1073 Budapest, Erzsébet körút 43-49
Nyitva: Hétfőtől - Szombatig: 12:00 - 24:00-ig; Vasárnap: Zárva
Asztalfoglalás:
Tel: 
+36 1 321 03 40
+36 1 321 03 40E-mail: info@bockbisztro.hu
A bejárás napja: 2011. január 27. és április 18.
Nomen est omen. A bisztró a Royal szálló egykori fiókétterme és bárja helyén létesült, amely eleve presztízst kölcsönöz a helynek és részben ki is jelöli annak közönségét. A két világháború között a szálloda étterme és kávéháza otthont adott művészek találkozóinak (Nyugat, Vajda János Társaság), kontra a Royalisták konzervatív társaságának. Favorizálta az Opera, a Vígszínház és a régi Népszínház publikuma, a bárban amerikai jazz szólt, egy ideig ide járt Krúdy (itt vette feleségül Várady szállodás nevelt leányát), Bródy Sándor vagy Nagy Lajos (nem az Anjou-házi). Az idillt megtörte a kirobbanó háború, majd a végső csapást a németek 1944-es megszállása jelentette, a szállodában működött egy ideig a Gestapo. A háborús károk és az ötvenes évek első felének polgárellenes politikája miatt csak 1954-től nyílhatott meg újra, ám az ’56-os harcokban kiégett és csupán 1961-ben fejezték be a renoválását. A hatvanas években a Gellért mellett a Royal számított Budapest és egyúttal Magyarország legelőkelőbb szállodájának, elegáns éttermeiben a pincérek ezüsttálcákon kaszinótojást, kaviárt hordtak körbe. Épp ezért a bisztró megjelölés sokáig nem volt szerencsés, mert korábban az osztályon aluliságot képviselte, és üzente az embereknek - mondja Bíró Lajos chéf, aki a Bock Bisztrót működtető gasztronómiai vállalkozás társtulajdonosa (lásd. erről a honlapjukon a Bock Story-t). Ám a bisztró követve a divatos európai mintákat, az új ízekre nyitott, tehetősebb fővárosi réteg egyik kedvelt státusjelző típusvendéglátó-egysége lett, viszont az árképzése alapján közel sem illik rá a luxusjelző.
A közel öt éve megnyitott úttörő Bock Bisztró a műfajban talán a legismertebb és az egyik legnépszerűbb. Épp ezért előzetes foglalás nélkül ne is próbálkozzunk, mivel szabad asztalra 14 és 17 óra között elvétve, utána pedig csak hatalmas mázlival juthatunk. Az idei első látogatás alkalmával még nagykabátokban érkeztünk, perceket kellett vártunk, míg az asztalunkhoz megkaptuk a kíséretet. A medvehagymás vaj kenyérrel (300-300 Ft) jó kezdet a beindító borozáshoz (ha elfogyna a kenyér, kérésre újabb kosárral kapunk, díjmentesen). Az amúgy általában elég magas árfekvésű borokkal szerencsére nem fukarkodnak, legalább egy fél deci ráadást kapunk. Az előétel mangalica carpaccio – vékony szeletekre vágott mangalica szalonna, rajta szórványos zöldfűszeres olajfoltok. Ezzel sajnos mellé lőttünk, túl sós, ami erősen rontott az élvezeti értékén. Sokat elmond róla, hogy ketten sem tudtuk egyet megenni belőle – és nem azért mert akkora adag volt. A levesek közül is kipróbáltunk egyet, a padlizsánlevest polentával (950 Ft). A szervírozása tetszetős, és sokat ígérő (lásd a képen), az íze nagyon lágy, krémes, és egyszerre újszerű, a pirított tökmaggal a tetején és a polenta-pogácsával nagy sikert aratott – mivel ez a leves szezonális, sajnos már lekerült az étlapról.
Nem könnyen, de végül sikerült választanunk a főételek közül: 1. vargányás tészta bélszínnel (3400 Ft) és 2. kacsamell (rozé) narancsos sütőtök pürével, sült nudlival (3700 Ft). Az első (tészta) akkora adag volt, hogy kissé megijedtem: hogy fogok ezek után desszertet enni? De a rémületből hamar kábulatba estem: könnyű, finom, különösen a médiumra kért omlós bélszín magasztalandó, a tészta helyben gyúrt, és olyan ami jót tesz a fogaknak is. De az igazi nagyfogás a kacsamell-rozé volt. Eddig még ily csodással nem akadtam össze, és mellé ez a sütőtökpüré annyira frankó, hogy beszarás. Ne kerteljünk, ha valami, akkor ez nálam már megérne egy csillagot. A kacsamell vajpuha, szaftos, míg rajta a vékony, zsíros bőrke ropogósra sült. A sült nudli is remek ötlet.
