Sajnos a helyzet folyamatosan romlik, és pozsonyi kisvendéglőnk gyorsan átkerült a kerülendő kategóriába és látjuk elsűllyedni a képzeletbeli magyar vendéglősmocsárba. A személyzet szinte teljesen kicserélődött, a konyhában megagyon olajoznak és vegetáznak mindent. Kár érte. 

 

2007 évben:

 

Nehéz olyan színvonalú írást kerekíteni, mint ami jelen fogalmazásunk tárgya. Mi pedig mesélő alanyokként állandó visszatérő törzsvendégei. Azért megkíséreljük e számvetést. Egyik kedvenc városrészem Újlipótváros: szatócsboltok, antikváriusok, galériák, trafikok, helyes cukrászdák, kávézók és ami számunkra a legfontosabb, a tapasztalt, és kényes hasbarátok által szívesen látogatott vendéglők, kocsmák száma jelentős. Ezek kvinteszenciája a Pozsonyi és Radnóti utca sarkán található „Kispozsonyi”. Nehéz elfogulatlanul nyilatkozni e szentélyről, de ezt nem is kérhetik rajtunk számon. Önös érdekeink, ösztönünk és ízlésünk vezérel. Az objektivitást hagyjuk meg a kimért társadalomtudósoknak – amelyből itt rendszeresen megfordul jónéhány (no nem a kimért fajtából). Egy biztos, itt nem fordulnak meg harcos hungaristák, gárdafiak és gárdás-lányok.

A magunk fajta élvhajhász, szabadságvággyal telített harmincas éveit taposó aranyifjú jobb helyet keresve sem találhat. Persze most egy időre kénytelenek vagyunk mellőzni a túlzott pátoszt, és próbáljunk meg a tapasztalati tények világában lehorgonyozni. Nem lesz egyszerű.

A vendéglő újabban (2007 végén történt átalakítás óta) kétszintes, a földszintről a magaslati edzőtáborba lettek áttelepítve a „bagósok” és egyéb füstölgő alkalmatosságok hívei. (Halkan és zárójelben ehhez megjegyeznénk, hogy a mi elképzeléseink szerint a fenti részben egy függőágyakkal és süppedős párnákkal felszerelt pihenőszobát kellett volna berendezni. Igaz erről minket nem kérdeztek meg. De természetesen fontosnak tartjuk a nem dohányzók védelmét – akkor is ha a szerző jelenleg még nikotin párti). Lent szerencsére megmaradtak a meghitt hangulatú, klasszikus boxos elrendezésű asztalok, amelyek mellett 4-5 ember kényelmesen is elterebélyezkedhet. Társalgásra csábító a miliő, visszatérő vendégek, törzsasztalok. A fenti újonnan megnyitott részlegben ezzel szemben józanul nem túl csábító, hideg köves, kis asztalokkal, de ha már ezt mérte ránk a sors akkor javallott a pulthoz minél közelebb pozícionálódni. A lentitől elütő fölső rész inkább egy presszóra hajaz, vagy egy újépítésű, lakóparki övezetben lévő sörözőre gondolhatnánk. Ám hála isten a lenti atmoszféra azért a kiszolgálásban és az ételek ízeiben az emeleten is visszaköszön.

Tavasztól őszig a bejárat mellett boxok a legkiválóbbak (és ekkor a legkapósabbak), nyári este ezek a leghangulatosabbak – persze ekkortájt ezekre is van a legnagyobb kereslet. Az utca mérsékelt forgalmának zaja nem zavarja a társalgást, maximum néha a rossz szélirány a csatornából.

