Kedves Borbarátok! Nopláne Baranya-fanok, bor és hasbarátok egyben!
Lelkes laikusként (se nem borász, se nem sommelier, se pedig gasztrosznob), barátaimmal lehettem jelen a "sasfészekben" (Sas Center, V. ker. Sas u. 10-12.), március 14-én este. Először is nem pécsi borászatok voltak a fészekben. A megjelent négy Baranya megyei termelő (Walter Gyula - Pécsvárad, Szabó Zoltán - Hosszúhetény, Lisicza Borház - Helesfa, Planina Borház - Mohács, H) bemutatott borok között elég nagy volt a szórás, akadt ami nagyon ízlett, ám olyan is, amely szerintem egy boltban is alsópolcot érdemelne. Stabil nívót a Lisicza féle boroknál találtam, főleg a rozé (2008) és a cirfandli (2007) volt kedves (ez az érzésem csak erősödött a visszakostoláskor). A vörösborok tekintetében bevallom, kissé csalódtam, a mezőny elég átlagos volt, kiemelkedően jót nem találtam (talán a hosszúhetényi kadar és a Lisicza Ravasz ill. Ében fantázianévre keresztelt couvée-k említhető meg ellenpontként).
Meglepően sok édes/félédes bort kínáltak termelőink. A desszert borok tekintetében különösen erős volt Hosszúhetény, a mézes Chardonnay, a Csókaszőlő és a Kadarka figyelemre méltó kísérlet. Bár nekem a Chardonnay már-már gej-édes szirup volt.
Viszont külön díjat érdemel a mozsgói (Szigetvártól nem messze) székhelyű Méhesi Melis Zoltán (Zozo) sajtműhelye. Portékáit a perzsa köményestől a lepkeszegesen (azaz görög szénás) át a lóherésig mindenféle kivitelben tesztelhettük, és nehogy megfeletkezzek megemlékezni a szarvasos stifoderjéről! Mondjuk azt, hogy zseniális! Szerencsére a készlet erejéig vásárolhattunk is belőle, míg ugyanez sajnos nem mondható el a borokról, mivel erre megjelent baranyai borászaink nem készültek föl és kevés palackot hoztak el hazulról.
A sorrend nálunk, (és amit ajánlunk):
1. Lisicza (száraz Cirfandli 2007, rozé 2008; 2. Szabó Zoltán (Kadarka, Cirfandli); 3. Planina (Királyleányka); 4. Walter Gyula (tőle sajnos nem emlékszem semmire - pedig nála kezdtünk)
Ps. A hely a letett boros-poharak és tányérok Bermuda-háromszögének bizonyult. Ha poharunkat óvatlanul letettük valahová, nem biztos, hogy viszont láttuk, ugyanis a szorgos és köröző pincérek gyorsan lecsaptak a belépőhöz járó árván maradt kostolókészségekre. És ez pótolhatatlannak bizonyult, mivel aki így járt nem kapott már újat. Készlethiány. Kár, hogy nem lehetett kapni a kostolóra szánt nemes füstölt áru mellé egy kis kenyeret (természetesen a gyomorkímélés s nem a jóllakás végett). Egy ismerősünk ebbéli igényét kérés formájában megfogalmazván mire egy arogáns pingvin felhúzva szemét e "renitens" kérelemre rendreutasítólag hangsúlyozta: "Ez egy borkóstoló, ez pedig borkorcsolya, nem pedig vacsora!" A formális mikrofonos bevezető és a bemutatkozások elég semmitmondóra sikerültek, nem sokat lehetett belőlük fülünkkel felfogni, lehet nem csak a technika hibája miatt. Ettől eltekintve egyébként nagyon szép kezdeményezésnek tartjuk és kóstolójegyeinkkel továbbra is támogatni fogjuk hasonló, "kisebb" termelők reprezentálását! Egyébként 17 és 21 óra között 3200 forintért mustrálhattunk, ami az étekkülönlegességekkel egybekötve nagyon-nagyon megérte.
Részletesen lásd erről:
http://borravalo.blog.fn.hu/index.php?view=bejegyzes_oldal&bejid=94481&kompage=0