Portya Szombathelyen: a pályaudvartól a Gödörig, fordában
Ez évben többször megfordultunk Szombathelyen, így volt idő szemrevételezni egyes helyi vendéglátóipariegységeket. Vegyük sorra – a teljesség igénye nélkül – a vasútállomástól a városházáig útba eső vendéglátó intézményeket. Kezdjük a pályaudvarral, amely az egyik legforgalmasabb vidéki csomópont – változatos vonat és mozdonypark: az osztrák vasutak és a Gyesev szerelvényei, eurorégió vonatok színes kavalkádja szolgál látnivalóval. Akad itt például Hegyeshalomig közlekedő újonnan pirosra pingált fehér csíkkal - adoptált Indóházas jelzővel szólva - ráncfelvarrott csuklós Zmot. De a Máv kötelékében rendszeresített mozdony típusainak szinte mindegyike fellelhető. Vasútfetisiszták előre!
A pultnál egy fiatalos, atlétás – amúgy jó kedélyű csapos srác fogadott, miközben lecsókolbászt falatozott tv paprikával – ezt a menüt az étlapon hiába kerestük. Micsoda otthonosság. Közben csaposunk a „sportosan” (újsággal) betérő nyugdíjas törzsvendégekkel parolázik, fő téma a közelgő Haladás-Arsenal edzőmérkőzés. Itt megtudom, hogy – állítólag - tizenkétezer forint a belépő! Na jó ezt most kihagyom.
A berendezésből és a kihelyezett italreklámokról lerí a múlt héten véget ért foci EB: kis zászlók, a falon vadiúj nagyképernyős plazmatévé, el lehet képzelni milyen lehetett itt főműsoridőben, de most délelőtt tíz körül egy lélek sem. Tonett-re hajazó nyersfa színű székek és asztalok. „Mókás” feliratokból (amelyek minden szuvenírboltban kaphatók) itt sincs hiány, belőlük megtudhatjuk milyen módon kaphatunk hitelt. Nos kiderül, hogy látszólag nehezebben, mint bármelyik bankban. A helység világos, köszönhetően annak, hogy utcafrontján végig hosszú kirakat. Dohányzó. Ülős állófogadás tehát kiszolgálás a pultnál. Kínálat: csapolt Zlaty Bazant 300/kori, de van olcsóbbért hazai márka is. A sör mellé Cappucino-t rendelünk, opcionális (tejhab v. tejszínhab), 270 forintért – 1 dl ásványvízzel, mellé nápolyit kapunk. Valóságos svédasztal egy kocsmától.
Szombathelyen kivétel nélkül minden kávézóban és étteremben - már ahol jártunk (pl. Art, Bécsi, Gödör stb.), osztrák szokás szerint alapbeállításban tejszínhabbal készítik a cappucino-t (bécsi), és a tejhabos – eredeti verziót – melange-ként kínálják, amit valamilyen keksszel vagy ostyával körítenek. Először bosszantó volt, de mivel konzekvensen követik ezt a kávézók, így meg lehet szokni. Viszont – szinte osztálybesorolástól függetlenül - elmaradhatatlanul kapjuk hozzá az egy deci bubis ásványvizet, mindezt a legdrágább, de legelegánsabb főtéri Artban is cakumpakk 350-ért. Errefelé nem rohannak az emberek, amit az is mutat, hogy mindenütt forrón kapjuk meg hőn áhított kávénkat.
Kávézás után tovább szállingózunk a Széll Kálmán úton. Jobb oldalon néhány kocsmaüzlet (pl. Jobb mint otthon soproni mezben). Gyöngyös patakon átkelve, bal kéz felől tiszteleghetünk Horváth Boldizsár „boldog békeidőkbeli” liberális politikus, jogtudós, igazságügyi miniszter szobra előtt.
A főtéren és környékén számos teraszos kávézót és vendéglőt találunk, amelyek közül is talán a legautentikusabb az Art. Kényelmes fonott székek és asztalok, a kiszolgálás pedig üde. De a téren több jóvágású hely is akad, ilyen a bécsi kávézó (nyáron teraszos), amely a tér taxi drosztjának tőszomszédságában található. Hangulatos, hétköznapi, és baráti árakkal (sör 300/korsó). Átellenben egy étterem és kávézó, belül boxos, nyolcvanas éveket idéző. – (Ennek a nevét valaki megírhatná!). Itt a kínáltban szereplő borokat is megvizsgáltuk. Üvegest kapunk kimérve, idei fehér 180 Ft/dl (irsai, szürkebarát), nem bántós. Hiányoltuk a szódát, helyette csak ásványvizet kaphatunk – már ha fröccsöléshez támad gusztusunk.
