni és két kupac káposztasaláta, nem kevés lilahagymával és paradicsommal a tetején. Előfordulhat, hogy valamit kihagytam. Egy biztos, négyen is jól laktunk volna belőle. Semmi gasztronómiai extázis, tisztességes iparos munka elfogadható áron. Kimondottan a párolt káposzta és a kolbászos-lilahagymás töltelékű hús ízlett. Természetesen nem bírtuk cérnával, a maradékot elcsomagoltattuk. A végén a kávé mellé még egy somlóit kértünk, utóbbi már nem volt annyira örömteli, egy átlagos hidegkonyhai desszert élvezeti fokát nyújtotta – a tejszínhab legalább rendes habból készült. A kiszolgálás korrekt, gyors és udvarias. Innen a vendég elégedetten és legfőképpen jólakottan távozik, nehéz is itt végigbírni háromfogásos vacsorát, hamar kifárasztanak. Kímélő ételekkel ne nagyon számoljunk. Hétköznaponként kétfogásos „A” és „B” menü 800-, illetve 890 forintért. Étkezési utalvány és üdülési csekket elfogadnak. A borkínálat is tetszetős, komoly a sortiment: Gál Tibor, Koháry és Thummerer pincészetéből (emellett még Bakondi Endre, Hauser-Kiss, Vincze Béla egy-két bora), ezek csak palackosan, amúgy szinte pinceáron kaphatók. Ha kimért bort szeretnénk meg kell elégednünk a kommersz Egervin termékkel. Összességében jó kis hely, nem drága, a sör pedig finom, egyik ritka hordozója a magyar házi serfőzés szép mesterségének (ld. hasonló házi sörfőzdék listája), és törzsvendégek szép számmal akadnak. Este helyfoglalás nélkül ne is kísérletezzünk. Ha Egerben járunk, éhesek vagyunk és szeretjük a csapolt sört ide éri meg a gyülekezetet terelni.
|
+ +