A beszélgetés rögvest új ihletet (és témát) kap, amint kézbe kapjuk a megunhatatlan és szinte kimeríthetetlen étlapot. Kiesünk térből és időből. Ennyire teljes és alapos katalógussal ritkán van dolgunk. A vendéglő kínálatában rég nem látott fogások, az árak pedig finoman szólva is barátiak. Kezdjük az italkínálattal: végre egy olyan belvárosi vendéglő, ahol nyugodt szívvel fogyasztásra ajánljuk a folyóborokat (szekszárdi), a fröccs szódával, mindig friss és üde. A bort és a szódát klasszikus öblös szájú borosüvegben szervírozzák. A száraz vörös folyó viszont már kevésbé dicsérhető. Emellett legnagyobb megelégedésünkre viszonylag széles a kínálat minőségi palackos borokból, melyek a bolti árnál alig pár száz forinttal drágábbak, pl.: Gere Tamás Olaszrizling és Óportó 1800 illetve 2100 huf/üveg. Sörből a választék, Arany Ászok (350/korsó), világos és barna Dreher valamint Pilsner Urquell van csapolva (400 és 480 huf/korsó).A konyha erőssége az egytálételeken alapszik (áraik ezer forint körül mozognak). Granadírmars alias krumplistészta (680/huf) – óriási adag, egész finom, pláne tejfölös uborka-salátával. Főtt marha meggymártással, páratlan! Szalontüdő vagy vadas óriás zsemlegombóccal – vétek kihagyni. Ezek mellett rendelhetünk velős-pacalt, csülkös-pacalt, sima pacalt, borjú, marha és csülök pörköltet, és el ne feledjem: rántott velőt (bár ezt én kerülöm). Pénteken pedig van sólet – csak, hogy meg ne feledkezzünk a zsidó városrész hagyományairól. Egyszóval igen gazdag a felhozatal és eddig mindegyik felsorolt étel ízét elismeréssel nyugtázhattuk. De nem csak finomak, hanem kiadós adagok is. A frissensültekkel is meg lehetünk általában elégedve. 1000 és 2000 forint között szinte bármit rendelhetünk, a velővel töltött bordától, a vasalt csirkemellen át egészen a steakek-ig. Sőt, kérésre az étlapon nem szereplő ételkombinációkat is elkészítik. Kipróbálásra javasolt, pláne nyárias időben, a grillezett csirke vagy pulykamell-filé fokhagymásan, könnyű, friss sopszka-salátával – amit nem juhsajttal vagy juhtúróval, hanem kéksajttal (márványsajt) készítenek, de így is remek. Azért, hogy némi kritikai észrevételeket is tegyünk – és a kákán is találjunk csomót: A marhahúsból készült frissensültek, pl.: steak fűszervajjal, hagymás rostélyos illetve a bélszínből készült kompozíciók nem rosszak (utóbbiak 2500 huf környékén), de nem ezek a hely erősségei. Steak vagy frissensült bélszín rendelésnél általában nem kérdezik meg – az amúgy figyelmes és nem utolsósorban szemrevaló pincérhölgyek, hogy mennyire süssék át a húst. Nem mindegy ugye. Ám rögtön jegyezzük fel ellenpontként, hogy mely ételeket ajánljuk feltétlen, a frissensült kategóriából: ropogósra sült fél- kacsa, párolt káposztával és sült burgonyával (ami nem mirelit), mindez 1600 forintért – tudása persze meg se közelíti a budakalászi Schiesl-ét, vagy a cigánypecsenye, amely kimondottan ajánlható.

Apropó nehogy kimaradjanak mustránkból a levesek, amelyek harmonikusak, különösen a ragu vagy a hagymaleves, de nem világra szóló attrakciók. Illetve, hogy ne csak a medve gyomrúakhoz szóljunk, hanem a könnyebb műfaj vagy a vegetáriánus koszt kedvelőihez is, ajánljuk a különféle hideg és meleg előételeket, salátákat és tésztákat, amelyek mélyebb nyomot hagynak az ember emlékezetében. Ilyen a spenótos palacsinta, áfonyás camembert vagy a Caesar saláta. Desszertek közül a somlóit és a házi túrós gombócot ajánljuk. Halételekből viszont elég karcsú a választék, a citromos fogas és az időszakosan a konyhafőnök napi ajánlatában fel-feltűnő harcsa ételektől ne várjunk csodát  - ne itt próbálkozzunk halkoszttal. Fontos, hogy mielőtt meglátogatjuk a vendéglőt, okvetlenül foglaljunk asztalt, pláne hétvégén, mivel nagyon népszerű.

A vendégkörről elmondhatjuk, hogy főként 25-40 év közöttiek, bár akad itt egyetemi tanárok, professzorok törzsasztala is. Piperkőc különcök, öltönyös bankárok nem látogatják (ők inkább a Pozsonyi utcában nem messze székelő elegáns Kiskakukkot választják).

A kiszolgáló személyzet megérdemel még néhány szót. Szerencsére apróbb bakikon kívül nincs a szakmai színvonallal probléma. A vendég megfelelő figyelmességben részesül. A hölgyek kiválasztása pedig az üzletvezető jóízlését dicséri. A „Kispozsonyi” ár/érték kategóriában nehezen überelhető univerzális vendéglő, 2000-2500/kopf forintból borravalóval együtt megvagyunk, és fikarcnyi hiányérzetünk sem marad.

Nota bene! A megfelelő konyhai szellőzés hiánya miatt készüljünk fel, hogy ruházatunkon maradandó nyomokat hagy – a jókedv mellett – az olajszag is. Ezt nemigen sikerült a közelmúltbeli felújítással sem megoldani.

A hely nem tökéletes tehát, de számunkra néha maga a tökély. Itt elszáll bú és harag. Épp ezért terápiás célzattal is ajánljuk pároknak, teambuildingre, és ideális barátságok ápolásához. A végére csak sikerül a könnyező olvasónak orrot is fújnia. Ha nem hiszi, járjon utána… De inkább ne járjon, legjobb ha el sem hiszi, Nekünk, addig sem jelent az asztalfoglalásnál konkurenciát.

 

Hangulat a földszinten: 7/10, az emeleten (dohányzós): 5/10

Ételek, italok: 4/10

Kiszolgálás: 5/10

Ár/érték: 7/10