A város főterén legutóbbi zarándoklatuk alkalmával (egy szombat estén) az Agóra fesztivál keretében, egy szlovák country valamint egy szlovén reggie zenekar szórakoztatta a nagyérdeműt. Eklektikus műsor volt, de elnézve a főként családos közönség lelkesedését, a zenei aláfestés ha nem is katartikus, de kellően szórakoztató volt, maradjunk abban, hogy inkább érdekes. A színpaddal szemben egy mozgó söntésben Guinness-t csapoltak aranyárban. Apropó a tér be van wifizve! Csak regisztrálnunk kell a szolgáltató oldalán és mehet a net, amíg az aksink bírja.
A tér nyugati oldalán lévő OTP fiók mögött, a megyei levéltár mellett működik egy diák pub: Desperado söröző, Fő tér 3-5. Ny.: H–Cs: 8–10h. P–Szo: 8–03h, Üdítők: 180—240 Ft; Röviditalok: 120—260 Ft/2cl; Kávék: 180—240 Ft; Melegszendvics: 280 Ft, ott jártunkkor Amstel 250 Ft/korsó! Van itt csocsó, és egy helyenként működő darts. Este mindig megtelik a helyi fiatalsággal, inkább húsz év alattiakkal. Itt találkoztam életem talán egyik legnihilistább csaposnőjével. Egyszerűen nem lehet neki poént mondani. Aki egy fél-mosolyt ki tudna belőle csikarni, annak fizetek egy kört.
A zsúrkocsmától nem messze, az első utcán jobbra fordulva egy Grill bisztró, ahol hétköznap délután ötig olcsón étkezhetünk. A kínálatban a szokásos véres és májas hurka, sültkolbász és grillcsirkén kívül mindenféle saláta, no és ilyen is, hogy velős kenyér. Láthatóan nem a felső decilis látogatja, érzékeny gyomrúaknak és amerikai büfé-funoknak nem ajánljuk.
A fenti katalógust csak úgy kutyafuttában karcoltuk. A lényeg számunkra most két igazi étterem meglátogatása volt: a Gödör vendéglő valamint a Wagner vendégudvaré (ami hotel és étterem egyben).
Kezdjük az előbbivel. A Gödör – amely a „Hasbarátok vendéglőjeként” aposztrofálja magát, a Hollán Ernő utca 10-12. szám alatt, az egykori püspöki sörház épületében fészkelő pincehelység. Stílusában egy fővárosinak talán a Kinizsi utcai Kaltenbergre emlékeztet. Vagy az idősebbek talán még emlékeznek Óbudán a Radebergerre, és annak katakomba-szerű pincéjére, este élő cigányzenével – ami mára csak egykét helyen maradt meg turista-látványosságként.
De aki nem járt esetleg e két említett műintézményben: egy elegáns gyertyafényes pincehelységre gondoljon. A pincelejárattól balra lépünk be a fogyasztótérbe. A bejáratnál némi PR munka eredményeként hazai celebek (főként színészek és zenészek) fényképes levelei olvashatók, amelyekben köszönetet mondanak a minőségi ellátásért. A tablón itt békésen megfér egymás mellett a Tankcsapda és Balázs Pali. Megnyugtató, hogy a mi képünk várhatóan nem kerül majd föl, akármi lesz is a kialakult véleményünk. Bent gyertyafényes hangulat, szépen terített asztalok, itt-ott archaizáló, népies motívumok. De azért modern is, anélkül, hogy ez a két stílus háborúba kerülne. De akár nyomasztónak is érezhetnénk, van benne valami földalatti kripta jelleg.
Hosszas asztalkiválasztásunk után elegáns pincér sebesen érkezik. Figyelmes, udvarias, kimért. Kipróbáljuk a folyóbor választékot. Friss nemesgulácsi borok, 800 Ft/liter. Fél litert kikérünk, amit régi – igaz nívózatlan – üvegkancsóban kapunk, csak úgy, mint a szódát. Kellemes, laza, semmi karc (maligán 12,1). Sörválaszték: csapolt Dréher 390, Pilzner 450 – a hely színvonalához képest nem drága, de a HB Weissbier 750-ért már igen. Mindenféle pálinka, a málnától kezdve, a barrique törkölyön át az ágyas meggyig, vágott felese (4 cl-je) 720-tól egészen 1200 forintig kínáltatik. Egyéb rövidital, a Bon-bon meggytől a Henessy konyakig 350 és 1200 forint között mozog, a legtöbb 660 Ft.
