Ferenc téren egy helyes, kiülős presszó. A nevét az üzletben található antik hatást keltő óráról kapta - legalábbis ezt gondoljuk. Mindegy, legalább van üzenete, azt gondolom ez fontos, mármint az, hogy egy hely neve ne véletlenszerű és semmitmondó legyen, mint oly sok (kategóriától és alapítástól függetlenül), kell, hogy legyen annak egy sztorija, vagy legalább kötődjék a környékhez, az épülethez, az odajárókhoz vagy a tulajhoz. A bevett csapos és egyben pincér-munkás emberünk közvetlen és akkor is csinál helyet, ha látszólag nincs. Érdemes itt meccsest nézni. Ekkor tapasztalható meg igazán haverkodó törzsközönsége. Márton és lányai széles választékban - köztük Irsai Olivér, a kedvencünk. Csapolt soproni ászok 360-ért és frankó Frittmann borok (bár a borlap inkább a fantázia mint a valóság szüleménye), Paptag rozé (drága), tehát fröccsözni is érdemes, még ha az árképzés már a belvárosi átlagot követi is. Utolsó látogatásom alkalmával új pincér debütált, félsikerrel. Többször nyomatékosan fel kellett hívni a figyelmét, hogy a fröccs langyosan nem jó, mérce-ismerete a kisfröccs-nagyfröccs viszonylatában kimerült, és a számtan sem az erőssége. Folyamatosan szabadkozott, hogy még új, de igyekszik.

+