Végül desszertnek egy helyi klasszikusnak számító édességet kértünk: Bock mákos krémest szederrel (950 Ft). A leveles-tésztás krémes finom, bár a tésztája túlsült, de a mákos krém jó, amihez különösen jól ment a feketeszedres édesszaft, csak a tésztához képest kevésnek bizonyult. Összességében az estére kevés rossz szavunk lehet. A hangulat közben egyre emelkedettebb, pláne a szomszéd asztalnál, ahol egy holland kvartett egyik hölgy tagja kissé fölönt a garatra, de nem hiába no, mert pincérünk folyamatosan itatta. Közben beindul a sramlis-harmonika aláfestés. A vendégek láthatólag jól érzik magukat, legalább háromnegyedük külhoni.
Aztán nemrég újra betértünk a Bockba egy röpke órára. Hallgattunk a pincéri ajánlatra, és borkorcsolyának a favorizált snidlinges mangalicazsír, pörccel a friss kenyéren tényleg nagyon ült (ezt később címeres retro-tubusban hazavihetjük, lásd kép!). Mintha nem is zsírt ennénk, könnyű és krémes, és talán még fogyaszt is. Az adagból kitelne egy egész testbalzsamozás - de a maradékot inkább tubusoltattuk a jobb időkre. Azonban már sokkal kevésbé bizonyult nyerőnek a hozzá ajánlott Bock Rajnai Rizling. Sajnos a pohárban nem leltünk semmiféle újszerűségre, csak amire előzetesen számítani lehetett: öreg, fáradt, nehéz bor ez (hiába a Bock név és a 2009-es évjárat). Egy üdébb, frissebb sokkal jobb választás lett volna a nem hétköznapi zsíros kenyérhez kezdetnek. Egy előételt azért még legyűrtünk, méghozzá a grépfrútos lazactatárt (2700 Ft), ami csont nélkül átment a rostán, benne nagyon friss a lazac (talán füstölt is), hozzá pl. egy balatoni Sauvignon Blanc pontot érő választás. Ehhez kapcsolódóan általános tapasztalat – már a két bejárás alapján, hogy ugyan a pincérek magabiztosak és profik, de nem mindig tudnak (megfelelő) borokat ajánlani az ételekhez. Ezen a szinten már elkellene egy szakember, mondjuk egy nem túl vitriolos sommelier, vagy egy külön kiképzett boros-pincér. A borválaszték viszonylag széles (különösen a villányi, szekszárdi, balaton-felvidéki borvidékekről és Tokajból), de nem egy kérésre előfordult, hogy „sajnos elfogyott / nincsen” választ kaptunk (pl. Kamocsay Ákos), vagy még inkább „nincs nyitott” – magyarul, csak palackkal hoznak ki. (pl. Szt. Andrea, Luka). Ezeket maguktól persze nem is ajánlják. Továbbá vérfrissítésül nem ártana beemelni a szortimentbe néhány kézműves borászat kiválóságát, akár olyan, a borlapon túlfavorizált „nagy nevek” helyett, mint Thummerer vagy Vincze Egerből. A borokból jellemzően csak egy-egy évjáratot tartanak.
Ami viszont feltétlen bejött, az az ár/érték arány, az ételek és a szervírozás színvonalas és megbízható minőségű, messze nem luxusáron, persze a többségnek (ahogy nekünk is) így is alkalmi választás. Két főnek 3-3 fogással, borokkal és borravalóval együtt 20 ezer alatt megússzuk (és nem szabad kihagyni a rozéra sütött kacsamellet!). De ha nem akarunk teljes ellátást, akkor egy órás borozgatás előétellel fejenként 3-4 ezer forintból megvagyunk.
Fogyasztott borok (mellette zárójelben egy-egy szavas, abszolút szubjektív tetszésnyilvánításunk, a= ajánlották, s=saját választás).
1. alkalommal:
Thummerer Királyleányka 2009 – 494 Ft / dl (gyenge, a)
Apátsági Rajnai Rizling 2009 – 534 Ft (ajánlott, a)
Bock Kadarka 2008 – 1000 Ft (nagyon ajánlott, s)
Bock Pinot Noir 2008 – 1186 Ft (nagyon ajánlott, s)
2. alkalommal:
Bock Rajnai Rizling 2009 – 640 Ft (gyenge, a)
Figula Sauvignon Blanc – 520 Ft (közepes, a)
Árvay Sauvignon Blanc 2008 – 574 Ft (nagyon ajánlott, a)
Eszterbauer Nagyapám Kadarka 2008 – 534 Ft (ajánlott, s)
Összértékelés: 10 / 8, (alá)