Az étlap nagyon gazdag, benne fantázianevekre keresztelt étkek (egy-kettőt kissé erőltetett, de nem ez a lényeg, hanem a tartalom ugye). A címek alatt pársoros leírások segítik a nevek megfejtését. Négyféle ételt teszteltünk két különböző időpontban. Elsőként két előételt: Rózsa Sándor batyuját és a Dödöllét vizsgálunk. A főételekből pediglen Gödör Basa gyengéjét valamint Tepsis csülköt.
Rózsa Sándor batyuja bizonyítja, hogy a betyárkodás eredményes megélhetési bűnözés. Darált csülökkel töltött palacsinta, tejfölös öntettel. Ez számszerint két darabot jelent. Nem csak a látvány, hanem az ízhatások is a hozzáértés benyomását keltik. Az öntet jól harmonizál a töltelékkel, a palacsinta kellően friss és könnyű. Egy apró kifogás, hogy a darált főt csülök túl sós, utána sűrűn öntözgethetjük magunkba a hűs alkoholos oldószert. Mindez 790 forint. Lássuk a másik előételt, a Dödöllét, ami már ritkaságnak számít vendéglők választékában – az étlap szerint háziasan, sok hagymával készítik. Mellé az ajánlás szerint uborkasalátát kérünk. Ez már kevésbé nyerte el tetszésünk. Nincs semmiféle karaktere, maximum ha csak az nem, hogy forró. Kiadósnak kiadós, de nem mond többet egy közepes krumplistésztánál. A tejfeles uborkasaláta viszont csodás.
Az étlap ötletes és kellően választékos. Legszembetűnőbb a széles pecsenye és csülök-repertoár. Csak csülökből közel tíz féle fogást készítenek. Ebből a Tepsis csülköt (1990,- Ft) választottuk, ha már a ház címeres étele a csülök és a menü szerint sok fogás a tepsiben végzi. Idézzük az étel leírását: „egy kis tepsibe rakottkrumplit, rá egy jókora szelet remegős, puhára főtt, füstölt csülköt teszünk. Leöntjük enyhén fokhagymás paprikás-tejfölel és megsütjük.” Tepsistől szervírozzák, ahogy kell. A látványa megindító, két ember is jóllakhat belőle. A krumpli-hús arány közel 50-50%. Viszont egy igazi hasbarát nemcsak a látványra ad. Nem rossz, de a krumpli jobban ízlik, mint a csülök. Valahogy nem sikerült a fűszerezés, nem estünk tőle különösebb ámulatba. A Gödör Basa gyengéje (1890,- Ft) már jobban ízlett, bár neve ellenére ne egy kebabra vagy döner-félé török fogásra gondoljunk. Idézzük itt is a forrást: „A füstről frissen leakasztott tarját vékony szeletekre vágjuk. Tormával bekenjük, majd az egészet két vékonyra klopfolt hússzelet közé dugjuk. Prézlibe álcázzuk, bő forró olajba ropogósra sütjük. Éhünk csökkentése érdekében vegyes körettel halmozzuk el. Fogyókúrázóknak kifejezetten nem ajánljuk!” Ez utóbbi mondat inspirálóan hat, bár a leírás nem sejtett különösebben nehéz ételt, híres se hamva szalonnának vagy csülöknek.
Ez már kevésbé mondható kiadósnak, viszont a frissessége és a jól harmonizáló ízek megnyerők. A leírást azért túlzásnak érezzük, nem sokkal különlegesebb, mint egy jól elkészített Cordon Bleu. A torma jó ötlet, ám különösebb füstölést a húson nem érzünk. Összességében a hely ajánlható, mondjuk üzleti megbeszélésekhez, meghittebb vacsorákhoz. Legközelebb szinte biztos, hogy nem a tesztelt fogásokat választanánk, talán a Rózsa Sándor batyuját kivéve egyik sem hagyott maga után maradandó emlékeket. A kiszolgálásra nem lehetett panaszunk, a pincérek kellően udvariasak és visszafogottak. Az ételárak 1500 és 3000 között mozognak, körettel együtt. Majdnem minden ételből kérhetünk kis adagot, a szokásos 70%-os árért. Az italárakra már utaltunk. Bankkártyával is fizethetünk. Asztalfoglalás: 94/510-078, 94/510-079. Nyitvatartás: H-Cs 11.00-23.00 P-Szo 11.00-24.00 V 11.00-15.00. Honlap: www.godorvendeglo.hu
| Hangulat. környezet: | 6 |
| Ételek, italok: | 6 |
| Kiszolgálás: | 7 |
| Ár/érték: | 7 |
| Összesen: | 26 |
Kategória (nálunk): II.
Másik célpontunk a város egyik patinás vendéglős famíliájának étterme a Wágner Vendégudvar volt (címe: Kossuth Lajos utca 15. – a főtértől két percre). Képzeljünk el egy közvetlen Falstaff-i figurát, aki be-be tér és érdeklődik a vendégek megelégedettsége felől. Már ránézésre is étvágygerjesztő. A hely a nyolcvanas évek elején egy szerződéses borozóból indult, amely annyira népszerű lett, hogy később nívós étteremmé nőtte ki magát. Az előtérben honi és nemzetközi (Charte D'Honneur) elismerő oklevelek és védnöki táblák sora mutatja az itt folyó szakmai munka elismertségét. A szakértelem a génekben tehát. Lássuk, mit kapunk itt a pénzünkért.
A helyiség egy épület komplexum, és a földszinten alapvetően há
rom fogyasztói részből áll: egy jóhangulatú faasztalos sörözőből, egy elegánsabb étteremből, amelyet egyedi falfreskó díszít és egy grill kerthelységből. Külön borozó az ódon pincében – szerintünk minden igényt kielégít. Az emeleten különterem, ahol gyakoriak rendezvények (esküvők, szilveszter). Az épület másik szárnyában pedig a hotelszobák. Az étlapot átböngészve a vad fogások dominanciáját tapasztalhatjuk (pl. Vadmalacleves tormás gombóccal, Szarvasgerinc libamájjal, sült almával, hercegnő burgonyával, Őzropogós, Borókás szarvasragú vasi dödöllével etc.). Kerestünk valami speciálisan a helyre jellemzőt. Ajánlásra a Wágner-féle fatányérost választjuk. Állítólag a vendéglős nagyapja is így készítette még anno. De előtte bevállalunk egy vargányakrém levest pirított mandulával (760,-). Nehéz rá szavakat találni, maradjunk a csodálatos költeménynél. Jöhet a főétel, a várakozás alatt egy korsó sört elfogyasztunk (Csapolt Dréher 400?/korsó). Megérkezik a főfogás, ez méginkább impozáns látvány. Roston sült hátszín (a pincér nem felejtette el megkérdezni, hogy milyenre süssék), rántott sajt, pikáns natúr pulykamell szelet rösztlivel (2990,- Ft). Az étterem kiemelkedően széles hazai és külföldi borválasztékkal rendelkezik, egy palack 2000 forint környékén kezdődik egészen az eggyel magasabb helyiértékekig. Aki boros de vékonyabb pénztárcájú, azok választhatnak a balatoni folyóborokat. A főnök maga hozatja és issza (fröccsös), tehát nem lehet rossz.
Bár itt mélyebben kell a zsebünkbe nyúlnunk, de annyira elégedettek vagyunk, hogy ezt egy cseppet sem érezzük fájdalmasnak. A hely exkluzív, ár-érték arányban nézve mégsem túl drága – persze Pestről nézve, itt viszont az egyik legdrágábbnak számít. A kiszolgálást makulátlannak találtunk - ezzek kapcsolatban egy apró kis kifogás: ottjártunkor az egyik pincér "túlhaverkodotott" egy-két ismerős vendéggel. De a konyha fenséges, egyszóval nehezen találtunk fogást a helyen. Nem csak különleges alkalmakra és ínyenceknek ajánljuk. Bankkártyát elfogadnak. Minden nap nyitva tart és emlékeim szerint hétköznap van menü is. A vendégudvar egész területén működik wifi - habár nem gondoljunk, hogy ilyen vacsora után bárkinek is netezésre támadna kedve (igaz sohasem lehet tudni).
Összességében nálunk Szombathelyen Wágner a király, de a Gödör is megjárja. Utóbbi honlapja (www.godorvendeglo.hu) nagyon korrekt és információdús, ebben és a kialakításában, áraiban (illetve a PR munkában) talán veri Wágner Úr vendéglőjét (www.hotelwagner.hu – gazdag a fotógaléria, ám kevés információt közöl), de a többiben – tehát a lényeges dolgokban – nálunk ma alul maradt. Ám így is dobogós.
| Hangulat, környezet: | 7 |
| Ételek, italok: | 8 |
| Kiszolgálás: | 8 |
| Ár/érték: | 7,5 |
| Összesen | 30,5 |
Kategória (nálunk): II.
