Indítsuk egri beszámolónk második részét azzal, hogy egy kis Érsek kerti séta után, este, beültünk a Kis Dobó téren lévő Bikavér Borházba (ami borszaküzlet is egyben). A boltban szinte az összes jegyzett egri termelőtől vásárolhatunk (és kinyittathatunk) borokat, némelyiket pince-áron. A belső rész kávéház jellegű (Thonet-székek, körben vitrinek - de hogy ne tévesszük el, hogy hol vagyunk, körbe-körbe borosüvegek szédítenek). Kint melegített ponyva alatt ültünk le végül. A kiszolgálás szakszerű, minden bor ideális hőmérsékleten érkezik.
Az esti kóstoló magasra tette a mércét: Demeter Fél 8 fantázianévre hallgató 2006-os Siller és 2005-ös Bikavér mellett még Csutorás 68-as fedőnevű kékfrankosánál hevesen bólogattunk (utóbbi azért 68, mert a dűlőt 1968-ban telepítették). Megízleltük még Tóth István 2007-es kékfrankosát és a Kőporos Pincészet 2006-os Pinot válogatását is, de messze a Siller vitte el a képzeletbeli "ott és akkor kóstolt borok legjobbjának járó kupát”. Fenomenális, az illata és íze annyira gyümölcsös. Ilyeneket nem szoktam mondani, pláne leírni – nem az én asztalom, de tényleg van benne eper, esküszöm érezni, meg cseresznye, vanília – persze a szőlőn kívül, amelynek a arányai: 40% merlot, 30% kékfrankos, 30% menoir, mindez tölgyfahordóban érlelten 13% V/V elegyet képez. Ár/érték arányban nagyon jó, az üzletben 1990 forintért lehetett akkor a palackját beszerezni (Demeternél mégolcsóbb).
Másnap öt főre duzzadt kis társaságunkkal Gál Tibor Pincészetébe látogattunk. Egykori borászunk többek között arról híres, hogy ő vezette be kishazánkban először a Pinot Noirt. A kóstolóban nyolc fajta bor szerepelt. Első blokkban három fehérbor, egy 2008-as reduktív leányka, majd egy 2007-es fehér cuveé (benne Savignon Blanc, Viognier és Chardonnay - bár erre nem vennék mérget), valamint Chardonnay 2006-os évjáratból. Majd sorban a vörösök: 2006-os Pinot Noir, 2005-ös (?) Pinot Noir Selection ("Titi"), 2004-es Syrah-Kadarka, 2005-ös Egri Bikavér, és 2006-os Syrah-Merlot.
Eger elsősorban vörösborairól ismert, de itt is kiváló fehérborokat találhatunk. Ilyen a Gál Tibor pincészetéből a 2006-os Chardonnay, ami nálam egy 10-es skálán 9-est érdemel. Nagyon illatos, 14% V/V maligánnal, egyáltalán nem tolakodó, kellemes savakkal. A Shyraz-Kadarka igazi különlegesség volt, amiből alig több mint ezer palack készült el. A kísérlet - a penitenciát tartó borászunk szerint - a 2004-es év gyenge Syrah terméséből adódott. Ezeket tesztelgetik most a fehéregereken – azaz rajtunk. A Syrah-Merlot is egy sajátosság, bár kiderült, hogy más fedőnév alatt már más bortermelő is csinált ilyet Egerben. Ez érezhetően egy magasabb kategória, de egyáltalán nem nehéz, fűszeres, ünnepi alkalmakra való komplex bor. A Gál pincészet innovatív hagyományai úgy tűnik tovább élnek. Szívesen vállalom hát itt később is a kísérleti alany szerepét, még ha ezért nekem is kell fizetnem. 
A kóstolót követően megacélozódott a lelkünk, hogy a Szépasszony-völgy felé vegyük az irányt. A helyről tudni kell, hogy sajnos a tömegfogyasztást kiszolgáló silány minőségű borok uralják, de tapasztalt egri túravezetőink tudták, hogy hová érdemes benéznünk. Nosza, technikára! Sofőrünk - a borok hatása alól ő sem tudta kivonni magát, az egy pont négyes Astra volánjánál határon autózva René Arnoux-t is megalázó könnyed kormánymosdulatokkal öt percen belül abszolválta a Gál Pinyó-Szépasszonyvölgy etapot! A következőket már gyalog tettük meg.
