Egy remekbeszabott megemlékezés Jávor úr tollából, amely egyben a blog második vendégposztja. Helybeli, kompetens mesélőnk a Domb-falatozó életébe kalauzolja el az olvasót.
Tahitótfalu, Visegrádi út – Elekfy Jenő utca sarka (11-es főút mentén).
Elsőként tágabb pátriám leghírhedtebb éves megmozdulásáról, az Eperfesztiválról terveztem néhány keresett szót egymás mögé ütve megfelelni Gyedjmaróz felettébb megtisztelő invitálásának, ám a fennforgó rendezvényről mindennél többet elmond az azt felkereső tömegek magas és földalatti kultúra legmélyebb bugyrai felé irányuló, Nagy Duna-ágnál is szélesebb érdeklődési körének lehető legteljesebb körű kielégítését megcélzó programkínálat: http://www.eperfesztival.eu/.
Így hát marad az alternatíva, s a fesztivál csak összevetési ellenpont gyanánt jelenik majd meg, de a helyzet így sem könnyű, akár a többi kezdet, azzal a váratlan meghökkenéssel: hol is járunk?
Tahi, addig stimmt. 11-es út, Bogdány felé. Megvan. No, de minek is nevezzelek...? Sarki kocsma...? Kerthelyiség? Eperbor (helyi folklórban előfordulását sikerült már mérnem)? Korsó? 195? Kozel (ezt még a folklórban sem)?
Nos, a sokéves lendületes szürke és fehérállomány koptatás ellenére jelen sorok fűzője rendelkezik néhány olyan közepesen módosult agysejttel, melyek azt a kitörölhetetlen információt tárolják, miszerint ezt a helyet márpedig „Domb Falatozó”-nak hívják. Avagy hívták egykor, bár falatozásról mindössze egyszer készült memória lenyomatom, egy, a sok évvel ezelőtti eperfesztivál gasztronómiai kínálatának merészen odavetett bőrkesztyűként főút menti bográcsban gőzölgő birkapörkölt kapcsán (sok cupák, némi faggyú, és azóta is tartó megfontolt óvatosság a valaha bégető húsneműk közeledésekor).
Persze jó helynek nem is kell cégér, avagy több megtévesztő cégér sem árt, és ez egy számolatlan vita fölött álló, egészen kiváló hely. Enyhet adó komlóoázis kora-nyári hőségtől sújtott, fesztiválozó siserahadtól megfáradt helybéli számára; tökéletes alaptábor mindenre elszánt, természetrajongó sportemberek részére az innen nézve félelmetesen magasodó Vörös-kőt célzó csúcstámadás előtt.
A kerthelyiség persze napmeleg idején keveri ki a legelőnyösebb színeket a Domb arculatára (igaz, télen is van élmény, ha más nem, hát Magyarország legfigyelemreméltóbb bal-alkarja formájában): faasztalok, padok, napernyők segítik az elmélyült átlényegülést. A főút, amúgy jelentős forgalma egyáltalán nem zavaró; főleg nem a Hegyalja úti Avar sörözőt nem csak hírből ismerő vendégalapanyag számára. A sör habos, a madár csicser, vándor, mondd, több, mi kell?
Például kiszolgálás, amire itt panasz nem lehet. Pultnál zajlik, de gyors, figyelmes, lényegretörő. Fesztiváltájt maga, a Dunakanyar több, nívót jelentő vendégfogó helyéért felelős főnök is rugalmasan felel meg a szomjazó törzs- (és a hamarosan azzá váló) közönség „májgyakorlatoztatóan” szerény óhajainak.
A kínálat? Csapolt Kozel mellett üveges seritalok, fröccs (gyanúm szerint a településen általános Varga Pincészet száraz fehér feliratú magnumpalackjából), és, ami valami egészen különleges, szívemhez közeli polcra emeli a helyet, az a némileg meglepő gyümölcsbor kínálaton is túlmutató, székesfőváros belsőbb részeiben rezidáló, puccosnak nevezhető bárok, most még trendi roncskocsmák kínálatát is megszégyenítő pálinkarepertoár (Márton és Lányai elragadták figyelmemet, de talán Csetényi és Bolyhos termékek is készenlétben álltak), a belvárosinál természetesen jóval kevésbé pénztárca laposító áron! Mert itt az ezredforduló környékén meghonosodó divatot (a 4 cl-es EU-kompatibilis feles) konokul nem követve még 5cl / 3cl terjedelemben locsolják a csodás zamatú gyümölcs párolmányt! Alternatíva lehet emellett például a jéger felese, amit tartós akcióban 295-ért blokkolnak!
Némi hiányérzetet talán a harapnivaló okozhatna, ha nem lenne a közvetlennél is közelebbi szomszédságában egy emberes adagokat emberbaráti áron felszolgáló, külön posztot megérdemlő étterem (Urak Asztala), alig 50 méterre pedig egy hamburger bár.
És zárásként szubjektív látlelet az árakról: egy hosszúlépés, 2 dl üveges bubis víz, 3 dl szóda, és kétszer 3 cl Márton és Lányai Irsai Olivér szőlőpárlat borravalóstúl: 1300 HUF. Na és a kontraszt: eperfesztiválnak konkurálni úgy is lehet, hogy 240-ről 195-re csökkentjük a korsó sör árát. Így is éles azonban az árverseny: odaát 100 Huf az Ászok – decilitere...
Lényeges infó még, hogy mellékhelyiség is akad, kívül az épület oldalában, s mostanában örömhírként érint (főleg Krakkó után), hogy külön-külön helyiség áll az urak és a hölgyek rendelkezésére is (fesztiválmentes időszakban talán a „pultnál kulcskérés” bájos tradíciója is bevett szokás).
A helyet elsősorban helybéliek látogatják, feltehetően gazdaságossági megfontolásból, és egy amolyan napközi kocsma, reggeltől estig nyitva (fesztivál esetén éjfélkor zárták a kaput, de emlékszem hajnalig tartó duhajkodásra is).
Márton és Lányai Irsai Olivér: 750 / 5cl,
Márton és Lányai Szamóca: 1050 / 5cl,
Korsó Kozel: 240 (ünnepnapon 195).
Gyümölcsborból a Ganádpusztai ellátó nívós terményeit forgalmazzák (kóstolásra erősen ajánlott: http://ganad.com/content/hun/about.php), illetve elsősorban az olasz eperborként tisztelt valamit, ami, ha tévedésem nem túl erős, a fragola szőlőből (azaz nem eperből!!!) készült pirosan édes folyadék (kísérletezők előnyben).
