Asztalt foglalunk negyed nyolcra. A helyiség egy bérház belső udvarának átriumos átalakítása, pálmákkal, helyes, bár kevésbé praktikus nehéz kovácsolt vaskeretbe foglalt gyékényborítású székek. A díszkövekkel kirakott egykori kapubeálló ötletes, egyedi hangulatú. Balra egy különteremben épp valami tinédzser lánybuli, hála az égnek nem szűrődik át belőle semmi a télikert (a honlapjukon ők hívják így) légkörébe. Szemünk megakad az asztalunk mellett letakart régi pianóin, ami ritka jelenség manapság e modernista éttermek tárgykultúrájában. Összesen három pincér van a télikertes részben ekkor szolgálatban (ők egyben pultosok is).

Csapolt sörből jelenleg következő a választék és az árfekvés: 390-ért Soproni, a Zlaty  Bazant 450 valamint 570/korsóért kortyolhatunk Edelweisst. Emellett hét-nyolc fajta üveges sör kapható 450 forinttól. Van Grog. A szokásos aperitifek mellett a pálinkaválasztéknál időztünk el, mivel az Apacuka a számunkra eddig ismeretlen Szekeres (Sándor és fia) pálinkák tárháza: kisüsti, meggy, körte, szilva, barack, törköly és szőlő, 650 forintért mérik négy centiliterjét. A párlatrepertoárból végül a szilva mellett döntöttünk,  amit már az első ízlelésre megkedveltünk. Sajnos a pincérek nem tudták megmondani, hogy mi földön terem a Szekeres féle szilvórium (később utánanéztem, lovagunk soltvadkerti). A pálinka bemondásra 50%-os erősségű, ám se nem kárcol se nem éget. A Zsindelyes-féle termékcsaládból az ágyas meggy került még terítékre (850/4 cl), ami remek (ágyasból van szilva is), szinte balzsamozza a torkot. Ezen kívül kuriózumként kérhető Agárdi cseresznye és kökény (!) pálinka, ezeknek már borsos az áruk, 1250 forint féldeci.

Az étlap változatos, a fogások jellemzően nem a hagyományos magyar konyhát követik. A korszerűség elmondható az előétel, leves, főétel és a desszert kínálatról is. Demonstrációként efféle előétel a Folyamirák rizottó karamellizált lilahagyma karikákkal, édes chiliszósszal és parmezánnal vagy a Balkáni krémízelítő (zakuszka, fetakrém és padlizsánkrém) pirítóssal. A főételek közül szemrevaló és széles a grill-kínálat.

Az előételek között számon tartott (de nem az!)  kacsacomb filét választottuk szarvasgombás-krumplipürével és kecskesajttal. Ám amit kaptunk, az nem egészen ez volt. Kacsacomb filé helyett szimpla kacsacombot, a krumplipürében sokkal inkább kelkáposztát találtunk, mint szarvasgombát (persze 1600 forintért maximum mikroszkopikus méretű szarvasgombafonalakat tartalmazhat). De ami nehezebben letagadható,  hogy kecskesajtnak se híre se hamva, helyette egy áfonyás, barnamártás-szerű szósz figyelt. Mivel ettől a kolosszális bakitól eltekintve a fogás finom volt (a hús omlós, bőre ropogós, a mártás és a köret összepasszolt). Ezért a főbenjáró bűnnek számító tévedés ellenére (már elsősorban azt minősítjük annak, hogy a rendelésnél ezt elhallgatták illetve később, még a szervirozás előtt sem korrigálták), csak megjegyezésszerűen reklamáltunk a pincérnél, aki aranyosan megerősítette, hogy ez tényleg nem egészen az volt, amit az étlapon feltüntettek. /Megköszönjük hasznos észrevételét! Gondolom, akkor mielőbb itt lenne az ideje ezt orvosolni./ Majd egy "mindjárt utánanézek" félmondattal távozott. Legközelebb fizetésnél meg sem említette ezt az "apró" kis tévedést. A másik ételünk (sonkába göngyölt grillezett mozzarella balzsam ecetes friss kevert salátával és pirítóssal) tényleg az volt, aminek leírtak. Az ételek szervírozása - a kategóriához viszonyítva - kifogástalan. Mivel a fogásokkal elégedettek voltunk, nem vontuk meg a borravalót.

A borválaszték átlagos (tehát szűk), de jó ízlésre vall a válogatás. Sajnálatosan van olyan amit megkóstolnánk, de csak palackkal kérhetünk (például a Sike féle szürkebarátból). Két fajta rozét rendeltünk, egy Gere-Weiningert, majd Vesztergombi 2008-as rozé couvée-ját.  Utóbbi a nyerő. Nincs nálam  borhőfokmérő, de egy árnyalattal hűvösebb is lehetne. 

Közönsége főként húsz-harminc éves belvárosi értelmiségiek, egyetemisták, de külföldiek is rendszeresen megfordulnak. Minden hétköznap kétfogásos menü 790 forintért. Wifi szabadon használható. Szeparálódni viszont nem nagyon lehet. Asztal és széke alkotásra alkalmatlan. Ellenben eredendő funkciójára, evésre, ivásra, flörtölésre megfelelő.  

Epilógusként, az Apacuka a kategóriájához képest széles kínálatú, ígéretes hely, ahol korszerűen, az átlagos belvárosi árak alatt, az átlagos magyar minőség felett fogyaszthatunk. Reméljük, hogy az étlapon leírtakat hamarost egyeztetik a szakácsokkal és a pincérekkel is! Ebben bízva még épp elfogadható kategória.

A pincehelyiség privát bulikra bulira fogyasztás ellenében kibérelhető. Honlapjuk informatív és színvonalas.

(Ez az írás, egy főzelék esszé kíséretében megtalálható és értékelhető a duningguide honlapján!)

VII. Horánszky utca 5.

Nyitva: H-P.: 11-02, Sz-V.: 17-02.

Tel.: (20) 938-2677 email: info@apacuka.com

Kategória: II.

Utolsó bejárás: 2009.04.15.:

A választékból teszteltük a humuszt, ami egész finom volt, ám tatár-beefstaket ne itt együnk! A hús nem elég finomra darált, nem bélszín, tocsog az olajban, ráadásul a hozzávalókból kifelejtik a fokhagymát. A kiszolgálás továbbra is csapnivaló. Az egyik pincér mindig unott és savanyú pofát vág, a másik ugyan lelkesebb, de nincs olyan nap, hogy össze ne törne  valamit. Ha valamit rendelni akarunk, akkor a legjobb, ha a pultosl-macskánál próbálkozzunk, a többiek képtelek észrevenni az élő vendéget. Visa kártyával lehet fizetni.