Sike Tamástól a 2005-ös Bikavér Selection, Juhász Pétertől pedig a 2005-ös Cabernet Franc vastag tanninbombája lett nálam a vörösek közül az idei szépassszonyvölgyi bajnok. Animális illatok, ahogy a vájtínyűek mondanák: de lehet csak túl közel volt az erdő vagy közelben készülő pörkölt szele csapott meg. Az elfogyasztott szeszmennyiség hatására mellőztük a szellőztetést (dekantáltást), sokkal inkább alkeszkortyok formájában ürítettük poharainkat. Balla István egykori pincészetbe is beugrottunk - ezt időközben Wanda Borházra keresztelték át. Igaz ekkor már koordinációnk és nyelvbojhaink erősen megviselt állapotba kerültek, de azt konstatálni tudtuk, hogy a minőség itt már erősen lefelé tendál, a Cabernet Savignon és a kékfrankos (2007) egy jó asztali bor nívóját ütötték meg.
De nem feltétlenül a Szépasszonyvölgyben érdemes elverni a pénzünket. A hétvége egyik felfedezettje volt még a Zóna-borozó, ami az Almagyar utcában található, egy gyönyörűen felújított XVIII. századi házban - ami egyben egy panzió is. Bent zöld-fehér kockás, műanyag asztalterítős asztalok, fenyőpadok. Nagyon jópofa, olcsó és szívetmelengető, lovas fotókkal (a tulaj úgy tűnik lótenyésztő és egykori sportoló). Folyóbor, 80 Ft/deci, a leányka amit itt ittunk teljesen vállalható, sajnos szóda nincs, ásványvízzel kell beérjük. És talán a legszebb az egészben a berendezés, illetve az hogy, mindenfajta sznobizmus mellőzésével működik.
A másik értékes lelet, egy olasz étterem a Dobó téren. Ez a Francesco Kávéház és étterem (honlapjuk: http://www.francesco.hu). Ennek megfelelően a tésztaételek dominálnak, de azt is nehéz választás elé kényszeríti, aki mondjuk a mangalicából készült ételekhez vonzódik. Ahhoz képest, hogy a város központjában van, nem drága, egy pizzát 1000 forinttól ehetünk, a főételek 1600 és 2500 forint között mozognak. Bazsalikomos sajtkrémmel és pármai sonkával töltött csirkemell, spenótos gnoccival (1790), és a Füstölt lazacos gnocchi rózsaborssal színezve (1190) nagyon ízlett. Mindkét étek, de különösen az első érdemel dicséretet. A kiszolgálás nem annyira profi mint a HBH-ban, de az ételválaszték változatosabb. A levesek közül kiemelendő a Tárkonyos vadmalac raguleves (650), amiből a tökéleteset a Bélapátfalvi tónál kapjuk, a Szomjas Csukában - legalábbis az egyik egri barátunk meg van erről győződve. Ám az esti szórakozás szempontjából meglehet, hogy a jövőben kevésbé építünk a javaslataira. Szombat este, ha egy mód van rá ne a Leonardoba menjünk szórakozni. Vagy ha mégis, akkor tizenegy után alámerülhetünk a külhoni és a magyar pop szakma bugyraiba: slágerek dances-lakodalmas feldolgozásai csendülnek föl a diszkós városi fiatalság nagy örömére. Nem baj, egy ilyen hétvégét nem ronthat el semmi, "bosszúból" jól kitáncoltuk magunkat, igazi felsőoktatás folyt, amit csak színesített a csapolt Krusovice ízvilága. A Kis Dobó tér és a Hibay Károly utca sarkán lévő Arabica kávéző és teázó kötelező, bécsi, olasz és francia pörkölésű kávék, Afrikából, Dél-Amerikából és Indonéziából!
Emellett rengeteg féle teafű, például zöld-karamell, gyömbéres-lime-os. Igazi csokoládéból készült forró csoki, mellé sütemények. És talán a legszebb az egészben a berendezés, illetve az hogy, családias. Hogy ez mit jelent?A vendégbarát fiatal nők a pult mögött hol mosogatnak, hol törölgetnek, hol pedig egy egy betérő családtaggal csacsognak el. Ha teltház is van - hétvégén volt úgy, hogy a sor a bejáraton kívülre ért - bírják cérnával.
Ps.: Köszönet a Béres családnak a csodás vasárnapi ebédért!
