Balatoni fehér, szekszárdi vörös és pápai sváb vendéglő: Diófa árnyékában
árt már Pápán? Mitöbb, volt már ott vendéglőben? Nemrég volt szerencsém. Egy kisvárosban ennyi patinás templom, kastély, múzeum és klasszikus épület egy rakáson ritka jelenség. De mit ér ez jó étel nélkül? Lássuk vannak-e ehhez mérhető helyek. Egy biztosan. Barangolásom közepette a Március 15. téren tornyosuló neobarokk református templom mögött az Árok utcában akadtam a Diófa vendéglőre. Tulajdonképpen zöldalma ez a diófa, legalábbis kívülről a homlokzat színe alapján. A bejárat melletti étlap is hívogató. Hagyományos magyaros konyha: paprikások, pörik, frissensültek. A vendéglő belül csárdaszerű, hangulatos, lugasos belső udvarral és díszes paraszt-polgár belső teremmel. Mivel az idő remek, természetesen az udvarban ülünk le. Napernyő alatt, cseréptetők körbe-körbe és tele virágokkal. Na ez tényleg Tiszta udvar, rendes ház! Ezek után lássuk mennyire rendesek a vendéggel… 
Épp nincs nagy forgalom, egy-két vendég, tegyük hozzá szombat ebédidőben. A fehér folyóbor badacsonyi rizling, a vörös szekszárdi kékfrankos. Előbbi könnyű, friss és ajánlható (utóbbit most nem próbáltam). A tulaj egy ízig-vérig sváb pofa. Ősz bundesliga frizura, mértéktartóan felfelé kihegyezett villás bajusz, kissé vöröses arcpír és hozzá erős német akcentus. Echte fogadós. Mintha megállt volna az idő, 150 éve sem lehetett volna e fizimiskával másképp. Fogadósunk leginkább németül beszél, de ez nem zavaró, sőt, kimondottan passzol ide. Igen vendégszeretőnek tűnik. A személyzet kivétel nélkül „amatőr”: nagymamák és háziasszonyok, mint pincérnők vagy konyhalányok állnak itt szolgálatunkra. Mindenesetre előre köszönnek, és ha néha túlzottan is gyakran cserélnek hamutartót, túlbuzgóságból, nem kell sokáig várni, ha rendelhetnékünk támad, és attól sem kell aggódni, hogy átvernek. A tulaj maga hozza ki a bort, kíváncsi mennyire vagyok elégedett vele. Megnyugtatom és kikérek még két decit. Még ki sem jött az étel, de már-már katarzis-közeli állapotban. Fel is hívok arra érdemes hasbarátokat, hogy elkiabáljam! 
A főételek 1500 forint körül kínáltatnak, körettel! Hétfőtől szombatig menü, szombaton 690 forintért hétköznap egy százassal még olcsóbb. Ottjártamkor a menüt választottam, házi húsgombóc leves, (gyerekökölnyi gombócokkal) cigánypecsenye káposztasalátával és még egy pohár szóda is beletartozik a csomagba. A húsgombóc levest mélytányérral kapjuk. Tényleg házias, kissé zsíros, a gombóc finom, nem hivalkodik, kicsit túl durvára darált benne a hús. A zöldséget hiányolom. Erőset kérésre kapunk mellé.
A cigánypecsenyét menü adagban két kis-közepes szelet sertéstarjából és mirelit hasábburgonyával kapjuk. A frissensült megfelelő, friss és fokhagymás (bár én tettem volna rá még pirospaprikát), füstölt szalonna taréj a helyén. Semmi különös, na de ennyiért ez kolosszális! A káposztasaláta is kellően ízletes, nem túl ecetes, friss kaporral fűszerezett. Utána két túrós palacsintát rendelünk, ami kellően könnyű és házias. Mindez hat deci borral és szódákkal borravalóval együtt 1800 forint, emberek! És ami a legjobb itt ez a fajta vidéki vendégszeretet. Az udvar hangulata annyira otthonos és marasztaló, hogy egymagamban is sikerült itt két óránál többet eltöltöttem. Ha legközelebb útba esik Pápa, nem felejtek el itt ebédelni – márcsak a minőségbiztosítás ellenőrzése végett sem! Reméljük máskor sem fogok csalatkozni.
Diófa Vendéglő, Pápa, Árok u. 2.
Nyitva: H-Sz 12.00-23.00, V 11.00-15.00. Tel.: 89/314-625
| Hangulat: | 9 (nyáron az udvarban) |
| Étel-ital: | 7 |
| Kiszolgálás: | 7 |
| Ár/érték: | 8 |
| Összesen | 31 |
Kategória (nálunk): II.
És egy minimál üzlet Pápán, egy ház alagsorában:
