HTML

SZINDBÁD

evés-ivás-vendéglátás

Friss topikok

Címkék

11. ker (6) 12. kerület (1) 13. ker (2) 14. ker (1) 2. ker (6) 3. ker (1) 400 (1) 5. ker (1) 6. ker (3) 7. ker (8) 9. ker (3) ale (2) alsóörs (1) amúr (1) Anchor Steam (1) angyalföld (1) apacuka (1) árok utca (1) art (1) atlantisz (1) avar (4) avar presszó (1) bakfark bálint utca (1) bakter (1) balaton (2) balatonföldvár (1) balaton felvidék (1) barackos kisvendéglő (1) baracs (1) barak (1) bárány (2) batthany utca (1) beac (2) bécsiszelet (1) bécsi kávé (1) Beerbier (1) békésszentandrás (1) bélszín (2) berlin (1) berzsenyi dániel (1) billy (1) biosajt (1) birkapörkölt (1) bíró lajos (1) bisztró (3) black rose (1) bobek (1) bobek café (1) bock (1) bock bisztró (1) bodzaszörp (2) bohémia (2) bolgár konyha (1) bolyhos pálinka (1) bolyki (1) bor (3) borbíróság (1) borház (2) borjúfodor (1) borjúpaprikás (1) borkóstoló (2) borozó (4) borszerda (1) boxi (1) brac (1) brahma (1) brassói (1) BrewDog (1) bronzmeccs (1) budafok (1) budafok kocsiszín (1) budai műjégpálya (1) budai út 83 (1) budakalász (3) budapest 10 legjobb sörözője (1) budavári sörfesztivál (2) budvar (1) budweiser (1) burgonyapüré (1) buszos turisták (1) buzara (1) café restaurant (1) carpaccio (1) černého vola (1) champs (1) chorba (1) cinque terre (1) cirfandli (1) citadella (1) citromos borjúragú leves (1) corso (1) csakajósör (1) csárda (2) csarnoktér (1) cseh (1) cseh sör (2) csendes (1) csengery utca (1) cserszegi fűszeres (1) csillag borozó (1) csókaszőlő (1) csoki szuflé (1) csopak (1) csopaki rizling (1) csortos gyula (1) csülök (3) déli menü (1) demeter (1) den haag (1) derkovits gyula (1) diningguide (2) diófa (1) disznóvágás (1) dobó (1) dohány utca (1) domb falatozó (1) dürer kert (1) ebner (1) eger (2) egri bor (1) ellátó kert (1) élménykártya (1) élőzene (1) eperfesztivál (1) erdinger (1) erzsébet körút (1) étkezde (1) étterem (1) ezer sárkány étterem (1) falusi burgonyaleves (1) familia vendéglő (1) fehér amúr (1) feind (1) felsőörs (1) ferdinand (1) ferenc tér (1) fiktív pub (1) flórián tér (1) foci EB (1) fogas (1) fokhagymás csuka (1) földes józsef vendéglője (1) földes józsi konyhája (1) főtt csülök (1) főtt marha (1) főzdefeszt (1) főzelék (2) fő tér (1) francesco (1) frankel leó út (1) frici papa (1) frittmann (1) fröccs (2) gál tibor (1) gambrinus (1) gere (1) gersli (1) gödör (1) goldfassl (1) gösser zwickl (1) grabanc (2) grenadirmars (1) grillezett kacsamáj házi brióssal (1) guinness (2) gulás (1) gulyásleves (1) gyümölcsbor (1) halászcsárda (1) halászlé (4) halikrakrém (1) hallé (1) harcsapaprikás (1) harcsapörkölt (1) harkány (1) házi főzésű sör (1) házi sör (2) hbh (2) hekk (1) hemingway (1) hermelín (2) hofbräuhaus (1) horánszky utca (1) horvátország (1) hosszúhetény (1) hostinec u rotundy (1) hrabal (1) hradčany (1) humusz (1) hunyadi tér (1) indiai (1) ipa (1) IPA (1) irish red (1) jägermeister (1) jásdi (2) jégkert (1) johnny cash (1) john bull pub (1) kacsa (1) kacsamáj (1) kacsamell (2) kacsasült (1) kádár (1) kádár étkezde (1) kadhai (1) kaltenberg (1) káposzta saláta (1) kardhal (2) karlovačko (2) kashmir (1) kavéház (1) kazinczy (5) kecsegepörkölt (1) kedesz (1) kert (7) kerthelyiség (6) keserű méz (1) kézműves sörök (1) kifőzde (2) kínai (3) kinizsi utca (1) kioszk (1) király utca (1) kislugas (1) kispipa (1) kispozsonyi (1) kisüzemi (2) kisvendéglő (2) kis rókus utca 23 (1) kivetítő (15) klauzál (2) klauzál tér (1) kobuci (2) kőbüfé (1) koccintó (1) kocsma (7) köleses (1) kőleves kert (1) kolompos étterem (1) komovica (1) kompáz (1) kompház (1) konoba (1) könyvtár klub (1) korty (1) kozel (1) krézli (1) krk (1) krúdy gyula (1) krusovice (1) krušovice (2) kuban (1) kumburak (1) kuplung (1) lassi (1) lazac tatár (1) la spezia (1) lecsó (1) leffe (1) lepény (1) libatepertő (1) ligúria (1) lisicza (2) mákos krémes (1) málnaszörp (1) manarola (1) mangalica (1) margitsziget (1) maros (2) maros utca (1) márton és lányai (2) marxim (1) meggymártás (1) méhesi melis (1) menta terasz (1) menü (2) menza (4) Mester utca (1) micsurin kecske (1) mocco (1) mókus (1) monterosso (1) mozsgó (1) muflon itató (1) naan (1) nada (1) nagyharsány (1) nagykovácsi (1) négyszáz (1) nekem8 (1) németország uruguay (1) novopacke (1) óbuda (3) ökör (1) olajszag (1) olasz (1) olaszország (1) orata toszkán módra (1) öreg óra (1) orjaleves (1) ormánság (1) osterbrau (1) osteria dei cavalieri (1) ötkert (1) öt föld (1) pacal (2) pacalleves (1) padlizsánleves (1) pad thai (1) pájsli (1) palánk cukrászda (1) palazzo della carovana (1) pálinka (1) pálya (1) panyolai (1) pápa (1) papa (1) paradicsommártás (1) paraguay (1) pardubice (1) passport (1) pasta (1) paulaner (2) pécs (2) pécsvárad (1) peking (1) pesce spada (2) pezsgőház (1) pilisszentkereszt (1) pilsner (3) pincehely (1) piros borozó (1) pisa (1) pistanéni (1) pivečka (1) pizzéria (1) planina (1) polenta (1) polgár (1) póló (1) polo pub (2) poroszló (1) porter (1) postakocsi (1) postira (1) pozsonyi (1) pozsonyi út (2) pozsonyi út 3. (1) prágai kocsmák (1) presszó (1) pub (1) rakija (1) rákóczi étterem (1) ramen (1) rátóti legényanya (1) ravasz (1) restaurace dejvická sokolovna (1) rétes (1) retró (1) rézhasú bagoly (1) ristorante (1) romadur (1) romkocsma (7) roosevelt tér (1) royal (1) rozé (1) sale e tabacchi (1) sang hai (1) san gimignano (1) sardele przene (1) sarokház cukrászda (1) sarok cafe (1) sarok presszó (1) sas center (1) scampi (1) schieszl (3) sebő (3) sedm kuli (1) serforrás (1) shöfferhofer (1) signo (1) siklós (2) skhembe (1) snájdig (1) solymár (1) soproni (2) sör (14) sörkert (2) söröző (7) sótartó (1) sparta praha (1) spenót (1) sportpálya (2) staropramen (2) steak (1) stifolder (1) sülthal (1) sültkeszeg (2) sültkolbász (1) sült hal (1) sült keszeg (1) sün (1) surlice (1) susogó (1) sütőtökpüré (1) sváb (3) svejk0 (1) szabógallér (1) szabó zoltán (1) szalkszentmárton (1) szalon (2) szalontüdő (2) száznapos tojás (1) szecsuáni (2) szeged (1) szegedi út (1) szekeres pálinka (1) széna tér (1) szent andrás könnye (1) szép juhászné (1) szertár (2) szicsek (1) sziget csárda (1) szimpla kert (1) szív utca (1) szlovák (2) szófia (1) szoljanka (1) szombathely (1) sztarpacska (1) szucsán (1) szúnyog (1) szűretlen búza (1) szuvidált (1) tagliatelline (1) tahitótfalu (1) tanárképző főiskola (1) tapas bar (1) tarhonya (1) tartufo al cioccolato (1) tatár beefstake (1) telepy utca (1) tenkes csárda (1) tettye (1) tilos rádió (2) tindao (1) tiramisu (1) tisza (1) tiszafüred (1) tisza tó (1) tócsni (1) torkos csütörtök (2) török utca (1) toscana (1) toszkána (1) tranzit (1) trattoria (2) trattoria dal billy (1) travarica (1) tubus (1) tunkolás (1) túrógombóc (1) túróscsusza (1) uborkasaláta (1) újpest (1) úlipótváros (1) ürü (1) utopenec (1) u písecké brány (1) vadas (2) városfal (1) városfal vendéglő (1) varsányi irén utca (1) vb (15) vb tévé (1) velkopopovický kozel (1) velőspacal (1) vendéglő (12) veneroso (1) vernaccia di san gimignano (1) vidova gora (1) villamos (1) villány (1) vithosa (1) vodanicata (1) vöröstonhal (1) vrbnik (1) wagner vendégudvar (1) wallhalla (1) wang (2) wurstsoße (1) xo bistro (1) zenit (1) zichy kastély (1) žlahtina (1) zöldbableves (1) zöldfa (1) zöldtea (1) zóna (1) zrínyi utca (1) zsíros hegy (1) zsuzsa néni (1)

Linkblog

Rézhasú Bagoly – bankosból is lehet jó szakács

2013.04.28. 19:57 gyedjmaroz

rb5.jpg

- Szindbád (SzB): Hogyan kapta a kocsma ezt a nevet?

- Okos Gábor (OG): Elég rendesen bagoly mániás vagyok. Töprengtem, vajon milyen bagoly az, ami minden embernek beugrik? Hát a rézf...szú..., azzal riogatott még nagyapám is, ez jó lesz. Bementem hát az önkormányzathoz.(...) Mondom, Rézhasú Bagoly lesz a neve.

- »De az nem is hasú, hanem f..szú« – riposztolta kioktatóan a hivatalnok.

- »Tudom, de akkor ezzel a névvel bejegyzik és engedélyezik?«

- »Nem, azt nem lehet!«

 

rb2.jpg

Így lett a Rézhasú Bagoly – meséli Okos Gábor a hely mindenes üzletvezetője és leginkább szakácsa.  Pont egy éve, 2012. április végén nyitott, amit azóta is „tol”. Helyesebben „tolnak”, mert a bagoly működése elképzelhetetlen volna Gábor munkatársai, így Kinga nélkül, aki felszolgál és csapol az üzletben – teszi mindezt kedvesen és mosolyogva. Másrészt a vállalkozása még közel sem rentábilis.

IMG_8188 mm.JPGA harmincas éveinek közepén járó srác, ki gondolná, de először a pénzügyi világban, üzletemberként próbálkozott. Kiemelt-ügyfélkapcsolati menedzser volt több bankban is. De nem bírta a nyomást, saját szavaival fogalmazva „ha túl jó voltam az volt a baj, ha meg kevésbé, akkor meg az. Nem fértem bele a keretekbe, nem voltam egy birka típus”. Nyakába vette hát a világot, hol több hol kevesebb szerencsével, és kikötött az egy és osztatlan igazságnál, a fakanálnál. Először csak kedvtelésből, haveroknak főzőtt a koleszban vagy otthon. Majd egyetemet végzett közgazdászként elment tanulni a Dobos C. József Vendéglátóipari Szakközépiskolába.

„Szakácsiskolába akartam menni, de diplomas szülőknek (szinte mindenki pedagógus a családban), diplomás gyerek kellett. Viszont apám és a nagyapám a konyha embere volt. A szakácskodásban kezdetben egyedül anyai nagyapám támogatott, aki Egerben megbecsült szobafestő-mázoló mester volt, és akinek a családban a szava szent: »próbáljam ki, mert illik hozzám.« Azt láttam az ő példájából, hogy ha egy ember kétkezi munkájával becsületesen, lelkiismeretesen dolgozik, akkor megbecsülést vívhat ki magának.” 

Alulról indult. Gyakorlatra nagyapja kapcsolatainak révén az egyik legnagyobb vendéglátóipari cég hűvösvölgyi „ételgyárába” került. Fél hattól lapátolta a tejbegrízt, hámozta a krumplit és öntötte az olajat.

IMG_8194 mm.JPGEzután külföldön próbált szerencsét, amsterdami palacsintaház, egy luxemburgi nagyhotel konyháján kisegítő, dolgozott üzletvezetőként egy óbudai koreai étteremben, majd többször is Thaiföldre sodródott, ahol egy buddhista szerzetes mellett az asszonyoktól elsajátította a tökéletes Pad thai-technikát. Főzőtt Ausztráliában egy mexikói étteremben, emellett párhuzamosan egy hostelben volt éjszakai menedzser. Majd következett négy év Spanyolország, elsőnek egy sevillai pizzéria, majd ezt követően egy mallorcai (nem vicc!) magyar étteremben dolgozott, aminek a konyháját átalakította turiszt-barát tex-mex étteremmé. Volt sous-chéf egy valenciai tapaszbárban, majd konyhafőnök egy ibizai tengerparti lokálban. Mindezek visszaköszönnek az étlapon. Ja és valahol az életútjában hónapokat dolgozott Tacos Locosban, az Eckermann kávézóban vagy a Macskában - utóbbi bérkocsis utcai kocsma ételkínálatának kialakítását és felfrissítését Gábor külön is megemlítette.

gabs ibiza.jpggabs bkk.jpg

Így nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Rézhasúban tetten érhetők a külföldről hozott fogások és inspirációk:

"Spanyolországban sok olyan kisvendéglőt láttam, ami tetszett, de Thaiföldön láttam egy olyan helyet, ami egy prototípusa annak, amit elképzelek: európaias volt a kínálat, de emellett laza, egyszerű, és nem drága. Egyszóval kell egy jó atmoszféra." (SZerk: ehhez nagyon hasonló volt tavaly a Világbüfé Balatonfüreden, csak sörök nélkül...)

A helyiség korábban "Il Capo" pizzéria, még korábban Vén Pipás néven ment. De egyik sem volt más, mint egy ipari-sörös tucatkocsma, ahová leginkább lyukas zsebű egyetemisták jártak (ahogy a szerző is). Szinte minden évben más bérlője volt.

rb4.jpg„A tavalyi nyár elég nehezen indult. A lökést a kézműves sörfesztivált adta meg, ahol a csakajósör standján árulták pogácsáinkat és a csilisbabos párnáinkat" – emlékezik vissza Gábor. "A fesztiválon illetve később a környéken szórólapoztunk. Nagyon jó barátom a Kővári Gergő, aki a csakajósört csinálja, és innen az ügy, ennek köszönhető, hogy ennyi fajta sört tartunk." Csak néhány példa erre (zárójelben a ratebeer-en kapott pontszámok): Paulaner (szüretlen búza és pils); Primátor English Pale Ale (49), Flying Dog Snake Dog IPA (2008 and later, 92), Primátor Stout (78), Flying Dog Raging Bitch (98), Sierra Nevada Pale Ale (Bottle/Can, 96), Sierra Nevada Stout (95), Sierra Nevada Celebration Ale (98), Sierra Nevada Bigfoot (99), Left Hand Milk Stout (96), Primátor Premium Lager 12° (41), Primátor Double 24° (Specialni Tmavé, 50), Primátor Weizenbier (64), Weihenstephaner Vitus (98), Weihenstephaner Hefe Weissbier (99), Weihenstephaner Hefeweissbier Dunkel (95), Weihenstephaner Korbinian (98); továbbá a németalföldi szekció: La Chouffe (8%), Kwak, Chimay, Delirium Tremens, Tripel Karmeliet, Guldan Draak, Liberty Ale, etc. Hazai kézművesek, fóti sörfőzde: Grabanc Citra+ , Grabanc IPA (96),  keserűméz (csapoltan), hammurapi; Jászdózsai köleses (világos és barna), békésszentandrási szilvás, meggyes, és így tovább.

Azonban némileg tovább kísért a múlt, mivel a megörökölt, ám alaposan átdizájnolt belsejű üzlethelyiség adottságai (pl. az asztalok kialakítása) finoman szólva sem az igaziak. További nehézséget okoz, hogy a kocsma nehezen észrevehető, nem látszik sem a Bródy Sándor sem pedig a Krúdy Gyula utca felől, tetézve ezt azzal, hogy a Horánszky utcában viszonylag kevesen járnak, ám ebből adódóan van előnye is: csöndes. A cégért (bagoly) a kerületi önkormányzat egyedi szabályainak megfelelően be kellett fordítaniuk, mert különben ez is díjköteles lett volna.

rb3.jpg

IMG_8193 mm.JPG

Másik hátulütője, hogy ugyan nyáron bent elég hűvös van, azonban nincs kerthelyiség, és jóidőben elsősorban oda húznak az emberek. Ebből adódóan nyáron rövidebb nyitvatartás lesz, este hattól és a szombat csak nagyobb foglalás esetén lesz megtartva.

"Egyszóval úgy néz ki, hogy ezt a helyet előbb-utóbb el kell, hogy hagyjuk - összegez némi keserűséggel.  "Az utcában több ember nem egyszer fenyegetett meg már különböző összefogással, mondván tűrhetetlen, hogy itt (az ablakuk alatt) cigarettáznak, és közben nem értik meg, hogy nem én hoztam a törvényt. Hozzáteszem ezek nem idősek, hanem fiatalok voltak. Ezért sem lehet itt hosszú távon tervezni. Magyarországon nehéz vendéglátózni, mert ott tesznek keresztbe, ahol tudnak" - teszi hozzá.

A jövőképéről és céljairól is faggattuk: 

"...Hogy mit szeretnék? Ugyanezt vinném tovább, csak egy jobb helyen. Például nagyon tetszik az, amit az ismerőseim csinálnak, a Tűzoltó utcában, a Tündérgyár helyén. Élesztő néven. (...) Egy  ahhoz hasonló »chilles-píszes« helyről álmodom, ahol a dohányosok senkit nem zavarnak, télen sem." 

Ha teheti, szeret beszélgetni a vendégekkel, érdeklődik mennyire elégedettek vagy csak úgy eldumálgat velük.

rb1.jpgFilozófia és a koncepció, egyszerű: változatos, jó kaja, széles külföldi és kézműves sörválaszték, elérhető áron, kedves, közvetlen és értő kiszolgálással. „Erre tudunk építeni: normális kaja, nem olcsó burgert adunk kecsappal, sült-krumplival és csalamádéval. Azokból van elég.”

Próbálják a külföldieket is behívni, például a közeli belvárosi hostelekben szórólapoznak. Néhányan be is jöttek ennek hatására, de ők persze nem visszajáró vendégek. Ettől függetlenül célközönségük.

És jellemzően milyen a vendégköre? 

- "Tarkabarka. Alsó korhatár a huszonévesek. Nem egyetemisták, jellemzően nekik drága itt a sör (a legolcsóbb 450,-). Inkább a sörös-gasztrobuzik járnak ide. Jellemzően akik egyetértenek a kézműves-sörforradalommal, és például ismerik és szeretik a csakajósört. Így terjedt a híre szájról szájra."

Anyagbeszerzés:

Gábor majdnem minden nap jár a Rákóczi téri piacra. Saját maga választotta ki a kofáit és a beszállítóit. Részben a sarki kínaitól hozza a fűszereket, szószokat és a tigrisrákot, azonban a hozzávalók legjavát a Népszínház utcai török áruházban vételezi, így a pitát, tortillát, fűszereket, és a húst (marhát, borjút, bárányt). "Jó minőségű és ehhez mérten nem drága. A húst mindig ott szedik szét frissen előttem."

- "Hogy miért ragaszkodok a piachoz? Mert látod az árut, és tudják, ha átvernek, nem jövök vissza."

Ennek megfelelően vannak szezonális forgók a kínálatban, ilyen a napi tapasz és a napi szendvics-ajánlat:

rb6.jpg"Törekszem a frissességre. Még a pacalt, a csilisbabot, vagy a káposztásbabos csülköt is úgy főzöm és reklámozom, hogy épp elfogyjon, ami általában meg is történik, mert ezeknek az ételeknek rajongó táborai vannak, szóval ha időben kapják a fülest jönnek és pusztítják".

rb7.JPG

Értékelés: 10/8,5

Ami a ritka sör és ételkínálat mellett magasztalandó, az a hely pozitív hangulata: vidám, harmonikus színek, jó zene (ami nem üvölt, a háttérben marad, simán lehet mellette beszélgetni. Mikor ott voltunk Yonderboy - Passive Control szólt) - és még a felszolgálásban sem találtunk kivetnivalót.

Van egy LCD tévé, amin lehet meccset nézni - de ezt (szerencsére) nem szokták bekapcsolni, opcionális.

A ratebeer értékelése a helyről itt (klikk).

Mindenesetre nyomon fogjuk követni. És végszóra, Boldog születésnapot!

Nyitva: keddtől szombatig, 16:00-24:00 között (ha vendég van, akkor tovább is).

Van facebook oldalunk. 
Free wifi (ennek működését még nem teszteltük), igazából eszünkbe sem jutott. Ha bringával érkezünk amíg van hely levihetjük, sajnos kint nincs hová kötni.
Mellékhelyiség tiszta, illatos.
4-6-os megálló öt perc (Rákóczi tér).
Felhasználási útmutató: használjuk bátran délutáni munkához, megbeszélésekhez vagy Maigret olvasáshoz.
Elérhetőségek:
rb8.JPG

 

 
 

2 komment

Címkék: kocsma söröző pacal grabanc csakajósör 7. ker horánszky utca pad thai rézhasú bagoly kézműves sörök tapas bar Vén pipás

BeerBier, nincs más ehhez fogható...

2012.09.06. 22:41 gyedjmaroz

IX. ker. Mester utca 46. / Mester-Viola korner
Nyitva: minden nap, 14-24 (hétvégén: 02-ig)
Facebook oldal: http://www.facebook.com/beerbierbudapest

BeerBier4.jpgVan a Mester utcában néhány figyelemre méltó vendéglátóhely, és közülük is van kettő – méghozzá közvetlenül egymás tőszomszédságában, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Hogy miért? Mert egyedülálló missziót teljesítenek: az egyikben Magyarországon zömében másutt sehol sem kóstolható sörök fogadnak, míg a másikban kiváló hamburgerek (ez a Black Cab) – és a két üzlet között jelentem van átjárás. Nemrégiben az előbbit – azaz a BeerBier-t látogattuk meg.

BeerBier6.jpg

Kinek volt már meg a BrewDog Dogma, a SnakeDog IPA vagy az Anchor Steam? Esetleg Anderson Valley Imperial IPA? Esetleg Tuck Barát?

Most szólok, hogy aki nem járt még itt, annak a csóróságon és a távolságon kívül nem lehet rá más menetsége – még akkor sem kaphat felmentést, ha nem szereti a sört, mert e megtévesztett populáció 99%-a nem kóstolt mást eddig, mint egyen ízű, kukoricagrízes, komlókivonatos gyári termékeket (ha tetszik népbutítókat), amelyek jobb esetben csak halványan emlékeztetnek – az amúgy nálunk egyeduralkodó – lager típusú sörre (mondjuk a Pilsnerre). E Magyarországon forgalomba kerülő gyári produktumok a ratebeer, beeradvocate vagy az általam nagyra becsült kontár komlókutató oldalain sem ütik meg – egy-két kivételtől eltekintve – a 2.0-át (azaz az elégséges szintet)! De majd meglátod kedves olvasó, mennyire más jelentése lehet a folyékony kenyérnek. És ha ez sem tud meggyőzni, akkor mindegy is, rajtad már úgy sem segíthet senki... Hogy felfedezd, mily sokféle értelmezése lehet a sörnek, ebben segít neked a BeerBier.

beerbier_3.jpg

Már az első alkalommal lebilincselt és odaszegezett a sörválaszték: skót, angol, amerikai (olykor ausztrál és kanadai) ale-k, ipák, porterek, stout-ok, valamint kézműves magyar sörök szép számmal. De a csapszéken – és az állandó üveges kínálatban – megfordulnak olykor-olykor a németalföldi, bajor és cseh sörök is. „Először teszteljük, azaz megkóstoljuk, illetve utánanézünk az interneten, pl. ratebeer-en, aztán ha tetszett, akkor veszünk belőle és kicsapoljuk, már ha egyáltalán van belőle szállítható mennyiség. Például egy kaliforniai vagy egy ír sörfőzdéből nem olyan egyszerű ideáig eljuttatni egy-egy sört” – mesél a sörkiválasztás folyamatáról Parvesh, a BeerBier egyik üzletvezetője.

beerbier_4.JPGÁltalában négy féle sört csapolnak, mindig változó, hogy milyet, épp amelyikből van szabad hordó – ennek magyarázata az, hogy a kézműves sörök olyanok, mint a jófajta borok, azaz a legtöbb ale-típusú söröket előállító főzdék nem a mennyiségre, hanem a minőségre figyelnek. Továbbá ezeket elsősorban jellemzően a helyi kifőzdében, kocsmában adják el, azaz elsősorban lokális „szűrőbázisra” terveznek, ami így is van rendjén.

A folyó söröket a BeerBier-ben lehetőleg úgy válogatják össze, hogy mindig legyen köztük legalább egy-egy angolszász (angol/skót/amerikai/ír, illetve egy magyar – elsősorban felső erjesztésű (azaz ale- típusú) sör is. Tehát a kínálatban elsősorban az angol típusú söröket (ale-eket) preferálják – de ez nem jelenti azt, hogy lager, bock, vagy épp búzasör ne lenne, ezek is megfordulnak – az üveges kínálatban pedig adottak – de olyanok ezek is, amelyeket nem iszunk mindennap. „Magyarországon még kevéssé ismertek ezek a típusú sörök. Sokkal inkább a német típusú lager-jellegű sörök élnek a köztudatban, ezért is fontos, hogy legyen egy hely, ahol kipróbálhatják ezeket.” – magyarázza ennek az okát Mayer Katalin, – korábban az Egyesült Államokban és Angliában is vendéglátózó – másik üzletvezető.

BeerBier5.jpg

És, aminek személy szerint nagyon örülök, hogy próbálják helyzetbe hozni, népszerűsíteni a kisebb magyar sörmanufaktúrák remekeit. „Rendszeresen visszatérő vendég a kínálatban a fóti serfőzde Grabanca, a Keserűméz vagy a jászdózsai köleses mellett még alig vagy főként lokális szinten ismert hazai sörkülönlegességek, pl. az ecseri Brandecker vagy a békésszentandrási gyümölcsös sörök (például a népszerű szilvás).

Kocsmánk vendégköre igen változatos, diákok, üzletemberek, az idősebbektől a fiatalokig. Estére – pláne hétvégén – megtelik a lenti rész is, ezért nem árt időben asztalt foglalni,  ha nem egyedül megyünk, illetve pláne ha épp forgás van a csapon.

Egy-egy pohár csapolt sör jellemzően 450 és 900 Ft között kapható, ám mivel akadnak közöttük 10% V/V feletti alkohol tartalmú sörök, ezért piccolóval is kérhetünk. A józan és mértéktartó értékeléshez épp elég egyszerre négy fajtát kipróbálnunk, amelyek ízük, színük, megjelenésük szerint eltérő karakterisztikájúak... 

beerbier_1.jpgbeerbier_2.jpg

A sörök mellé remek sörkorcsolyákat rendelhetünk, például a szomszédban készített hamburger menüket (1700-1900 Ft) vagy eredeti angol chipseket. A Black Cab-ben ugyan nem kérhetők a Beerbier csapolt sörei, de nem túl megerőltető pár métert átsétálni.

A hangulat kötetlen, a pincérekhez vagy az üzletvezetőkhöz bármikor fordulhatunk ajánlásért. Hétvégente esténként finom élőzene szórakoztatja a vendégeket – bár még nem teszteltem ekkor a helyet, a hallottak szerint nagyon passzentos a sör-kortyolgatáshoz és a beszélgetéshez.

Összességében elmondható, hogy a BeerBier nem egy olcsó hely, de amit kapunk itt a pénzünkért, az messze több mint amit bármelyik pesti pubban, és a helyszín (Mester utca)  ideális választás: ott van ám a nagy élet!

Alkalmanként olyan egyedi söröket tesztelhetünk Magyarországon elsőként, mint például a BrewDog 18.2% V/V  stout-ját, a Tokyot.

Reméljük – akár itt a BeerBier-ben – nem kell sokat várnunk, hogy ehhez hasonlót is láthassunk majd itthon (képek a cambridge-i ale fesztiválról) - cédulákkal a kezükben, izgatottan sört kortyolgató helybélieket.   

cambridge3.JPGcambridge2.JPGcambridge1.JPG

10/9

 

3 komment · 1 trackback

Címkék: söröző ale 9. ker IPA Mester utca Beerbier BrewDog Anchor Steam

Már (egy ideje) a facebook-on is!

2012.09.06. 20:29 gyedjmaroz

http://www.facebook.com/szindbadblog

Böngézd át és ha tetszik csatlakozz!

Üdv!

http://www.facebook.com/szindbadblog

Szólj hozzá!

Barak pub (most egy k-val vagy 2k-val?!)

2012.07.04. 14:03 gyedjmaroz

- portásfülkéből fabódé, meg fából vaskarika. Mert nem csak a romkocsmásoké a világ…

barak10_1.JPG

Karinthy Frigyes út 17/A.

http://barakkpub.uw.hu/

Nyitvatartás: 0-24, de a gyakorlatban inkább 8.00-23.00.

Telefon: ?!?

barak13.JPG Hogyan hasznosítsuk rentábilisan a foghíjas építési telket? Hát például így... Régi kintlévőségem fent nevezett pléh-püfé / kocsma kikockázása. Márcsak azért is, mert (egy számomra) fontos találkozási ponttá vált – nem annyira élvezeti értéke hanem praktikuma miatt (és van ebben némi egyetemi-nosztalgia).

barak8.jpgKocsmánk az új (válságterhes) idők egyik prototípusa lehetne: olcsó beruházás, biztos fogyasztóbázisra építve: a bevétel döntő részét a környékbeli campusok (Műszaki, ELTE Lágymányos) hallagtói és a kollégisták adják. Mondjuk ki: nem csak a pest-budai bölcsész-nem bölcsész romkocsmáké a világ. A szegényebb vagy kevésbé trendieskedő deákok (és exdeákok) továbbra is szeretik az egyszerű és olcsóbb ivodákat. Pláne kerthelyiséggel – bár ez adott esetben erős eufémizmus, érvényesebb, ha itt a murva alapon fapados placc kifejezést használjuk.

barak7.JPG

Apropó. Ugyebár a miniszterelnökünk is megmondta nemrég, hogy a romkocsma mint olyan, a félhomályában merengő munkakerülő bölcsészek fertőző gócpontja, és ha ezeket sikerül felszámolnunk, akkor felszámoljuk a munkanélküliséget és a lebzselő – az ideológiák iránt kevésbé lojális, no és persze gyanúsan hontalan közeget is (- de PSZT!, ezt nem mondjuk ám ki nyíltan, csak tudjuk, amit tudunk, nehogy kapjunk megint valami EU-rovót, meg tüntessenek a buzik). Persze, igyanak csak (ha másért nem a népgazdasági tervteljesítés végett), de ne merengjenek már annyit, hanem szurkoljanak inkább a magyarok (és = kormányunk) sikereinek. De sutba dobva az aktuálpolitika szerzőben kicsapodó áthallásait – akit érdekel itt elmélyülhet a hvg bölcsész-munkanélküliséget taglaló írásában.                                

barak3.JPG

A Barak(k) 2009-ben nyílt meg, az egykori Westel450 (0660…) épület mögötti telepen (elődkocsmája Hunor sörbár): ahol balkáni kisvállalkozások vernek tanyát: gumis, javító-kisiparos, raktár és lángosos – utóbbi még jól is jött a kocsmának (és a vendégeknek), mert egy ideig “voki-tokin” keresztül lehetett a Barakba lángost vagy különböző fantázianévre keresztelt, leginkább a mustár / kecsup / majonéz / csala és hús aránnnyal variáló hambikat rendelni. Na ez megszünt! Sajnos, pedig ez a piacos filing jól összepasszolt a hely nívójával és „szellemével”.

barak5.JPG

Ellenben a helyébe behoztak valami ehetetlen „olasz sörkiflit” (dehogy mitől olasz? köztudott, hogy talján barátaink mennyi sört vernek csapra, és hozzá mennyi kiflit esznek, ja nem, mer paradicsomos...úh). De már építik a pizza-sarkot, nemsokára friss (?), helyben sütött pizzát ehetünk a megkopóban lévő lángos és klasszik hambik helyett. A hely credo-jával szorosan összefort, póló alól kivillanó pocakos pincérünk elmondta, hogy a beruházásnak a tulajdonos szándékai szerint már az EB előtt meg kellett volna valósulnia, de hát hol van még a 4-es metro...

barak6.JPG

Ami más lett még a kezdetekhez képest: a Drehert lecserélték InBew partitúrára, Staropramen csapolva (410/kori), az élet habos oldala alias baz megyei kukoricás népbutító Borsodi (350/korsó), és a sokkal kellemesebb üveges Borostyán (350/0,5l). Aki inkább fröccsöt inna ebben a hőségben, annak itt kapható egész iható balatoni rozé és fehér (asszem rizling) 190/dl árfekvésen, de szóda nyista, csak drága bubis ásványvíz – ami sokszor nem elég hideg.

barak12.JPG

Az EB előtt kisvártatva felhúztak egy sörsátrat, külön (kinti) söntéssel, ezzel együtt megemelték a szeszek árát (átlag 20-30 forinttal), igaz most már az asztalnál is felveszik a rendelést kihozzák a nedüt – amit azonnal ki kell csengetnünk (+borravaló ugye, ami megint +10%).  Azonban a vonzóbb meccsek időpontjában, amikor tömve volt a hely jó ha a legalább 90 perces játékidő alatt kétszer-háromszor tudtunk rendelni (munkaerő-spórolásos-kizsigerelős profitmaximalizálás tipikus esete).

barak11.JPG

A tüskeszeretőknek jó hír, hogy általában van akciós rövidáru, pl. tartósan olcsó a jéger (290/4 cent).

Bent az ország-zászló-fűzérek lekerültek a gerendáktól – nekem mondjuk ez tetszett, olyan érzés volt, mint egy hungarokamion fülkéjében utazni (és persze inni).

A hely szelleméhez és kialakításához passzol az UW-tárolós honlap (a domainban és honlapon itt már nyelvtanilag helyesen, azaz 2k-val): http://barakkpub.uw.hu/ - szóval a név úgy néz ki egy egyszerű helyesírási baki eredménye.

barak2.JPG

Itt (a honlapjukon) is úgy hirdeti magát a kocsma, hogy non-stop, ám ez nem egészen helytálló, ugyanis este 11 körül simán kiebrudalnak. Én 12 után egyszer nem láttam nyitva.

Bicajt már nem lehet betolni, de a kerítés mellett, a másik oldalon (sorompós telep-bejárat felől) leláncolható.

Ingyenes wifi (jelszót kérni kell, mert mindig változik), koncentrált 220V csatlakozás, 2 csocsóasztal és mégtöbb nyerőgép áll a fogyasztóközönség rendelkezésére. A tulajról inkább nem regélek, mert súlyos előítéleteim vannak...

barak1.JPG

Korábban született, olvasásra nagyon is érdemes cikkek a helyről és a környékről:

Értékelés: 10 / 5 

1 komment

Címkék: söröző barak staropramen kerthelyiség kivetítő 11. ker foci EB

Kádár étkezde - újratöltve

2012.05.18. 12:12 gyedjmaroz

A héten felkerestük a legendás (és mitikus) Kádárt. Igazából a Klauzál téri festékszaküzletbe indultunk, de meghiúsult a fuga-festék beszerzési projekt. Mit is tehetnénk, ha már itt vagyunk? Dolgozzuk fel a kudarcélményt egy ebéd formájában, és akkor már kézenfekvő választás a Kádár. Há nem?

Legutóbb 3-4 éve ettem itt (lásd erről korábbi bejegyzésünk), és a lényegre térve az alap konklúzió ugyanaz. Minden változatlan, egy hely ahol megpihent az idő, ki-ki értelmezze ezt gusztusa szerint. Ugyanazokat tudnám leírni, mint 2008-ban. És így továbbra is az a bajom (az amúgy szimpi) hellyel, hogy inkább egy látvány-showval kevert múzeum, sem mint étkezde lenne. Egy biztos, olcsónak nem olcsó, ami egyedül azért tűnhet fel, mert az ételek minősége sem nyaldossa az eget. Marhapörköltet ettem tarhonyával 1400 froncsiért. Ízre korrekt, a hús puha, faggyú- és mócsingmentes, egy tisztességes iparosmunka, ám a rendes adagban 6-8 szem hússal nehéz jól lakni - nem is beszélve egy fizikai munkát végző embernek - ne legyenek persze kétségeink, nem is ők járnak ide. A köret mellé tarhonya, alias kisdobos vagy úttörőgombóc, a legegyszerűbb bolti szerzemény, a fogás 2/3-a. Ezzel nem is lenne gond, sőt, ez kell ide, de akkor ne kerüljön 1400-ba (nekem ezért nem kell, hogy körbeugráljanak a szocialista üzemi vendéglátást idéző gúnyába öltöztetett pincérnők). Persze megértem ha ez buli, és a retrózás divat. Így egyúttal a látogatásba a múzeumi belépő is benne van. Kellenek ezek? Ha volt valami, ami stigmatizálódott a szocializmusban, az épp a vendéglátás - a korrupció és az átverés melegágya lett. De csak a szépre emlékszünk - már aki tud. A Kádár és az ehhez hasonló mitikus helyek megszépítik a múltat, persze inkább legyen drágább, csak ne verjenek át - na akkor lenne ám igazán - rendszereket átívelően - retró. Kendnek is sűrű a levese?

A 2 dl málna (szörp) 220 Ft, az asztalon szóda, 1 deci 40 Ft. Az ubisali sok lével érkezik és tejföllel (utóbbit ha kérünk), ez példás, de ez is inkább féladag. 

Emlékezzünk meg a kolléga ebédjéről is, a rizses-libaaprólékról (1250,-). Ránézésre imponáló (adag), ám csalóka, mert hús igencsak kevés terem rajta (nemúgy a zöldséges rizs). Nem volt tőle elragadtatva, ott is hagyta a felét. Erős hiányérzettel távozunk.

A hely amúgy jól megy, dél körül szinte teltház. A pincérnők nagyon pörögnek. A vendégek - meglepő módon - a szokásos, Kádár-korabeli törzsvendégek mellett - jómódú fiatalok, belvárosi vigécek.

Bankkártyás fizetés továbbra sincs (bár én ezt nem gondolnám itt sem ördögtől valónak), ellenben Kádár úr rendületlenül - inkább csak megszokásból - megkérdezi a kasszánál, "hogy minden rendben volt? Meg voltunk mindennel elégedve?" Mit is mondhatnánk neki: egy nem túl határozott igent, megszokásból, mint feleléskor a kémia/fizika tanárnak a kettesért.   

Sajnos mellette a Klauzál megszűnt, és import ruhaturkálóvá avanzsált. 

Egyszavas értékelése: látványkonyha 
 

2 komment

Címkék: retró kádár tarhonya málnaszörp klauzál tér 7. ker

Bohémia a Rákóczi téren

2012.04.25. 13:46 gyedjmaroz

Térkép

Nyitva: H-Cs.: 11:00-23:00 P.: 11:00-01:00 Sz.: 14:00-01.00 V.: 14:00-23:00.

Tel.: 06-30/651-0335,

Közösségi oldala: http://www.facebook.com/pages/Bohemia-S%C3%B6r%C3%B6z%C5%91/323002527710607

Tegye fel a kezét, aki szereti a cseh söröket? És most tegyék fel a kezüket azok, akik jártak már a Bohémiában? Jó, most mindenki leteheti a kezét.

Felteszem minden magára és tájékozottságára adó sörbúvár tudja, hogy (kb. fél éve) kitárta kapuit a Rákóczi téri vásárcsarnok mellett, a Déri Miksa 1-3-ban a negyedik autentikus (sajnos nem túl szép jelző, de most nem tudok jobbat. Értsd: már-már olyan mintha...) pesti cseh kocsma, a Bohémia. Csak a rend kedvéért, vegyük sorra az eddigieket: Hrabal (Puskin utca), Ferdinand (Aradi utca), Pivo (Hegedűs Gyula utca). 

Ami a Bohémiában új, hogy nagyrészt olyan söröket lehet kapni, amelyeket a többiben nem – ez azért is derék dolog, mert ha jól tudom a Hraballal egy cég (?)!

Külső ismertető jegyei már messziről útbaigazítják a szemet: a nagy Svejk fejes cégérről valamint a kirakatban lévő nem is olyan kisvakondról könnyűszerrel beazonosítható. 

A csapolt és üveges sörök legtöbbje 500 Forintért kapható. A legtöbb Novopacké, valamint a Postizinské illetve a Pardubické gyárak sörei általában finomak, de kiemelkedőnek a Pardubicky Portert tartom – igaz ez az egyik legdrágább is (580 Ft/korsó), illetve még nem sikerült végigkóstolnom az amúgy folyamatosan változó kínálatot.

De a szép és tartós habbal érkező csapolt világos Kumburák (450 Ft/korsó) kesernyés íze is abszolút szerethető.  

A Taxis nevű üveges sörük (6%) nevét a pardubicei lóversenypálya "nagy Taxis" akadályról kapta (erre a címkén lovagoló zsokék utalnak). Sok ló és lovasa vérzett el ezen az akadályon, egy kilátást eltakaró dombról ugratnak egy három méter széles vizesárokba, egyenesen istenkísértés. Volt, hogy állatvédők feküdtek a vizesárok mellé, hogy meghiúsítsák a versenyt, de levonszolták őket a pályáról, mielőtt a lovak odaértek volna (részletek: itt). Könnyen azonosulhatunk a vakmerő állatvédőkkel és hasonlóképpen kerülhetünk a lovak patái után kapkodó fekvő helyzetbe, ha megiszunk pár üveggel a Taxisból. Nem annyira ízlett ez a sör, de elismerésre méltóan bohám(iás) a hozzá adott körítés.

A sörök mellett meg kell említeni a Jelinek sörpárlatokat, melyek 600-900 Ft/0,5 dl (!) áron népszerűsítik a cseh "pálinkagyártást", ezeket sörökből, gyümölcsök hozzáadásával erjesztik majd lepárolják 50%-os alkoholfokúra.

 

Emellett kaphatóak a szokásos cseh sörkorcsolyák: ecetes hagymás hering, vizihulla (utopenec), hermelin - utóbbi elég "gyerekadag", és nehogy kihagyjuk a lajstromból az olmützi kvarglit (sörsajtot). 

 

 

 

 

 

 

A környezet sörözésre/elmélyülésre/társalgásra inspiráló, nem csak a pult mellett, ahol a sör mellé elérhető közelségben választható szakirodalom (Hrabal, Kundera, Svejk, vagy akár Korall folyóirat), hanem a fönti galérián is.

A méltatás mellett néhány, a javulást (nagyobb odafigyelést) célzó kritikus zöngét eresztenénk meg, mivel a sörök felhőtlen élvezetét olykor elrontják a számlázási hibák. Sajnos, és ez ahogy olvasgattam a fórumokat és blogokat nem csak az én tapasztalatom, a strigulázással, azaz a tételek összeadásával akadnak problémák. Bár hirtelen nehezen számolom meg hányszor voltam itt (mondjuk kb. 8-10szer), de előfordult, hogy a cehh (strigulák száma) nem stimmelt. Ez az amúgy bevett és praktikus vonalkázás különösen akkor válik kaotikussá, ha sokan vagyunk, és kiderül, hogy a kért sör épp nincs (mondjuk nem tudom, hogy fogyhat el 4-5 órakor?!), ellenben a vendég megkérdezése nélkül hoznak helyette egy másikat. Erre sajna volt már precedens. Azonban a tévedéseket tudjuk be a kezdeteknek, és összességében nálunk még így is bőven ajánlott kategória, a pincérek/csaposok jó fejek, és kérdezzünk tőlük bátran, mert ismerik a forgalmazott söröket (ez nálunk nagy szó).

Még egy apró megjegyzés: egy honlap vagy facebook oldal nem ártana a helynek!

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vendégsereg - ahogy eddig láttam - túlnyomórészt 30 feletti polgárszabású férfiak és nők, diplomás alsóközép, és jellemzően nem a szomszédos csarnokból a kofák.

FIGYELEM! Este asztalfoglalás erősen ajánlott, illetve a hely még véletlenül sem keverendő össze a Liszt Ferenc téri Bohémia turista- és balekfogó bordéllyal! De nyáron egy Hoogardennel párásítók alatt ott sem rossz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Értékelés: 10/7

Itallap (2012. január):

 

2 komment · 1 trackback

Címkék: porter hrabal pardubice cseh sör bohémia novopacke kumburak svejk0

Wang mester szava (interjú)

2012.04.20. 16:24 gyedjmaroz

Interjú Wang-mesterrel, azaz Wang Qiang (ejtsd: Csan) kínai étterem-tulajdonossal, 2012.02.29-én 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
SZ: Hol születtél és milyen családból származol?
WQ: Bejingben (azaz Pekingben) születtem. Édesanyám fogorvos, édesapám kormánytisztviselő hivatalnok volt, tehát ők nem szakácskodtak. Ellenben nagyapám – édesanyám apukája – szakácsmester volt Pekingben. Magam is Pekingben végeztem el a vendéglátóipari iskolát, amit tudatosan, nagyapám hatására választottam. Utána két évig dolgoztam Pekingben a vendéglátásban. Egy nagy szállodában voltam, ahol különböző munkakörökben forgattak: voltam bártender, felszolgáló, szakács. Mindenki körbe forgott ezekben a munkakörökben. Ez a hely a Hotel Olimpic névre hallgat, húsz éve jó szállodának számított ma már kevésbé (nevet…). Akkoriban nagyon sok külföldi vendég fordult meg ebben a szállodában.
 
SZ: Mióta élsz Magyarországon?
WQ: 1992-ben jöttem Magyarországra, 21 évesen kerültem ide. Egy barátom hívott meg, amikor még turistaként jártam itt. Megszerettem, tetszett az ország, kedvesek voltak az emberek és kíváncsi lettem. Ekkor még nem volt különösebb célom, és nem gondolkoztam saját étteremben.
 
SZ: Hogyan kezdted a budapesti pályafutásod? Mivel foglalkoztál?
WQ: Előtte alkalmazottként másnál dolgoztam, de mindenfélével próbálkoztam. Sokáig egy Népszínház utcai kínai étteremben dolgoztam, a China Town-ban, ami a mai napig megvan, csak nem olyan jó már a konyha, mint régebben. Majd 2003-ban a VIII. kerületi Luther utcában nyitottam meg a sajátomat, ez volt a Lanzhou (ejtsd: Landzso) étterem, ez volt az első saját próbálkozásom. Lanzhou egy város neve, a szakácsom onnan jött, ezért kapta erről a helységről a nevét, ami azt is jelenti, hogy itt jellegzetes ételek vannak. Mert ez a Lanzhou egy konyhát is jelöl, a helyi város és környékének ízeit.
 
SZ: Mit jelent ez konkrétan, hogyan és miket főznek ott?
WQ: Jellemzően birka és marhahúsból készülő, fűszeres, csípős ételeket, illetve kézzel húzott tésztákat. Más ízeket találsz Lanzhou-ban, mintha mondjuk Pekingben ennél. Kínában van nyolc fajta nagy konyha-filozófia, ezen belül a Lanzhou egy kisebb helyi konyha.
 
SZ: És a lanzhou-féle konyha, melyikbe tartozik?
WQ: A szecsuániba (sichuani), aminek a jellemzői: erős, fűszeres, és friss.
 
SZ: Mi történt a Lanzhou után?
WQ: Ebben az első éttermemben főztem is. 2005-ben nyitottam egy másik éttermet a II. kerületben, amit 2006-ban – családi nehézségek miatt - eladtam, de  azóta az bezárt. Ez a Fő utca elején volt, de őszintén szólva nem volt túl jó helyen, például nem volt parkoló hely, nehezen lehetett megközelíteni. Majd 2008-ban nyitottam ki itt, a IX. Telepy utcában. Illetve nemrég nyitottam még egy Wang éttermet, a XIV. Gizella úton.
 
SZ: Mi az amiben mást akartál csinálni?
WQ:  Mi a Lanzhou-ban is már mást csináltunk. Sok kínai ismerős, barátom azt mondta, hogy nem jó így csinálni, ne az eredeti (kínai) recept szerint csináljam, hanem úgy, ahogy a magyar embereknek ízlik: azaz például legyen édesebb, kevésbé csípős, és tegyek az ételekbe sok pirospaprikát. Tehát szerintük akkor lehetek sikeres, ha a magyarok ízlésének megfelelő éttermet csinálok – ahogy ők is. De én pont nem ezt akartam, hanem úgy, ahogy Kínában készítik. Ha például bemegyek Pesten egy olasz étterembe, akkor nem azért megyek oda, hogy magyaros olasz kaját egyek. Tehát én nem akartam ezt, amit a gyakorlatban a legtöbb kínai vendéglátóban követnek.
 
SZ: Gondolom, ezt a filozófiát követve, fontos az élelmiszer alapanyagok minősége. Honnan szerzed be ezeket, kiktől?
WQ: Igen, ez fontos dolog. Mindig a Vámház körúti Nagycsarnokban szerzem be az alapanyagokat, mindig ott vásárolok. Több éve ismerem a beszállítóimat. 3-4 éve még én jártam a csarnokba, de most már vannak erre kollégáim, akik elhozzák az árut. De anno én választottam ki ezeket az üzleteket. A húst például két hentes üzletből szerezzük be. A legfontosabb kiválasztási szempont nekem a nyersanyag jó minősége. Persze az eredetihez képest ízben és állagban van különbség, valamiben a magyar a jó, valamiben az eredeti kínai alapanyag. A nálunk felkínált kínai ételek egy része eredetileg olyan húsból és hozzávalókból készülnek, amiket csak Kínából lehetne beszerezni (például a marha), ezeket rendszerint magyar fajtákkal helyettesítjük. A lényeg számomra az, hogy a hús szép és friss legyen illetve, hogy mindig kiszámítható minőséget tudjon produkálni a termelő. Természetesen vannak olyan fűszerek, rizsecet, chili paprikák, kínai zöldségek és gyümölcsök, amiket csak a kőbányai úti kínai nagypiacon tudunk beszerezni.
 
SZ: A halat, tengeri herkenytűket honnan szerzitek be?
WQ: Ezt is a csarnokból szerezzük be, ha jól tudom a halas Olaszországból hozza.
 
SZ: Nagy megelégedésemre bőven kínáltok belsőségből készülő ételeket. Hogyan fogadták ezt a vendégek? Tudtad, hogy ezek fogyasztásának nálunk is szép hagyománya van?
WQ: Itt egy átlagos kínai étteremben ezek nincsenek, de Kínában mindennapos, bevett étel a pacal, a vese, a disznófül vagy a bél. A marhapacal vagy a vese nagyon sok magyar vendégemnek tetszik, nem is gondoltam volna, hogy ennyire bejönnek majd ezek.
Nekem amúgy nagyon tetszik a magyaros, paprikás pacal is, többször is kóstoltam. Ezzel azt akarom mondani, hogy  tudom, hogy a belsőségek fogyasztásának Magyarországon is van hagyománya, de ma már csak nagyon kevés magyar ember fogyasztja ténylegesen. De nem véletlen, hogy például visszajáró vendégünk Bíró Lajos (Bock Bisztro chéfje), vagy Pethő Balázs a Csalogány26 chéfje is megfordul nálunk.
 
SZ: Van itthon vagy külföldön olyan étterem vagy chéf, amit/akit követsz vagy példaképednek tekintesz?
WQ: A magyar konyha nagyon más, ezért nem követek itt senkit. Kínában természetesen igen, emiatt is rendszeresen járok haza, hogy képezzem magam, illetve, hogy jó szakácsokat találjak. Mindig Kínából hozok magamhoz szakácsokat, akik általában néhány évig dolgoznak nálam, majd újakat keresek.
Vannak barátaim Kínában, akik kiszemelik őket, tehát mindig kapok tippeket.
 
SZ: Kik a vendégeid, kínaiak, magyarok?
WQ: Nagyjából 50-50% a kínai és magyar vendégek aránya. Ez igaz a Gizella úti éttermemre is. A hozzám járó magyar vendégeket nem gondolom semmilyen szempontból speciálisnak, átlagosak, mivel az áraink relatíve nem magasak, ezért mindenki tud étkezni nálunk, ha más nem, alkalmanként. Olyan magyarok jönnek, akik kedvelik az igazi, fűszeres kínai konyhát. Az üzletemberektől a diákokig mindenki megfordul itt.
 
SZ: És a kínaiak?
WQ: Azok járnak ide, akik szeretik a szecsuáni konyhát. Kínában a déliek inkább a kevésbé fűszeres, könnyű, például tengeri alapanyagokból vagy fehér húsokból készülő étkeket kedvelik, míg az északi emberek fűszeresebben, zsírosabban főznek és szeretik a csípősebb, erősebb ízeket. Nagyon sok dél-kínai nem szereti például az Ég és föld oldalast, mert neki túl fűszeres. A magyarok inkább az északi típushoz állnak közelebb, mivel szeretik a testes, karakteres ízű ételeket. Különösen a férfiak! (nevet…)
 
SZ: A kínai vendégeid mennyiben kapnak más ételt, más menüt, mint a magyarok? Kérhető-e vagy kapnak külön menüt egyáltalán, mint ahogy sok más kínai étteremben Budapesten?
WQ: Van kínai és magyar nyelvű étlapunk is, ami majdnem ugyanaz, talán 10%-ban tér el. Ritkán előfordul, hogy olyat kérnek, ami nincs az étlapon, és ha van hozzá alapanyag, akkor megcsináljuk. Vagy például van néhány étel vagy élelmiszer, amit a kínaiak nem esznek meg, például nem kedvelik túlzottan a bambuszos csirkét, illetve valamivel nagyobbak az adagjaik, mint amit a magyar vendégek kapnak. (érdekes ez annak tükrében, hogy egy adag főétel másfél-két magyar gyomornak is bőven elegendő továbbá ide tartozik, hogy a kínaiak rengeteg mennyiségű ételt tudnak megenni együltő helyükben – szerk.). Emellett van néhány étel ami szinte lefodíthatatlan vagy csak rosszul fordatíható le magyar nyelvre, pl.: hal-aromájú csirke. Ennek az ételnek amúgy semmi köze a halhoz.
 
SZ: Felteszem folyamatosan kapcsolatban állsz más kínai vendéglősökkel. Mi az általános vélemény, milyen irányba mozdulnak el a jövőben – már ha vársz ebben változást? Gondolok itt például a londoni kínai-étel kultúrára.
WQ: Természetesen kapcsolatban állok más kínaiakkal, akik vendéglátóznak is. Szerintem nem lesz markáns változás egy ideig. Azért azt vegyük számításba, hogy Londonban több mit 100 éve, itt még csak 20 éve létezik kínai diaszpóra. És itt a fizetések is mások, mint Angliában, így nagyjából az igényekhez alkalmazkodnak – mind áraikban, mind a minőségben. Most a magyar gazdaság is elég nehéz helyzetben van, de remélem a jövőben változni fog és elmozdulunk a minőség fele.
 
SZ: Személy szerint van nálad egy nagy kedvencem, ez pedig a száznapos tojás (Phidá). Nem is olyan rég nálad ettem először ilyet, amit azóta többször is megismételtem. Hogyan készül ez nálatok? Vagy titok?
WQ: Ezt nem itt a konyhán, hanem egy speciális helyen készítjük, másképp nem jó. Ez egy tradicionális recept, amin egy picikét változtattam. A tojásokat betesszük egy nagy hordóba, mellé sót, vizet és sokféle fűszert teszünk és letakarjuk, majd tényleg száz napig érleljük. Szóval nem, nem titkos a recept. Egy kicsit másként csinálják mindenütt Kínában. A fűszerek, amit beleteszünk kizárólag Kínából származnak, például „tinsián”, „hádjo” – ezeknek csak kínai nevük van.
 
SZ: Milyen tipikus kínai különlegességeitek vannak még, gondolok itt a teaválasztékra, tésztára, illetve az ital kínálatotokra?
WQ: Sokféle teánk van, egy része kínai egy része nem.  A jázmin, vagy a zöld tea kínai. Vagy például van házi tésztánk, ez a „szucsán”, ami hasonló mint a rámen.  
Ami szerintem nálunk nagyon jó és különleges, az Ég és föld oldalas, a hal-ételek és mondjuk nagyon különleges az erős „dump” (ejtsd: csump) leves.
Kapható a magyar Dreher mellett kínai sör (Tindao – fonetikusan: singdo) és vannak kínai röviditalaink – ezek olyanok, mint a pálinka, de van szaké is például. 
 
SZ: Minden nap friss kínai újságok vannak kikészítve. Ez a vendégek kívánsága volt?
WQ: Igen. Négy féle kínai lapot járatok, ezeket itt helyben könnyen be tudom szerezni. A kínai vendégek gyakran egybekötik az étkezést és az újságolvasást.
 
SZ: Mik a terveid a jövőben?
WQ: Az, hogy nyissak egy nagyon magas színvonalú kínai éttermet, ha lehet Budapesten.
 
SZ: Van kedvenc budapesti éttermed?

Ha magyarra gondolok akkor a Csalogány 26-ot szeretem leginkább. Vagy a Kilenc Sárkány étterem, ha kínai étteremre gondolok, ott kicsit más az ízvilág, nem szecsuáni a konyha. Ezen kívül a kőbányán lévő Ezer Sárkány étterem az, ahol még megfordulok.

 

 
 

Szólj hozzá!

Címkék: peking kínai wang szecsuáni tindao ezer sárkány étterem szucsán

Wang mester fogásai

2011.12.29. 17:47 gyedjmaroz

Wang mester fogásai  - az Obelixek földjén
 
Wang mester konyhája
IX., Telepy u. 24.
(061) 455-7021
Nyitva (minden nap) 12:00-23:00
Web:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A következő beszámoló egy ebéd rövid története a Telepy utca 26-os szám alatt, Wang Mester éttermében. A hely kívülről annyiban üt el egy szokásos kínai étkezdétől, hogy sötétitettek az üvegei (azaz kívülről nem lehet belátni csakúgy, mint néhány jobb kínai éttermbe, pl. a Kilenc Sárkányba sem), illetve nincsenek rajta mindenféle olcsó csicsák, és debil feliratok ‘96-os betűmérettel, hogy aszongya olcsó menu 500-ért.

És amit itt adnak, az nem csak a melléknevében kínai, ám ennek ára van: egyrészt frissen készítik – tehát aki idejön, az ne gyorséttermi tempóra számítson, és legalább 1 órát szánjon rá – tehát érdemes egybekötni termelési értekezletekkel. Másodsorban sajnos alkalmi választás marad, mivel az árak – habár a minőséghez képest fikarcnyit sem drágák, az átlagkeresetekhez képest már igen. De ha lenne rá igény és persze így méginkább verseny, akkor kb. ilyen minőséget kéne tudnia egy átlag kínai büfének – ami mondjuk pl. a londoni kínai negyedben mindennapos - mint az közismert tény.

 
 
Egy a kínai konyhához - és nem mellékesen a mandarin dialektusokat - értő, kínai hastársaságokba bejáratos kollégám invitálása meggyőzött a próbáról – leginkább azzal, hogy meghívott.
A kínaiak jellemzően egyszerre sokféléből sokat esznek. Megpróbáltuk ebbeli (igen szimpatikus) szokásukat ez alkalommal magunkévá tenni.
Első kör: pacalsaláta és száznapos tojás – mellé jázmintea.
A pacal már régóta a barátom, de a száznapos tojás nagyjából úgy csenghet az európai fülnek, mint a kínainak az érlelt sajt, ergo amit jó eséllyel moderáltan, de zsigerből utasítanánk vissza. A tapasztalt – és inspiráló – társaságból erőt merítve, átestem a tűzkeresztségen. Életemben először itt ettem száznapos tojást. Nem kell tőle megijedni, mégha elsőre nem is túl bizalomgerjesztő a szemnek: a valamikori „fehérje” a borostyánból erős lilás-feketébe hajló, míg a „sárgája” sötétméregzöld színű, de az ízük pompás! Főleg azzal a szójaszószos, marinált zöldpaprikás cuccal, ahogy itt csináják – de hagymával és tofuval is passzentos.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Wang is 100 napig készíti – a lényeg, hogy száraz, hűvös helyen agyagos homokkal fedjük be a tyúk- vagy kacsatojásokat. Egy másik recept szerint fenyőhamuval és mésszel kell bekenni a tojásokat, majd ezeket egy fedett agyagedénybe helyezni, és időnként megforgatni.
Pacalról az eggyel korábbi bejegyzésben, a bolgár konyha levesei kapcsán esett pár szó,  ám ez az étek Kínában sem ismeretlen. Talán pont a kínaiak ismerik étkezésben / feldolgozásban legkevésbé a pazarlást – ennek megfelelően minden részét elkészítik és megeszik a haszonállatoknak, szó szerint a csontokig (- ez az ősi elv a Wang étlapján is visszaköszön: malacfüle, különböző belsőségek, disznóvese és erősebb idegzetűeknek van bél is.
Visszatérve az ökörpacal ízelítőhöz, egy dolog biztos: amíg nem kóstoltuk meg a Wang-féle pacalsalátát, addig vakon járunk és kelülnk evilágban. Wang mester (és pacalja) mutatja meg nekünk az utat a megvilágosodás felé. Javaslom, kövessük! És ehelyről protestálunk, hogy I. Wang pacalja – a megannyi elismerés és véráldozat dacára - nem lett része az új alaptörvénynek! (pátosz vége)
Ezt leginkább azoknak mondom, akik valamiféle szagos, nyúlós-rágós, ízetlen dologra gondolnak a marha- vagy borjúgyomor hallatán, nopláne ha kínai. Nem, ez kérem egészen más! A kissé csípős, ecetes, szójaszószos, omlós és illatos ökörgallér kockák új hagymával – a száznapos tojás mellett – magasan a nálunk meglévő kínálat felett, fényévnyire.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A második körben „Ég és Föld” oldalas, Halaromájú csípős csirke és Dong Po sertéscsülök barna szószban következett - mindez egy vájling házi pirított tésztával kísérve. Nem apróztuk el.
Kezdjük a már nevében sem hétköznapi, ambíciózus oldalassal. A jelző nem túlzó. A ropogósra sült oldalasunk tetején sült hagyma, paprika, sokféleborssal, és mindez szójaszószos szaftban csücsül (sichuani – szecsuáni - módra). A húst jó érzékkel jó mészárszékről válogatták, kevés rajta a zsír, épp amennyi kell.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bár az oldalasban pont az a jó, hogy fülig zsírosak lehetünk, alaposan megkönnyítik a dolgunkat azzal, hogy csonttól leválasztják a puha húst. Kissé igénybeveszi a gyomrot, ezért diétán lévőknek nem kifejezetten ajánlott. A pácolt csülök pikáns barna mártásban azonban már sokkal inkább, ami szintén mestermunka. A házi tészta pedig már önmagában felér egy főfogással, zöldségekben gazdag, friss és leginkább nagyon finom.
A halaromájú csirke is tud mindent, amit egy jó kínai ételnek kell, egyébként semmi köze a halhoz.
 Az ég és föld oldalassal megegyező fűszerezést csinálják kacsacombbal is, de az a combo valahogy nem jött annyira be, talán túl tömény (sós és erős) a kacsához.
A kínaiak a levest az étkezések ¾-énél fogyasztják, hogy a gyomrukban keletkezett apró "pórusokat" is kitöltsék. Persze, ekkor már túl vannak legalább egy tucat fogáson.  Sajnos a teszt alkalmásval nem fért belénk már egy csepp sem, ám egy későbbi látogatáskor bevertem egy Hun Tun levest, ami tésztába göngyölt darálthús (ravioli vagy pirogszerű), remek választás azoknak is, akik nem rajonganak a túl fűszeres levesekért. A desszeretek a kínai konyhában nem foglalnak el nagy fejezetet, főképp gyümölcsöket esznek.  Az étlapról ha egynek a megkóstolásra buzdíthatok, akkor az a kókuszos rízstésztagombóc.
Mindezen katalógus egy éhes kínainak meg sem kottyant volna, sőt még talán Obelixnek is elegendő lenne.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A jó idő beköszöntével van kerthelyiség is, bankkártyával is fizethetünk. Házhozszállítás csak a XIV. Kerület Gizella úti étteremből van, ami 10 kilóméteren belül ingyenes.
 
Értékelés: 10/9
 
Jóslás teafűből:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És maga Wang Qiang (ejtsd: Csan), a mester (rendezői jobbon), akivel interjú is készült, ami terv szerint a következő posztban lesz olvasható:

Szólj hozzá!

Címkék: kínai wang szecsuáni 9. ker telepy utca száznapos tojás

Szófia, Vodenitzata, Csorba, Blagodarja!

2011.12.29. 12:27 gyedjmaroz

Restaurant Vodenitzata, Szófia – gyógyító szabógallér- és báránybecsinált leves a Vitosa lábánál

destr. Dragalevtzi, 
Vitosha Nemzeti Park
Szófia, Bulgária
Tel. + 359 2 967 10 58
Fax: + 359 2 967 50 07
Mobile: +359 888 70 31 03
+359 888 81 85 18
E-mail: info@vodenitzata.com
Nyitvatartás:
Minden nap 12:00-től 24:00-ig
Bejárás napja: 2011.10.31.
 
Szófia nevének hallatán nem valószínű, hogy a bolgár konyha vagy a város csillagos gasztrokultúrája az ami elsőre bevillan az (átlag magyar) ember fejében. Pedig van itt mit keresnünk a bevett (és ismert) salátákon kívül is, amelyek már önmagukban is sokkal jobbak és változatosabbak mint gondolnánk. Ezek elkészítéséhez nem csak uborkát, paradicsomot, lila vagy vöröshagymát, petrezselymet és friss juh- vagy tehénsajtot (szirene) használnak, hanem rengeteg céklát, répát, káposztát, almát (mely alapanyagokat általában durvára lereszelnek), továbbá többféle vastaghúsú paprikát (elsősorban sütve), olivabogyót (sokszor darálva, maszlina), olivaolajat, almaecetet, házi fűszersó-keveréket (merudia), csombort (csurbica), fodormentát (dzsodzsen) és ánizst (anaszon). Sok bolgár háztartásban vagy vendéglőben találkozhatunk házilag kevert fűszerek olajas változatával is, amelybe gyakran forgatnak étvágygerjesztőnek kelt tésztából készült lepényt. És akkor ne is beszéljünk a virágzó szalámi kultúráról (ez az amiből a legtöbbet pakoltam a csomagtartóba), a kebabokról, csevapokról vagy az ürü- vagy birkanyársakról. Becsüljük a bolgár vörösborokat, és méginkább, ha Mezzek vagy a Katarzyna (pincészet?) névvel felcímkézett palackok nedűi kerülnek poharunkba! 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
De vajon milyen levest esznek a bolgárok?  És hová érdemes beülnünk ezekért?
Hogy erről megbizonyosodjunk – bár nem szorultunk rá, mivel szófiai vendéglátók elárasztott minden földi jóval – és ha már előtte a helyi „János hegyen” azaz a Vitosán jártunk útbaejtettük a Restaurant Vodenitzatát természetesen példás vendéglátónk ajánlására. Aki már csak azért is ide invitált, mert ez a Cerovska-család egyik kedvenc helye, azt hiszem ennél nagyobb biztosítás nem is kellhet.
Áraik valószínűleg nem igazán kompatibilisek egy átlagos szófiai háztartás bevételvel, egy átlag magyar hastúristának sem olcsó hely, de egy-két fokkal megengedhetőbb árfekvésű, kb. egy jobb pesti pub árszintjén, míg konyhanívója körülbelül a Kispipa vendéglő vagy a lajosmizsei Tanyacsárda parnasszusán (ezt hogy sikerült, de remélem értjük).
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az étterem nevének jelentése: vizimalom. És mit ad isten, tényleg egy régi vizimalom épületében van, ami nem is látszik annyira réginek. A tradicionális étterem népies külsőségeit, berendezését és nem utolsósorban a pincérek népies viseletét tekintve fő üzenete nem is lehet más: hagyományos bolgár konyha. Leginkább talán a mi csárdánknak megfeleltethető enteriőr és hangulat – mindez a bejárás alkalmával élő zenei aláfestés (és felár) nélkül.
Mellettünk egy grillpult mögött szakácsember kissé unottan, mégis nagy gonddal forgatja a különböző húsokat, kebabokat, nyársakat a parázs felett. Képzeljük csak el, micsoda szép mesterség is ez, de hát ebbe is bele lehet unni egyszer! 
A pincérek nagyon kimértek, végtelenül precízen és figyelmesen végzik munkájukat. A háttérben halk tamburás népzene szól.
Ekkorra már szájunkban alig kezelhető nyálmennyiség halmozódott fel, gyomrunkból könyörgő hangok törnek fel és fel: adjatok ennem, bolgár testvérek! Addig is egy korsó csapolt Shoumensko-val (csapolva még Tuborgot mérnek 3,9 BGL/0,5l) és egy kis mártogatós sült fokhagymás kenyértésztával (пимка чеснова azaz pitka csesznova) próbáltuk lenyugtatni felpiszkált gyomor nedveinket.
Három féle levest rendeltünk és teszteltünk: a kurban chorba-t – azaz báránybecsinált levest, a Skhembe chorba-t – azaz pacallevest és a гъбена супа-t (fonetikus segédlet: gabena szupá) – azaz gombalevest.
Az első egy igazi bolgár pásztor étek: bárány húsból és belsőségekből (vese, máj, gyomor) készül, kissé savanykás raguleves, zöldséggel, rizzsel és zöldfűszerrel például csomborral, borssal és tárkonnyal. Meggyőződéssel állíthatjuk, hogy a legnagyobb hasbántalmakban vagy macskajajban szenvedő férfit is feltámasztja. És akkor mit mondjunk a skhembéről, a bolgár tejes pacallevesről (a románoknál ez a csorba burta). Önmagában csak a leves íze igen semleges (mondhatnám azt is, hogy semmilyen), ám a hozzá járó ecetes sós fokhagymával reagáltatva máris egész élhetőnek látjuk a másnapos világot (és persze a levesünket is nagyobb csapásszámmal kezdjük kikanalzni). Hasonló pacalból (pacóból, szabógallérból, borjúfodorból) készült leves nálunk is divatban volt a XIX. században egészen a  húszas évekig - lásd erről részletesen Cserna-Szabó András - Fehér Béla 2011: Ede a levesben, 35-42. o.
A harmadik levesünk is méltó a Vitosa bajnoka címére. A fogás erdei vagy barna champion (csiperke) gombából készül, apróra vágott gyökér, hagyma, petrezselyem és rizs hozzáadásával. Pompás leves, ezt is nagyon ajánlom, ám összesítésben nálam a kuban lett a nyerő!
Kisvártatva még egy népszerű bolgár fogást teszteltünk, ez pediglen a качамак
със сирене (kacsamak szasz szirene, azaz sajtos puliszka) volt, ami megfeletethető a nálunk honos erdélyi juhtúrós puliszkának. Úgyanúgy kukorica darából vagy lisztből, juhtúróval készül, opcionálisan joghurttal vagy  tejföllel, amit cserépedényben sütnek össze majd a végén friss juhsajtot reszelnek rá. Egyszerű, mégis önmagában is tökéletes, teljesértékű és laktató étel! (– a tartalmasabb húsételek a házi koszt és kvártély adónk reszortja maradt)
Tavasztól őszig hangulatos kerthelyiségében (is) tanyázhatunk. A széles nemzetközi rövidital lajstrom mellett a vendéglőben felderíthető Bulgária szinte teljes vörösbor és rakija térképe!
Készpénz sem szükséges, ha zsíros bankkártyánk velünk van és ha meg voltunk elégedve, ne fukarkodjunk a borravalóval (ami itt is 10% jattot jelent). 1 Leva=155 Forint.
 
Megközelíthetése: Dragalevtsi felé a központból 25-30 perc autóval (vagy taxival - utóbbi olcsó, de a értesüléseink szerint a külföldieket hajlamosak megvágni), vagy a 64-es autóbusszal (a jegy 1,2 leva, ellenben ritkán jár), illetve gyalog, túrázással egybekötve a városból induló piros jelzésen (utóbbi a város szélén kóborló kutyafalkák és egykori gazdáik miatt nagyobb társasággal vagy helybeli bolgár túrakapcsolattal ajánlott).
 
Összegezve a konyha teljesítményt és a kiszolgálást jó, sőt nagyon jó, persze azért ne bravúrokban gondolkodjunk. Ilyenkor mi mást is lehetne végszóként lejegyezni, hogy ha Szófiában járunk, és felmegyünk a Vitosára akkor ne merészeljük kihagyni a Vodenicát és hasonlók, de mégjobb ha szerzünk egy bolgár barátot/házigazdát, az mindennél többet ér! 
 
10/8
 
Fogyasztott ételek és italok lajstroma:
Kurban chorba (ürü- vagy báránybecsinált leves)            4,80 BGL
Skhembe chorba (pacalleves)                                      4,40 BGL
Gabena cypa (gombaleves)                                         3,80 BGL
Kachamak sas sirene (sajtos puliszka)                          4,90 BGL
Shoumensko 0,5l                                                      3,30 BGL
Tea (Coptoirs Richard, karamellás-vaníliás fekete tea)    2,40 BGL
Ásványvíz (Aineralna) 0,5l                                          1,60 BGL
Pitka chesnova (fokhagymás lepény, 2x)                       1,90 BLG
 
Összesen:                                                               27,50 BGL
                                                                           (4260 HUF)  
 
Az alábbiakban közöljük a felsorolt ételek recepturáit – melyekért ezúton is köszönet illeti Angelina Tserovska szófiai barátunkat és házigazdánkat:
 
Шкембе чорба/ Skhembe chorba/ Pacalleves
  • 1 db (500-600 g) borjú, disznó, bárány vagy marha pacal
  • 1/2 pohár (100 ml) növeny olaj
  • 1 pohár (200 ml) tej
  • 1 kanál (5 g) piros paprika
  • bors
  • fokhagyma és ecet
A pacalt leforraljuk forró vízzel 2-3 percre és azonnal lekaparjuk a belsejét éles késsel. Utána lepucoljuk a külsejét is – a piszkos részeket lemossuk vagy lekaparjuk késsel a membránnal együtt. Lemossuk még egyszer,  belerakjuk egy fazékba hideg vizzel felöntjük úgy, hogy egy újnyira ellepje. Főzés alatt az elpárolgott vizet állandóan pótoljuk. Ahhoz, hogy megfőzzük a borjú pacalhoz kb. 3-4 óra, a marhához 2-3 óra, míg a bárányhoz 30-60 perc szükséges. A megfözött pacalt kivesszük a fazékból és pici darabokra levagjuk, a folyadékot pedig megsózzuk és fözzük meg 15-20 percig, közben hozzáadva a piros paprikát, a tejet és az olajat. Utána a pacal darabokat leöntjük a forró levessel. Fogyasztásához ajánlott csipós paprikaörleményt (pl. Erős Pistát) és ecetes fokhagyma darabokkal gazdagítani.
Hasznos tanács: főzés közben kezdetben nem kellemes a pacal illata (persze relatív kinek mi a kellemetlen), tehát érdemes becsukni a konyhaajtót és szellőztetni vagy esetleg kinti (nyári) konyha helyiségben készíteni.
 
Курбан-чорба/ Kurban chorba/ Bárány-becsinált leves
  • 1 kg bárány hús (ürü is lehet)
  • 250 g bárány bél, máj, stb. belső részei
  • 1-2 hagyma
  • 3-4 erős paprika
  • 1 kocka vaj – k.b. 250 g
  • 1 tojás
  • 1 csokor petrezselyem
  • menta – ízlés szerint
  • liszt
  • olaj
  • opcionálisan: egy kis tálka rizs, őrölt bors és zöldfűszerek (csombor, tárkony)
A bárány húst levágjuk kicsi darabokra, a bárány belső részeit jól kimossuk és megszárítjuk, ezután apró darabokra felvágjuk. Fazékba berakjuk és forró vízzel leöntve elkezdjük főzni. Időszakonként habtól megszabadítjuk. A hagymát és az erős paprikát kicsi darabokra felvágjuk, és hozzáadjuk a leveshez, és opcionálisan rizst is teketünk hozzá. Az olajat serpenyőben megmelegítjuk és benne megpirítjuk a lisztet. Hozzáadunk a levesből egy kicsit, és miután jól ősszekevertük a liszttel, hozzáadjuk a leveshez (azaz rántást készítünk). Ha szükséges hozzá adunk még egy kis forró vizet és hagyuk főzni még néhány percig. A végén belekeverjük a felvert tojást. Fogyasztása előtt a tetejére rakjuk a mentát és az apróra vágott petrezselymet, valamint ízlés szerint borsot és csombort.
 
Гъбена супа/ Gabena szupá/ Gomba leves
  • 1 hagyma
  • 1 sárga répa
  • 200 g paradicsom
  • 300 g gomba (csiperke)
  • 1 csésze rizs
  • petrezselyem zöldje
  • só, bors
  • 6 kanál olaj
  • 1 tojás
  • 4 kanál joghurt (sűrű)
A hagymát felvágjuk, a sárgarépát lereszeljuk, és forró olajban pirítjuk 2-3 percig.  Hozzáadjuk a paradicsomot. Leöblítjuk 1-1,5 liter vízzel. Utána hozzááadjuk a felvágott gombát és a rizst és hagyuk főni 25 percig. A végén összekeverjuk a tojást a joghurttal és hozzaadjuk a leveshez.  A tetejére rakunk petrezselymet.

 

Качамак със сирене/ Kacsamak sas sirene/Puliszka

  • 1 csomag kb. 400-500 g. kukorica dara vagy kukorica liszt kifejezetten kacsamakra (lehet vegyesen is)
  • 200 g fehér juh sajt (lehet friss tehén sajt is)
  • Fél kocka vaj, kb. 125 g vagy 3-4 evő kanál főzéshez-sütéshez használható margarin
  • Őrölt pirospaprika
  • Opcionálisan joghurt (sűrű) vagy tejföl

Megfőzzük a kukorica darát/lisztet, fontos. Leöntjük forró vizzel és elkezdjuk keverni addig, amíg nincsnek benne csomók (Javaslat: tejjel vagy húslével főzve még finomabb lesz, fontos hogy állandóan kavargassuk!). Durvára lereszeljük a sajtot. A piros paprikat megpirítjuk a vajban-margarinban.  A csomotlan kukorica massza felét berakjuk egy tálba, leöntjük a vele paprikás vajat és rászorjuk a sajt felét. Utána a massza másik felét a sajt tetejére rakjuk és rászorjuk a maradék vajat és sajtot. Lehet azonnal vagy hidegen is fogyasztani.

Szólj hozzá!

Címkék: szófia bárány pacal ürü krézli pacalleves orjaleves bolgár konyha kuban vithosa borjúfodor szabógallér kedesz chorba skhembe vodanicata

Fiktív Pub - csapis Krušovice, Shöfferhofer és Guinness

2011.12.02. 14:31 gyedjmaroz

Nem a sörök miatt lesz unalmas... 

1088 Budapest Horánszky u. 27. (Bródy Sándor u. Sarok)
Nyitvatartás:
Hétfő-csütörtök: 12-02
Péntek: 12-04
Szombat: 14-04
Vasárnap: 14-02
Asztalfoglalás: +36 20 286 2118
Email: info@fiktivpub.hu
 
Mostanában kétszer is szürcsölgettünk itt. Nos, a hely alapvetően jó benyomást tett ránk, ami másodjára sem romlott. Különösen a csapolt sörfelhozatal polirozandó – bár kézműves söröket még mindig csak a főzdefeszt alatt kapni. Egy alkalmozottuk (telefonban annak tűnt) szerint ez a nagyok "izgágasága" miatt nem valósult még meg (pontos okát nem részletezte forrásunk), de azt megtudtuk, hogy folyamatban van egy másik kocsma nyitása, amelyben a tervek szerint hazai sörfőzdék kézműves söreivel öntözhetjük torkunkat. Addig azért ki lehet itt húzni a Krusóval (570 Ft/korsó, üveges barna 590 Ft/0,5l), Guinness (korsója 790-ért tartós akcióban!) és nehogy megfeledkezzünk az itt kortyolható kiváló német szüretlen csapolt búzasörről, a Shöfferhoferről, amelyeknek az ára is kedvező (670 Ft/kori). A csapolás általában szép, tartós habbal, minimum a nívón, magyarul nem átverős. Üveges Erdinger (0,5l) és Hoogarden 690-ért, igaz utóbbi csak 0,33-as kiszerelésben.  Üveges minőségi borok 330 Ft/decitől méretnek.
Ami kimondottan tetszett, hogy már az első látogatásunk alkalmával kaptunk fejenként egy Fiktív- törzsvendég kártyát, aminek felmutatásával 10%-ot spórolhatunk.
 Közönsége főleg 30-asok, fővárosi középosztály, efféle társaságok és párok egyaránt.
Enteriőr: nekem steril, jellegtelen, nincs benne semmi, asszem erre mondják, hogy konszolidált. Sötét-fa, thonet székek, és magaslati bárszékek a földszinten. A fenti rész nemdohányzó galleria, de felszállingózik a füst.  Sajnos a hely nívójához mérten nincs elég meleg, állítólag nem a fűtéssel fukarkodnak, hanem a kocsma alatti huzatos pince az oka. Mindenesetre nem elviselhetetlen cúgra kell gondolni, pláne egy-két Ördögi pálinkastampó (750 Ft/4 cl) után már kellemes szobameleg.  A pincehideget ellensúlyozandó egy méretes, forgatható hősugárzót lehet bekapcsoltatni, amit csak nagy nehezen iktattak be – felteszem terjedelmes áraméhsége miatt. Plazma tv meccsnézésre hangolható, megjegyzem egy nagyobb képernyős nem ártana.
Méltatandó – a sörök mellett – az étlap is.  Például finom a kebab vagy jók a korcsolyák / tapaszok (báránygolyó – nem az öröklődésért felelős szervéből, hanem darált húsából gyúrt -, a sajtgolyó, a padlizsán krém, vagy a mangalica kolbász etc.), bár egy adag ezekből nem sokkal több kalória bevitelt jelent, mint egy kis zacskó sósmogyoróé. A házi fiktív hamburger szalmakrumplival (1590,-) is megjárja (persze azért semmi csúcsélményre ne gondoljunk,). A tapaszok 590-790 Ft,  míg a bisztró ételek árai zömében 1500-2000 Ft között tanyáznak, de a főételek díjai sincsenek elszálva jellemzően a 2-3000 forintos tartományban mozognak (van olcsóbb is, pl. négysajtos gnocchi 1500 Ft, ám a gombócok zavarbaejtő szabályos egyformasága és semleges ízvilága alapján prejudikálom, hogy bolti eredetű). Nevéhez méltón, az étterem kr.u. 895 óta várja honfitársainkat (ld. étlap borítója)!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A kiszolgálással sincs különösebb gond, első alkalommal figyelmes, másodjára már egy másik garnitúra kevésbé (pl. az asztalleszedésnél elfelejtették megkérdezni kérünk-e valamit, néha elfelejtkeztek körbejárni) – de azért alapvetően kedves maradt.
 
A számla tételes és korrekt, nem tévedtek. Összességében egy megbízható kultúrkocsmának tűnik, az elérhetőségek működnek, nyitvatartás baráti, a honlapjuk is oké, mégis hiányzik belőle valami. Mondjuk egy punk csapos tutifix feldobná.  
 
10/6,5

 

Szólj hozzá!

Címkék: guinness fiktív pub krušovice shöfferhofer

A r(á)men helye: Fő utca 29. (I. rész)

2011.10.21. 14:06 gyedjmaroz

Sang Hai Restaurant, Fő utca 29.

Nyitva: minden nap 11:00-től 21:00-ig

Telefonszám: (a bejárati ajtón :)

Na kérem szépen, végre egy kínai étterem, ami nem az, aminek kívülről látszik!

Terjedelmes lesz, úgyhogy spoilerezek: 10-ből 9 pont, sőt, ár-érték arányban is jobb, mint egy „átlagos” kínai étterem – már ha van ilyen, mert számomra itthon egy nagyon rossz higiéniájú és egyenízű büfé-kosztot jelent (90%-ban), vagy magyar vendég számára nem elérhető kínálatot vagy egy felkapottabb, drágább étteremet – utóbbi kategória szinte teljes egészében fedi a budapesti japán étterem-választékot (na jó, ez azért már nem teljesen igaz, itt van pl. a Kolosi téri Okuyama-no). Azonban vannak kivételek, amelyeket csak a beavatottak ismernek. Még két előzetes megjegyzés: az osztályzat ugyan csak egy bejáráson alapul, de figyelembe vettem tanult és tapasztalt barátom, Pepin úr elbeszéléseit; másrészt csak a ramenre, a zöldteára és a kiszolgálásra (hangulatra) vonatkozik, a többivel még várjunk!

A ramenről általában...

A ramenről előzetesen „tévés műveltséggel” annyit tudtam, hogy tészta és leves keveréke, az alkotó elemeit (húst, tésztát, hús vagy csontlét, zöldségeket) külön-külön főzik, a végén beledobják az ezerszállra kézzel húzott tésztát, amit egy jókora tálból pálcikáznak / szűrcsölnek ki. Azt nem tudom, hogy a ramen eredetileg japán, kínai, koreai netán burmai (diktatúra-hívőknek mianmari) vagy akármi, senki nem tudja igazán. Egy biztos, hogy maga a név (ra men) japán (a tésztára utaló) elnevezés, a kínaiak ’la main’-nak hívják.

http://www.foodandwine.hu/2010/03/23/a-kinai-teszta-titka-a-lugositas/

Nagyjából olyan ez, mint a pörkölt kontra gulás vagy a lecsó amely ugye szerintünk echte magyar, míg a szerb barátaink szerint meg ősi szerb étel. Vagy vegyük a palacsinta értelmezéseket és így folytathatnánk a fél világon át. Annyi biztos hogy a ramen távol-keleti. Elkészítési módozatai persze különböznek, nemzeti, területi sajátosságai  vannak,  másképp csinálják a kínaiak, a japánok és a koreaiak, saját országukon belül is.

Még egy utolsó előhang: azt hallottam több ismerősömtől, hogy a Momotaro-ba menjek (Bp. V. Széchenyi utca 16.), ha jó rament akarok enni. Bevallom, ott még nem jártam, így nincs még összehasonlítási alapom, de hamarosan bepótoljuk. Na de lássuk végre a (nemrég Pepin úr által felfedezett) Fő utcai kínai étterem ramenét:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nos. A Sang Hai semmiben sem különbözik egy átlag kínai büfétől. Kívülről. Ha nem tudnám, hogy miért épp oda megyek, észrevétlenül elsétáltam volna mellette.  Sőt, talán fel is gyorsítom lépteimet a pink dizájn láttán.

Elmerengek a bejárat mellett kihelyezett menülistákon. A ramen ki sincs írva, sehová. Belépve a budapesti kínai büféktől szokatlan patika-tisztaságot tapasztalunk. Még a konyhába is belpillantást kaphatunk. Nem csak véletlenül felejtették nyitva az ajtót, itt nincs mit a köjál elől rejtegetni. Szeretetteljes kiszolgálás, a barátomat törzsvendégként köszöntik. És vele engem is. Egy középkorú pár üzemeleti, talán férj és feleség, a nagyon mosolygós néni áll a kiszolgáló pult mögött és a nem kevésbé mosolygós férj (?) a szakács. Jó kezdet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Lent nincs már hely, így a tetőtéri "szőnyegesben" ülünk le. Nem sokára megérkezik a néni felszolgálásában a jázminos zöldtea, ami kiváló (nem pickwick hanem kínai!). Tíz-tizenöt perc se telik bele, és a forrón gőzölgő rament a szakács és felesége együttesen, nagy-nagy izgalomban, vendégolvasztó vigyor közepette teszik le asztalunkhoz. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Aki még nem evett rament, annak egy gazdag húslevest kell elképzelnie, spagetti vastagságú tésztával ropógós zöldségekkel (sárgarépa, kelkáposzta, brokkoli), fekete trombita gombával (itt van benne azért konzerv csiperke is), puha húsdarabokkal, a tetején gyakran friss zöld fűszerekkel, új- vagy póréhagymával.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Marha- és a disznóhúsost választjuk ki (emellett csirke és tengeri herkenytyűs variációkban készítik). Kértünk hozzá még csípős káposztát és algasalátát.

 Mit mondjak, lefegyverzően jó – még akkor is ha az elején nehezen bírkoztam meg a pálcikákkal. A tészta finom, nincs szétfőve, pont jó. A zöldség ropógós, a hús omlós, ánizsos illat és enyhén savanykás ízvilág. Megkockáztatom, kedves szakácsunk korábban sem cipőfelsőrész-varrással kereste meg a betevőt!

Ebédidőben a hosszabb várakozát elkerülendő ajánlott előre rendelni / szólni / foglalni! Egy adagtól totál jól lakunk, jótékony lugosítás 1200 Forintért! Az egész hely csodás és szeretnivaló, már azért is, mert nem szól a háttérben kínai pop-nyekergés.

Végezetül álljon itt egy netről vadászott mondás, amely japán férfiaktól sűrűn elhangzó bölcsesség (állítólag): a boldog élet forrása a kínai kaja, az amerikai háztartás, és a japán feleség. 

A poszt nemsokára folytatódik...

1 komment

Címkék: kínai ramen zöldtea sang hai

Kőbüfé: volt, nincs!

2011.10.14. 08:52 gyedjmaroz

Cím: 1121 Budapest, Rege út 21.

Ügyvezető, kapcsolat: 336-30-212-6999
Üzletvezető (Béla): +36-30-562-3552
Rendezvények, foglalások: +36-30-9512-305
Nyitvatartás: 9- 22, minden nap!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Még egyetemistaként sokszor fogasoztam fel ide a kilencvenes évek második felében. Miatta, és a közegéért. Itt gyűjtöttük be az első melegebb tavaszi nap sugarait, egy sör és egy unikum társaságában. És a csöndes alkoholizálás mellett általában belefért egy tányér meleg valami, mondjuk egy pöri nokedlivel, egy sült oldalas vagy sült libacomb, nem is beszélve a standard szalontüdőről vagy a vadasról. Ma már nem férne bele.
Valamikor egy közkedvelt, olcsó hely volt, főleg sakkozó vagy kártyázó nyugdíjasok, túristák és ugye a csóró főiskolások/egyetemisták múlatták itt a szorgalmi időt,  sőt bent csövimelegedő volt, pancsolt borral és egyedi hangulattal. Néhány éve tisztességgel felújították, és seprű-elv (azaz új marketing startégia) született: céluzzuk meg a környéken lakó közép-felső réteget, és a tehetősebb turistákat. Ennek megfelelően az árak belvárosiak lettek. Elsősorban a konyha túl drága a minőséghez képest (mivel az megmaradt a korábbi menza szintjén, csak lecserélték a tányérokat szögletesre), de persze éhes/szomjas turista mindent megeszik/iszik. „Csövik, szokásos nyuggerek el, természetes szelekció a pénztárcákon keresztül” (- írta ezt egy blogger kolléga a 2009-es állapotokról.) Azóta annyi változott, hogy a problémás slozi ajtót megjavították.
De nem koszorúzásos-nosztalgiázás végett kerestem fel – hanem mert ideális kiindulópontja, (vagy végcélja) lehet gyalog- illetve kerékpártúrának.  
Arany Ászok helyett ma Soproni és Zlaty, előbbi 450 utóbbi 500 Forint. A csapolást piccolóban is kimérik. Emellett választható rendes és citromos Gösser, Dreher Classic, ezek 500-ért, Heineken 600-ért, és Edelweis 850-ért. Az Unikumnak is 600 Forint lett a felese.  A minőségi borok a hely nívójához mérten drágák (2000-8000 Ft/palack) és nem mérnek ki belőlük, az olcsójánosoknak 3 féle színben folyóbor (Fiesta) 150/dl, és forralt bor ugyanannyiért kínáltatik. Ilyen belvárosi, csillagos árképzés mellett nincs ülős kiszolgálás, sorba kell állni, a sör sokszor nívó alatt, a konyha pedig a kifőzde-menza minőséget hozza. 
Ketten ettünk fejenként egy féladag (csésze) levest és egy másodikat, és ittunk egy-egy korsó sört, mindez 6000 Forintunkba fájt, és nem mondanám, hogy jól laktunk. A sült libacomb nagyon gyenge, a húsa kiszáradt, állott, élvezhetetlen, majdnem kuka. A köret (párolt káposzta, hagymás krumpli) és a levesek ehetők voltak, csak már félig kihültek. A vadas volt talán a legjobb, bár marha hús mennyisége és minősége sem egetverő. És nekünk kellett hozzá kanalat szerezni.
 
Az árak taxatíve: 
Csontleves (csésze) – 560 Ft
Májgaluskaleves (csésze) – 630 Ft
Vadasmarha, zsemlegombóccal – 1650 Ft
Libasült, hagymás burgonyával és lilakáposztával – 2150 Ft
Csapolt Zlaty, 2x 0,5 l – 1000 Ft
 
Szóval már más ide jönni – a másik szokásos kis-ablaknál nem volt kiszolgálás, pedig csütörtök délben majdnem teltház volt, kint. Talán kimenőt kapott a segítő felszolgáló- személyzet, vagy leépítésre került...?
Egy valami azért változatlan maradt: Béla a bajszos, mokány főnökúr, aki egyszerre kiszolgál, felír és kasszíroz futószalagon. Gyanus, lehet hogy van egy ikertesója, egy másik Béla is? 
 Összességében a Kőbüfé sajnos már csak nevében az. Szerény véleményem szerint az image-váltást meg lehetett volna oldani úgy is, hogy bent csináltak volna (nem csak berendezésében hanem ténylegesen, pincérekkel és színvonalas konyhatechnológiával, séffel) egy I. vagy II. osztályú részt, miközben kint megmaradt volna a III-IV. osztályú önkis álló rész, büfé-kínálattal, egy-két melegétellel és 300 Forintos sörrel. Mondjuk nyilván ez további beruházást igényelt volna, de ez így most se nem szamár se nem ló.
És azoknak akik a régi árakra és közegre vágyakoznak, itt van egy non-stop büfé (télen nem egészen 24 órás) a Szép-Juhásznén, a 22-es buszmegállótól 20-30 méterre. Van itt kérem minden, temérdek féle sör (szinte bolti áron), szendvics, hétvégén melegétel (pl. lecsó vagy hurka-kolbász), bográcsozás. Még nyilvános 220-as csatlakozás is. A büfés elmondása szerint ide járnak a hajléktalanok tölteni a telefonjukat.
 De megfordulnak itt régi úriemberek is. Egy szaki pl. hozott anyagból dolgozott, előkerült a hátizsákból a gondosan becsomagolt só (gyógyszeres üvegcsében), házi szalonna, töpörtyű, disznósajt, kolbász, paprika, hagyma, kenyér, deszka. Majd ugyanilyen gondossággal leterítette egy konyharuhát, ezután bicskájával akkurátusan katonázni kezdte a szalonnát. Készített egy-két falatot a büfésnek is a kölcsön kapott tányérért cserébe. Nagyon szimpatikus ember, kedvem lett volna mellé ülni és elbeszélgetni vele az élet fontos dolgairól... (teszem azt a hasaaljaszalonna rally-ról).
 

2 komment

Címkék: sör szalontüdő soproni vadas kerthelyiség 12. kerület kőbüfé szép juhászné

Sótartó: halászcsárda a belvárosban

2011.10.07. 10:59 gyedjmaroz

Roosevelt téri Halászcsárda

Szeged, Roosevelt tér 14.

Tel.: +36-62/555-980

sotarto@t-email.hu

www.sotarto-halaszcsarda.hu

Nyitva tartás: minden nap 11-23-ig.

Bejárás napja: 2011. október 2. és december 3.

Maledictus piscis in tertia aqua, azaz Átkozott a hal a harmadik vízben, tartja a régi latin mondás. Az említett “harmadik” víz arra céloz, amit az avatatlan ember innék a halra (mely az elsőben élt, a másodikban főtt), aki nem ismerné a bölcs tanácsot, hogy a halat jóféle borocskával megöntözni, minekutána megette az ember. (Magyar Elek: Az Ínyesmester szakácskönyve, 157.)

Egy kis bevezető mikrohistory...

Halászléből ezerféle van, de az egyik legismertebb, már-már nemzeti szimbólummá magasztolódó Tisza menti, ezen belül is talán a szögedi halpaprikást (azaz Jókai, Mikszáth vagy Móra után halászos-lét) említik. Kultusza a húszas-harmincas évek historizáló, népies (a halételek megfogyatkozásán  és elszegényedésén merengő) irodalmi életében bontakozott ki. Ám a halászlé közel sem oly ősi szerzemény, mint azt gondolnánk. A paprika térhódításával a reformkorban jött az úri helyeken divatba, és csak a XIX. század második felében terjedt el a polgári háztartásokban. A későbbi mítoszát árnyalva, első leírása sem a Tisza vagy (Duna menti) régióból, hanem Keszthelyről származik. Horváth József Elek (1784-1835) kaposvári gimnázium igazgató tollából. 1828-ban lovaskocsival utazott Szombathelyről Kaposvárra, útleírása a Sas c. folyóiratban 1832-ben jelent meg, amelyben így közölte receptjét:

„...visszamenénk a szőllőhegybe egy szíves keszthelyi lakoshoz halászlére meghivatva. Ennek mi Vas vármegyében csak hírét hallánk, de ezt a jóságot, mellyet ez a szájjal éreztet, nem is képzelheted; pedig mi együgyű annak készítése! Összveszednek tudniillik mindennemű halat, s annál jobb minél többnemű kevertetik össze, ezeket darabokra metélvén, bográcsba rakják, s megsózván egy egész paprikát és egy fél marok vörös hagymát közibe hintnek, s eképpen a bográcsba befojtván tulajdon gőzében párolják. Annakutána egy kis sárgás rántást csinálnak, melyet vízzel kavart vörös borral –melybe ismét petrezselymet és kakukkfüvet hánynak –, felöntik s egyszer felforrni engedvén kitálalják. Valamint igen egyszerű ennek készítése, úgy íze felséges.”

Forrás: Balázs Mester (azaz Draveczky Balázs), Újabb történetek terített asztalokról és környékükről 178.

Bródy Sándor (1863-1924) “A főzés művészete” című századvégi munkájából kiderül, hogy milyen volt a halászos lé etalonja a boldog békeidőkben (már az úri középosztályi körökben). Így vélekedett a halas ételek készítésének művészetéről (részlet):

„A hal férfiak külön kultusza, szakácsnék vesződsége! Vajjon volt-e már nő, aki halat tudott főzni? Egy volt az Isten nyugosztalja. A férfiak azonban mind halfőző zsenik. Tudniillik ami a halpaprikást illeti, amelynek főtörvényei ezek: Meg kell párolni a jó sok vöröshagymát vízben, zsír nélkül, de nem sárgára és nem végképp zsámiskára. Most következik a tengernyi paprika. Aztán maga a hal. És pedig: sok kecsege legyen benne, Aztán ponty, csuka, harcsa, tokk, czigány és fehérhal is, ha van. A késsel behasgatott húsdarabok, különösen a farkak és fejek még vibrálnak az imént elmúlt élettől. A vér frissen serked ki belőlük. Hamar besózni és be a lábasba vagy bográcsba, gyors tűzre. Hadd főjjön, forrjon, buzogjon egy negyedóráig. A másik negyed órában már lassabban főhet. Legkésőbben háromnegyedóra alatt tálalni kell.”

Forrás: Balázs Mester, Újabb történetek terített asztalokról és környékükről 182.

A kis múltidéző bevezető után térjünk rá a jelenre, nézzük a szegedi hallé egy reprezentatív vételezési lehetőségét:  

 

Ha a Tisza vidékére vetődünk, és időnk engedi, akkor nem lehetünk meg hal nélkül, legalábbis én nem tudok. Ennek ellenére a címben szereplő halászcsárda felkeresése nem egy előre kifundált, tervezett bejárás volt, hanem csak úgy szembe jött, és nem lehetett rá nemet mondani.

A Belvárosi-híd lábánál a Roosevelt téren sétáltunk - ha Ice-T lenne itt a burgertmájszter, bizonyára ekettőt már nem így hívnák, bár lefogadom,  mint a pocakját szeretve dédelgető asztali örömök barátjának is nehéz lenne fogást találnia az itt székelő halászcsárdán (és annak nevén) – amit a helyiek és a cégbejegyzések csak Sótatóként tartnak számon.

Az étlapon a halételek lajstroma széles, és olyan ritkaságokkal – régen bevettnek számító halas fogásokra akadhatunk, mint a Káposztás harcsa (csuporban, vele sült kenyérrel), Pontypaprikás tejfölös-kolbászos túróscsuszával vagy Makói haltepertő, rántott hagymakarikákkal. Halléből ez a választék: vegyes (harcsa, pontya, apróhal), harcsa, boszorkányszigeti batyus (filézett pontyhallé, tésztabatyukban főtt halbelsőséggel), filézett pontyhallé (ez kis adagban is kérhető) és halbelsőség csészében.

Kiülünk a kerthelységbe, az egyik utolsó szép őszi napon. Várunk, eltelik egy perc, eltelik két perc. Szemkontaktus felvétele, keresése a pincérekkel, hátha kapcsolnak, már öt percnél járunk, semmi, eközben három-négy pincér (összesen legalább heten vannak szolgálatban!) azon tanakodik, hogyan rendezzék vissza az asztalokat egy német túristacsoport után... Úgy kell nekünk, miért nem segítünk inkább nekik? Megtesszük amit tudunk, és elmegyünk az étlapért, hogy ezzel is csökkentsük túlterheltségüket. A nyolcadik percnél jött az integetős fázis, hátha méltoztatik észrevenni az egyik minket. Végül - úgy a 9-10. perc derekán - sikerült elejteni egy példányt (halászlére sóvárgó igyekezetemben szó szerint majdnem elgáncsoltam, egy kokáért). Szegény pincér fáradt lehetett, mert elfelejtett gondolkodni: elnézést nem kért, és a szándékunkat, miszerint többféle hallét is kipróbálnánk, eléggé nehezen fogadta be: „úgy is egy az alapja mindnek” félmondattal próbálta csillapítani érdeklődésünket. Végül egy vegyes hallében és egy tejfölös túróscsuszával kiegyeztünk, s némi aggodalommal vártuk az eredményt.

Ám szerencsére mind a halászlé, mind a túróscsusza hibátlan volt. Olyan itt a hallé, amilyen az én nagykönyvemben meg van írva, ezért kipróbálásra javasoljuk! Eszerint nem túl sűrű alaplés – nem szeretem a nagyon sűrű, nehéz, passzírozott halleveket. Ez itt épp megfelelő állagú és ízű és két ember jóllakik belőle. Mellé a ház kimért bora  (Chardonnay) fröccsként kérve még épp iható, sajnos a buborék hibádzott belőle.

A jó étel után már kevésbé zavarja az embert a slendrián kiszolgálás, megszépült, tulajdonképpen nincs itt semmi gond, elfelejtettük. És tényleg, a végén mintha a pincérünk is rátalált volna a vendéghez vezető útra.

Amit hiányoltam kissé az étlapról – főleg a másnaposság csúnya kórságából gyógyulni vágyók érdekében – az a korhely halászlé! Lehet, nem itt mérik a legjobb hallét Szegeden, de a belvárosban biztosan ez a legalkalmasabb, ezért a tér neve legyen mostantól Sótartó! Javasolt utirány innen két sarok keletnek, majd betérés a Palánk cukrászdába (Oskola utca 1.) egy jó feketére és egy sütire.

Bankkártyával is fizethetünk, a számla pontos, tételes. A hely sűrgős retesztelést igényel!

Fogyasztott ételek és italok:

1 korsó Dreher Classik            500,-

1 Chardonnay hosszúlépés       200,-

1 Szegedi vegyes hallé           2100,.

1 Házi túróscsusza tepertővel   900,-

Összesen                             3700,- (14,23 Euro)

És a mély nyomokat hagyó pontypaprikás kolbászos túróscsuszával (1900,-):

pontypaprikas_sotarto.jpg 

Értékelés: 10/7,5

 

4 komment

Címkék: szeged halászlé hallé halászcsárda roosevelt tér sótartó túróscsusza palánk cukrászda

Muflon itató, Zsíros-hegy, Nagykovácsi

2011.08.27. 13:12 gyedjmaroz

Túrázzunk a Nagyszénásra Pilisszentivánról kiindulva (ajánlott május végén vagy június elején, amikor már virít a pilisi len), a P+ jelzésen a Villa Negra kocsmától (focipálya) startolunk, majd egy kis kitérőt teszünk az Ördögtoronyhoz, ami egy 25 méteres dolomit sziklaorom (korábban Szentiváni-torony). Fenséges kilátás nyílik innen a Pilisvörösvári- medencére. Tovább baktatva átszelve az Iványi-hegyet (371 m) leereszkedünk a P jelzéshez, amin délnek tartva kb. 15-20 perc alatt elérjük a Nagyszénást (550 m). Elkellene már egy jó kis kocsma...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kis pihegés, kajálás és fűben napfürdőzés után az országos Kéken keletnek vesszük az irányt, leborotválva Nagykovácsi gyepüit egy órás sétával, és egy nyúlfarknyi K(csúcs) szakaszt beiktatva elérjük az Alsó-Zsíros hegyet (424 m) majd mellette az erdei fenyvesből kiugró  Sziklás-hegyet. Miután a szép kilátástól éppen elégszer elélveztünk, és hogy nehogy napszúrást kapjunk rükvercbe kapcsolva visszatérés a K(ék)ig. Majd bal oldalon az egykor szebb napokat látott Zsíroshegyi turistaház romjait magunk mögött hagyva 50 és fél méterre előttünk vár a Muflon itató hűvöse.

 

 

 

 

 

 

 

             Iszunk egy korsó sopronit és egy korsó bodzaszörpöt, hideg szódával, bagatell összegért. Elégedett kortyolgatásaink közepette két ártalmatlan, senior eb gondoskodik a védelmünkről, általában a bejárat mellett húzzák a lóbört. Ez egy kivételes, túlélő pléhbüfé-intézmény, 1997 óta fogadja a szomjas túrázókat és helybeli alkeszokat. Egy vikend telekből és egy családiház udvarából lett kialakítva. Az egyszemélyes személyzet és egyben csapoló emberünk érdekes figura. Afféle régi vágású hippi-punk-rocker ötvözet, aki  inkább már a vágtázó csodaszarvast kergeti, sem mint Jimi Hendrix akkordjait vagy a VHK-t. Mikor ott jártunk épp egy helyközi "menedzser" és zenekarvezető ismerőse próbálta elcsábítani zenekarába (tette ezt nemkicsit ittas állapotban), mert (idézem a csábítót) "T., te egy isten vagy, egy isten, érted b...meg (mindezt egymás után ismételgette, különböző variációkban.) Úgy hogy T.-ről már mi is elhittük, hogy nem csak istenien csapol (nívó fölé), hanem a húrozáshoz is istenien ért.

A "bort" permetezőszerek, benzin és egyéb vegyszerek mellett tárolják, szakszerűen, polietilén palackban! Ezért ne is nyúljunk hozzá, csak ha tüzet akarunk gyújtani!

A kiváló adottságokkal bíró kissé lepattant kocsmánk egyben teljesítmény-turista-pecsételő állomás.

Ha nem akarunk sokat gyalogolni, akkor BKV-val is megközelíthető, méghozzá a 63-as busszal (végállomásig). Menetrendje kinyomtatva a pultban, a muflon koponya alatt is szemlézhető.

Nyári nyitvatartás (április 1-október 31-ig):
hétfő 17-22
kedd szünnap
szerda-péntek 17-22
szombat 10-22
vasárnap 12-22

 

Téli nyitvatartás (november 1-március 31-ig):
szombat 10-22
vasárnap 12-22

 

Cím:

Nagykovácsi,
Muflon utca 20.
(bejárat a régi túristaház felől)
+36 26 356 461


 

Szólj hozzá!

Címkék: zsíros hegy solymár nagykovácsi bodzaszörp kerthelyiség muflon itató

Budai Sörfesztivál: nyitás!

2011.08.25. 15:47 gyedjmaroz

Végre érezhető a változás svungja!
 
Igazából beszéljenek helyettem a fotók, de néhány dolgot elibéjük biggyesztek.
A június elejei detektált és kommunikált állapotokhoz képet mindenképp javult a helyzet. Egyrészt már a nyitányon jelen voltak /vannak a kis sörfőzdék is, akiket a sajtóebéddel összekötött megnyitón Bors László (Győrzámolyi Serfőzde) és Kecskés István (Gyertyános Sörfőzde) képviselt.  Utóbbi sörkülönlegességei a meggyes és a sörfesztiválra készített, amerikai receptúra alapján gyártott sütőtökös malátasör (Pumpkin)!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Továbbá elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a  fesztiválon a Jászdózsai serfőzde (Köleses és Dupla köleses) is jelen lesz, és még 4-5 kicsi.
Örömteli és eddig nem tapasztalt hozzáállás, hogy a Heineken Hungária (Soproni)  képviseletében a nagyok közül egy legalább nyitott a kicsik és az igényesebb sörkultúra felé. Például a fesztiválra külön produktumokkal készültek: Soproni Démon meggyes és gránátalmás ízesítésű sörökkel, valamint a Gösser osztrák anyacég szűretlen búzáját, amit csak is csapolnak, és nem palackoznak (mivel nem tudják mesterséges adalékszerek híján stabilizálni). Lesz sörcsapoló oktatás, végig lehet nézni és kóstolni a sörgyártás egyes fázisainak végtermékeit. Azért ez mégis előrelépés.
Első körbejárásra több olyan kisüzem termékeire és  márkáira lettem figyelmes, amit eddig még nem kóstoltam: Brandecker (bajor típusú láger), Public Dark (barnasör), Rotburger (Pilisvörösvár, bajor típusú világos, barna és szűretlen maláta) vagy Kamra (?! -utóbbiról a standjukon nem voltak hajlandók elárulni semmit)...
A nemzetközi felhozatal is impozáns és jó: belga, cseh, német sörkülönlegességek és néhány szokásos ír és skót brand (ld. alant a képeket), de a legdrágább is 800 Ft/korsó (4dl) egységesen.
Ami azért fájó, hogy a leginnovatívabb (mondjuk ki: a legjobb) magyar sörfőzdék illetve portékái hiányoznak: azaz nem lesz itt a Miskolci Serforrás (Korty), a Fóti Kézműves Sörfőzde (Grabanca) és nem képviselteti magát Békésszentandrási Agro Flott (Black Rose, Szent András Könnye), valamint az írásos sajtóanyag ellenére nem lesz ott a Csobánkai sörfőzde keserűje sem (állítólag nem tudtak elkészülni a fesztiválra a sörükkel...). Utóbbira pedig már nagyon fentem a fogam.
 
De nézzük a dolgok napos oldalát, mert nem csak a kicsik foghíjasak. Érdekes és elgondolkodtató, hogy hogyan engedheti meg magának a magyar piacot uraló két másik sörgyár, hogy nem jelenik meg egy ilyen seregszemlén. A Dreher már az elején sem mutatott érdeklődést s végül a Borsodi is kihátrált, tegyük hozzá annyira azért nem bánjuk. Gondolom kellett volna egy kis innováció, ami nem volt az ínyükre, hozzászoktak a lagzilajcsis sörfesztiválokhoz és a kukoricagrízhez, no és ki is tartanak azok mellett. A Heineken Hungária főszélszese (Benedek László) végre olyan fazonnak tűnt, mint akinek a szívügye a sörgyártás és a sörkultúra, és partnerként kezeli a kicsiket, akiktől lenne mit tanulnia a nagyoknak.
 
A napi belépő 1690 Ft, ami tartalmaz egy sört, 500 Ft a korsó (de ez visszaváltható), a sörárak 400 Ft,  500 Ft és 800 Ft / korsó. A korsó bármikor a korsópontokban tisztára cserélhető! Utóirat: a kaja felhozatal jónak látszik (kenyérlángos, cseh sörsajtok, rostonsültek), koncertek közül a Ganxsta, Jamie Winchester, Mystery Gang illetve szombaton a miskolci fúvós, ska börtönzenekar ígérkezik érdekesnek). Előre!
 
A további részleteket a következő linkeken:
 

 

Aki volt a rendezvényen, ossza meg kommentben a tapasztalatait!

És a fotográfiák:

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: budavári sörfesztivál

Kompház - Hol együnk sülthalat Budapesten?

2011.08.11. 11:50 gyedjmaroz

Nyitva: április közepétől szeptemberig, minden nap 11 és 22 óra között
 
Egy jó tippünk biztos, hogy van Budafokon, a Gyár utca 1-es szám alatt.
A halszeretők egy részétől gyakran hallom, mivel nincsen tengerpartunk, be kell érjük a folyókkal, tavakkal és azok kincseivel, ezért itthon inkább nem is eszem sülthalat, mert egyszerűen nincs hol. Vagy egy másik gyakran hangoztatott érvelés: kizárólag a strandos drága hekk van, aztán kész kifújt. Ez elég lesajnálóan hangzik, és van is benne igazság, pedig óriási itten a halfőző/sütő kultúra, és azért akadnak – ha ma már csak elenyésző számban is – jó halasok még a fővárosban is, csak rájuk kell bukkanunk.
De hol? A címben feldobott kérdés még egy tősgyökös fővárosi sülthal specialistának is fejtörést okozhat. Amiről én tudok vagy hallottam az Csepelen egy hely - aminek felderítése folyamatban van, vagy Angyalföldön a Dráva utca környékén, ha jól emlékszem Matróz névre hallgató kocsma (ami azóta lehet, hogy már csak szimpla szeszkimérés lett), vagy a Római parti büfésoron (bár óvakodjunk, mert anno itt egy-két helyen átvágtak plusz nincs pl. sült-keszeg), és talán még Újpesten a Megyeri (Illik) csárda – ám az már nem ez a kategória. Mert ami most itten minket érdekel, az az önkis, pléhbüfés halas.
Igazi magyaros jelenség a pléhbüfé intézménye, egy telken épült sufniból, lakókocsiból, építési törmelékből vagy egy szanált tüzéptelepből összerakva. A felhasznált építőanyagokból jó eséllyel ki lehet találni a gazdája volt foglalkozását. Itt is élelmes anyagbeszerző lehetett az illető.
 Az egykori kompállomás helyén virágzó halas butikunk, a Kompház sem cáfol rá a fentiekre, különösen a kerítés-kapu kialakítás eklektik, a kiülős részen többféle megjelenésű asztalok, van a belvárosi helyeken látott menő üvegasztal, modern székekkel, van fapados részleg, és napernyős műanyag székes/asztalos. Az asztalokon a forgós-nyomós (hamucsiga) és hagyományos hamutartók. Ennek megfelelően a közeg is széleskörű: a büfé végén, a
Duna-parton tanyát verő horgász szakiktól, a bicajos vagy a terepjárós tehetősebb családokig megfér itt sok mindenki.
 
A sült keszegre gerjedve azt kértem. 10-15 dekásak ezért ha éhesek vagyunk érdemes kettőt kérni (240 Ft/10 dkg). A fokhagymás bukéja már messziről az arcunkba csap. Adnak a keszegek sportos megjelenésére a mély szántású irdalásnak köszönhetően.  A húsa friss, kellően besózva, és van rajta valami fűszerkeverék (jól láttam, akkor kömény is?!). Nincs fűszerpaprikázva, így véletlenül sem lesz keserű ízű keszegünk – a hekkel is hasonló a helyzet. Annyira jól átsütik, hogy az uszonyait is bátran el tudjuk ropogtatni, mint egy töpörtyűt!
 
Mellé friss kenyér, koviubi, ecetes almapaprika és sült hasáb (mirelit) rendelhető. A kínálatban van még a szokásos hekk mellett, panírozott lazac-filé (ehelyett sokkal jobban vennék itt rántott pontyot, harcsát vagy süllőt, bár ez annyira kézenfekvő, hogy lehet meg is próbálták, de nem ment…), tintahalkarika, és pisztráng! (az árak a kategóriához képest átlagosak, lásd. fotón, vagy a honlapjukon).
Csapolt sör hideg és jó Dreher 390-ért, zsindelyes pálinkák garmadája, három féle kimért bor (Olaszrizling – Lesence, rozé – Feind és szekszárdi vörös (Liszt). Igaz a fröccsnek való rozé nem a kiírt Feindl volt, hanem Bujdosó, de emiatt szemernyit sem kellett búslakodnunk. A fröccsbe a bubis szódát jéghidegen mérik. A főnöknőtől rendelés után kapunk egy sorszámot, amit egy csengetés után kikiabál: 56! Na, ez én lennék, fegyverbe! (De voltam aznap 62-es is). Ha netán nem érkezünk meg pöcre, ledes kijelzők híján az éhező/szomjazó törzsvendégek kánonja továbbítja az aktuális sorszámot, amire a túlparton is felfigyelnek. Várakozási idő 10-15 perc, forgalomtól függően.
Az étlapról pár apróságra szeretném felhívni az ínyencek figyelmét: tartár mártás, erőspaprika krém (Pista) és áfonyalekváros palacsinta (így ebben a sorrendben)!
A Kompház tulaja, a családi (?) vállalkozás feje és működtetője egy igazi dörzsölt büfésnő. Egy partiban vele egy madárcsontúnak éppen nem nevezhető, olvasós-tetkós (a jobb karjára egy egész verseskötet rá van pingálva) leány tereli a forró olajba a halakat, és a buliban van még egy mindenes srác. Eközben a törzsvendégek a pultnál ugratják a nasasszonyt, parolázgatnak vagy valami sztorival boldogítják.
Amúgy a konyha tisztasága – kategóriához képest – szemet szúró, csakúgy, mint a vizesblokké, ami stílszerűen növényindákkal benőtt paraván mögött található, a büfé mellett. A klozet egy-egy kazettás, különbejáratú nő és férfi részleg. Külön figyelmet érdemel a mosdóban az ajtó bezárást segítő akkurátus instrukció (ez lehet, hogy csak a férfiban van) és a visszatérő halacskás motívumok a mosdó feletti óriástükrön.  
Gyerek- és családbarát hely: jégkrém (Ledo) és szörp dömping (pl. bodza).
Megközelítés: cangával a legjobb, végig a Duna parti sztrádán gyorsan ott lehetünk, a Lágymányosi híd budai hídfőjétől kényelmes tempóban is max. 15 perc. Kövessük a Budafoki utat, majd térjünk rá a töltésteteji kerékpárútra, szinte eltéveszthetetlen!
 
Tömegközlekedéssel a 33-as busszal, leszállás Háros utcánál, majd visszafelé sétálva, jobbra átbújunk az aluljárón, a vasút alatt, illetve vonattal Háros vá.

Ha meglátogatjuk, ne felejtsük otthon a szúnyogriasztót, mert - főleg napnyugta környékén - erősen csapdosni és vakarózni fogunk. Mivel csak szezonálisan tart nyitva, április közepétől szeptemberig (szeptemberben időjárástól függően), ezért csipkedjük magunkat, ha még idén szeretnénk betérni.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Íme az étlap:
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
És a kultúrmosdó részegységei:

Szólj hozzá!

Címkék: hekk budafok sült hal 11. ker sülthal kompáz sült keszeg kompház

Restoran Nada (Vrbnik, KRK, HR)

2011.07.30. 17:52 gyedjmaroz


RESTORAN - VINARIJA - KONOBA,

 
Vl. Željko Juranić, Glavaca 22, Vrbnik, Otok Krk, Hrvatska
 
Tel.: +385 (0)51 857 065, faks: +385 (0)51 857 205,
 
 
 
Nyitva minden nap 12:00 és 23:00 között
 
 
Nyáridőben Horvátország jó hely, azon belül KRK-szigetén egy városka, Vrbnik pedig kimondottan az. Ódon hangulatú szűk kis utcák (a világ legszűkebb, még épp átjárható utcája, de valójában inkább rése is itt van), egy közel hétszáz éves templomtorony hajszálpontos harangozóval, ősi szláv nyelvű feliratok, romantikus sziklás tengerpart egy festői kikötővel (és annak kiváló kocsmájával), az öblökben megbúvó kavicsos strandokkal, mesnicával, burekkel, kávézóval, random módon működő halpiaccal, sült szardellával, rakijával (komovica és travarica) és a szokásos Karlovačko-val. Vrbnik ráadásul egy borvidék központja, ahol élvezetes és üde száraz fehérbort is készítenek (ez a Žlahtina). De városunk nem csak emiatt érdemel figyelmet, abovo a helyi étkek és az itt honos konobák kultúrája végett. És most nem az amúgy megindító horvát táncdalesttel egybekötött Surlice-fesztiválra vagy halsütős dzsemborikra gondolok. Hanem a Nadára, ami Vrbnik (és KRK) egyik legígéretesebb és egyben szép múlttal büszkélkedő étterme: a pincérek kötényéről már messziről virít, hogy a konobát 1974-ben, még Tito Jugoszláviájában alapították (de meg nézném milyen volt a hely 36 éve, gyanítom a profil azóta sokat változott).
Az elmúlt héten két alkalommal is meglátogattuk. Előétel gyanánt, helyi füstölt sonkát („local prosciutto”) és juhsajtot választottuk, olivabogyóval és marinált paprikával. Nincs ebben semmiféle konyhatechnológiai bravúr, mégis hibátlan: a hártyavékonyságúra szeletelt sonka felveszi a toszkán-földiekkel is a versenyt. Nagy kár, hogy ez, már mint a házi sonka (- vagy ha tetszik carpaccio) no és a juhsajt mára szinte teljesen kiveszett a hazai vendéglők kínálatából (csakúgy, ahogy a házi sonka és juhsajt készítés vidékről)! KRK-et a birkák szigetének is nyugodtan hívhatnák, annyi van, itt most mégsem ezt ettük. Első fogásként tésztákat kértünk, egy garnélás spagettit, illetve paradicsomos-scampis szintén helyben gyúrt, krk-i jellegzetesség, a surlicével, ami puhára főtt vastagabb, csöves tészta, kicsit a nudlira emlékeztet – de ami a lényeg, mocskosul jól ment a friss garnélához és a príma paradicsomos szószhoz. Még az sem zavar annyira, hogy a paradicsomos szaftban keveseltem a paradicsomot, és hiányoltam a bazsalikomot, nemo problemá! Az elsőosztályú és friss alapanyagokból készülő (a tengeri ételek alapja) ételeket helyben préselt, igen jó minőségű olivaolajjal és petrezselyemmel gazdagítják.
Kipróbáltuk még a papírzacskóban sült aranydurbincsot (orata /durada/gilthead bream) amit mentával készítenek, vagy a pompás Buzarát (fokhagymás-paradicsomos garnélák és kagylók), ezek nagyon finomak és csak ajánlhatók, csakúgy mint a rákos rizottó. Mindezekhez a ház kimért borát,könnyű és zamatos Žlahtinát ittuk, amelynek literje 65 kuna.
Ami már sajnos sokkal kevésbé ment nekik, az a desszert. A kissé túlsütött túrótorta elég középszerű és jellegtelen – bár a tálalása míves. Az alkoholban gazdag Sorbet elment – tán még ez volt a legjobb – de a Nada fagylaltkehely a hely színvonalához képest érthetetlen: unalmas, gyári vanília, csokoládé és egy viszonylag jó málna jégkrém, kommersz tejszínhabbal és csokoládé (inkább kakaós) öntettel a tetején, már a formája miatt sem fűztem hozzá sok reményt, sajnos egy sarki cukrászdában is csak épp elmenne. De ha már a nyári melegben ezt választjuk, akkor kizárólag málna fagyival rendeljük!
Ez a jól szituált, panorámás étterem elsősorban a tengeri ételeit tekintve nyújt kiemelkedőt és emlékezeteset, a kipróbált fogások - a desszerttől eltekintve ízletesek voltak, a felszolgálás figyelmes, kedves, gyors és legfőképpen kompetens (beszélnek angolul, németül és olaszul a horvát mellett), a környezet ideális, nem is szólva arról, hogy a pontos és tételes cehh rendezése után grátisz szabadon választhattunk egy-egy kétcentes röviditalt, amiből a fuga (fügepálinka) remekműnek bizonyult. Bankkártyával fizethetünk (az American Express-t kivéve), asztalt mindenképp foglaljunk (nopláne, ha kint szeretnénk leülni), mert nagyon népszerű nem csak a turisták, hanem a helyiek körében is. Meglepett, hogy az étteremben nem a megszokott horvát népzene vagy pop szólt, hanem halk dzsesszes egyveleg. Az árfekvés cseppet sem vészes, négyen italokkal, előétellel, főétellel desszerttel és borravalóval együtt 25.000 forintból megvoltunk. Egyszerű, flancmentes mégis színvonalas vendéglátóhely, csodás kiszolgálással, amit bűn kihagyni, ha már erre vetődünk, és mérget veszek rá, hogy van/lesz jobb még itt az édesség.
Végszóként, kedves pincérünk szófordulatával élek, melyet minden felszolgált fogás után hallhattunk tőle: Enjoy!
 
 
Értékelés: 10/8

 

(Dohányosok figyelem, cigarettával készülni kell, mert nem tartanak, bent füstmentes)

Mivel a honlapjukon egyelőre nincs feltöltve az étlap, az aktuális menü néhány oldalának fotóját lejjebb beszúrtam (kéretik ehhez legalulra görgetni).

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 


1 komment

Címkék: horvátország rakija krk nada vrbnik buzara surlice karlovačko žlahtina konoba komovica sardele przene travarica

Piros Borozó - jókerthelyiség?

2011.07.11. 08:57 gyedjmaroz

Bp. XIII. Szent László út 117.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jávor úr ajánlására barátaimmal gyűltünk össze nemrég itt egy tejfakasztó szeánszra, Angyalföld és Újpest határán. A környezet: egyszintes, ütött-kopott házak, kis kertek, omladozó kerítések. Ehhez képest a Piros borozó egy klasszik kerthelyiség, lombos gesztenyefák alatt piros-fehér kockás, műanyagterítős vasasztalok, melyek mellett a fekete, műanyag retro-kukák is békésen megférnek. Belül fa-lambériás, egyszerű, szocreál. De kívül-belül tisztaság uralkodik, a wc-ben is van szappan (legalábbis még ott volt), törlőpapír, a kocsmai segéderő pedig rendszeresen törli/üríti nem a vécét, hanem az asztalokat. Hangulatában, enteriőrjében leginkább egy falusi presszós-kocsmára hajaz. A fehér köpenyes főnök (és egyben csapos) egy virtigli kocsmáros-asszonyság, nevezett Piros Rezsőné (innen kitalálható, miért ezt a nevet kapta borozónk) hosszú évek óta szolgálja ki a pult mögül a vendégeket. Pirosné többször is érdeklődött, hogy honnan pottyantunk mi pont ide - aminek amúgy láthatóan örült, és többször is hozzátette: "ha tetszett, akkor reméli még visszajárunk". A törzsnép főként helyi melósok, szegényebb családok, romák. Ennek megfelelő az árképzés csapolt+üveges ászok 250, üveges Dreher-Heineken-Amstel (azaz prémiumabb üveges sörök) 350 forintos egységáron méretnek - most inkább ezekben volt a bizodalmunk. A szokásos kommersz szeszek (pl. kevert) mellett Bolyhos-féle pálinka is kapható "rendes" feles űrmértékben (0,5 dl), ha nem csal az emlékezetem utóbbi egysége 300-400 Ft körül van. Sajnos a sör mellé rágcsálnivalóval kell beérjük. Node - gondolnánk - azért hívják borozónak, mert elvileg bornak is kéne lennie, de nincs, illetve csak Varga-pincészet, sebaj, sörözésre tökéletes! Mondjuk hozzá egy kis zsíroskenyér nagyon elkellene. A "borozó" címere (sárga alapon fekete ökörfej) ismeretlen művész kezét dicséri!

Beszélik, hogy (a szerény külső ellenére) Pirosnénak egy garzonméretű, gorillázott terepjárója van, amivel esténkén hazafuvarozza a bevételt. Persze közel sem biztos, hogy ebből a kocsmából termelte ki a csapatszállító batárravalót...

Megközelíthető 30-as vagy 30A jelzésű buszokkal a Fáy utca, vagy a piros 20-as busszal a Futár utca megállók felől.

Szólj hozzá!

Címkék: söröző kerthelyiség bolyhos pálinka 13. ker piros borozó

Budavári Sörfesztivál - sajtótájékoztató után

2011.07.05. 16:37 gyedjmaroz

Helyszín: LeRoy étterem (MOM Park)
2011.06.05. 10:30
Hivatalos sajtóoldal, itt.
A felkérésnek eleget téve elmentem a beharangozó sajtótájékoztatóra. Ha tőszavakban akarnám összefoglalni a történéseket, akkor az egész elég bulvárra sikerült: Malackaraj pocak-tetkót villant, miközben alig tudott a sörfesztiválról konkrétumokat mondani  (ami nyilván nem csak az ő hibája). Mellette Aranyosi Péter (humorista), az esemény "arca" erőlködik, erőlködik, de poént nem tud mondani (ám nem is kellett volna, sőt), ám ő marhára akar, kínos. Bár azt azért megtudtuk, hogy Borsodit szeret inni (még kínosabb), kiváltképp Diósgyőr meccsek előtt, amúgy általában a feleségével kulturáltan, szordínóban iszogat és az anyósa rajong a (füves-)meggyes belga sörért. Mondjuk Aranyosi legalább lelkes és közvetlen. De ez csak a kezdet. A pompás sajtóreggelivel felhízlalt hallgatóközönségből hirtelen Búza Sándor emelkedik szólásra (az istenadta, hát muszáj aztat nekie), és "kritikus" hangon a motorblokkdobáló vagy söröskorsó-cipelő "népi játékokat" követelve ostorozza a (még elég) levegős programszerkezetet. Majd a végén egy szimbolikus sörbontás (csattanó) következett, az asztalnál mindenkinek előre odakészített sörökből. Mert a sör finom és élet, erő, meg egészség. A "nagy" sörgyárak (a hármasból egy meg sem jelent, tán dugóba került Kőbányáról jövet) képviselői azonban bele sem dugták választékos csőrüket a saját gyártmányukba, na jó, talán a látszat kedvéért egy rövidet kortyoltak a saját-címkés sörükből, majd a kamerákba csízeltek egy rövidet (mondjuk ezt azért nagyon is megértem, a kukoricadarás izét nem ők isszák, hanem az istenadta tömegfogyasztó). No és a rögtönzött kóstolóra citált sörökből persze véletlenül sem vettek szemügyre egyet sem (pedig most kóstolhattak volna sört is - igaz a szokásos abc-paletta mellett elsősorban csak külföldit!!!), de nem érdekes, minek és helyette inkább leültek kitalálni mi legyen az „üzenete” a tervezett fesztiválnak. Egyszerűen ordít róluk, hogy nem is szeretik (a sört)! Közönséges péer és marketing menedzser-fapinák, akiket csak a máz és az eladási-statisztika izgat. Pedig - m.karaj elhintette, hogy erre az alaklomra sör-különlegességekkel is készülnek a „nagyok”, de ez még titok. De vajon miért? Mondjuk a látott sörundor után különösen nehéz elképzelni, hogy nem csak a címkén változtatnak majd valamit. Én már a Gösser Zwickl-nek is nagyon örülnék.
Ám nem ez zavart a legjobban, hanem az, hogy a kis sörfőzdéket senki sem képviselte, még - két kivételtől eltekintve - palackokban sem. Indoklás: állítólag borzasztóan nehéz ezeket a söröket beszerezni. A túróst! Példának okáért a csakajósör oldalon keresztül egy részük játszi könnyedséggel beszerezhető.
A szimpatikus és a rögtönzött sajtótájékoztató-társaság többi képviselőjéhez képest szerény ill. visszafogott szervezőkkel (Kurucz Dániellel és Kurucz Gergellyel, Famous Managment Kft.) folytatott háttér beszélgetéskor azért felviláglottak a főbb célok és elképzelések, még akkor is, ha imitt-amott váratnak magukra a konkrétumok (pl. a fesztiválon várható sörkorcsolya választék). A napijegy 1690 Ft lesz, amiben benne van egy korsó sör ára. Magasztalt teljes, hogy 500 Ft letét ellenében üvegkorsókból lehet kortyolgatni a komlónedűt és az, hogy a megjelenésben/ standozásban támogatják a hazai kis (kézműves) sörfőzdéket, már csak azért is, mert ezek az ilyen és ehhez hasonló rendezvényeket saját zsebből nemigen, vagy csak ráfizetéssel kénytelenek letudni. A népet a várban három helyszínen fogadják (Hunyadi udvar..., a többi lemaradt) és kb. napi tízezer látogatóval számolnak. Fogadkoztak, hogy ennek megfelelően nagy számosságú sörcsapot fognak felállítani. Az átlagos árat 450-550/0,5 liter közé tervezik, bár ez (ár és korsó-mérték) néhány izmosabb sörkülönlegességnél problémás lehet (pl.: Békésszentandrási Black Rose vagy Szent András könnye 9% V/V).
Meglátjuk, megfér-e egymás mellett a mulatozós / sörsátorozós és a kóstolós / beszélgetős attitűd (bár ezek külön-külön helyszínen lesznek elvileg). Reméljük, a szervezők nem engednek a 48-ból, mert különben ez sem lesz más mint az eddigiek (a főzdefesztet és a millenáris-cseh sörseregszemlét kivéve): azaz egy össznépi kocsmázás és motordobálás! A helyszínválasztást sem értem, pl. egy sörgyárban jobban mutatna az egész, és olcsóbban is kijöhetne, mint a Budavárban. De bizakodjunk, hátha most tényleg más lesz...
 
A fesztivál időpontja: augusztus 25-28.
Friss sörfogyasztási trendek itt olvashatók.
 

Szólj hozzá!

Címkék: budavári sörfesztivál

Domb (Falatozó), Tahitótfalu

2011.06.27. 09:22 gyedjmaroz

Egy remekbeszabott megemlékezés Jávor úr tollából, amely egyben a blog második vendégposztja. Helybeli, kompetens mesélőnk a Domb-falatozó életébe kalauzolja el az olvasót.  

Tahitótfalu, Visegrádi út – Elekfy Jenő utca sarka (11-es főút mentén).

 
Elsőként tágabb pátriám leghírhedtebb éves megmozdulásáról, az Eperfesztiválról terveztem néhány keresett szót egymás mögé ütve megfelelni Gyedjmaróz felettébb megtisztelő invitálásának, ám a fennforgó rendezvényről mindennél többet elmond az azt felkereső tömegek magas és földalatti kultúra legmélyebb bugyrai felé irányuló, Nagy Duna-ágnál is szélesebb érdeklődési körének lehető legteljesebb körű kielégítését megcélzó programkínálat: http://www.eperfesztival.eu/.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Így hát marad az alternatíva, s a fesztivál csak összevetési ellenpont gyanánt jelenik majd meg, de a helyzet így sem könnyű, akár a többi kezdet, azzal a váratlan meghökkenéssel: hol is járunk?
 
Tahi, addig stimmt. 11-es út, Bogdány felé. Megvan. No, de minek is nevezzelek...? Sarki kocsma...? Kerthelyiség? Eperbor (helyi folklórban előfordulását sikerült már mérnem)? Korsó? 195? Kozel (ezt még a folklórban sem)?
 
Nos, a sokéves lendületes szürke és fehérállomány koptatás ellenére jelen sorok fűzője rendelkezik néhány olyan közepesen módosult agysejttel, melyek azt a kitörölhetetlen információt tárolják, miszerint ezt a helyet márpedig „Domb Falatozó”-nak hívják. Avagy hívták egykor, bár falatozásról mindössze egyszer készült memória lenyomatom, egy, a sok évvel ezelőtti eperfesztivál gasztronómiai kínálatának merészen odavetett bőrkesztyűként főút menti bográcsban gőzölgő birkapörkölt kapcsán (sok cupák, némi faggyú, és azóta is tartó megfontolt óvatosság a valaha bégető húsneműk közeledésekor).
Persze jó helynek nem is kell cégér, avagy több megtévesztő cégér sem árt, és ez egy számolatlan vita fölött álló, egészen kiváló hely. Enyhet adó komlóoázis kora-nyári hőségtől sújtott, fesztiválozó siserahadtól megfáradt helybéli számára; tökéletes alaptábor mindenre elszánt, természetrajongó sportemberek részére az innen nézve félelmetesen magasodó Vörös-kőt célzó csúcstámadás előtt.
 
A kerthelyiség persze napmeleg idején keveri ki a legelőnyösebb színeket a Domb arculatára (igaz, télen is van élmény, ha más nem, hát Magyarország legfigyelemreméltóbb bal-alkarja formájában): faasztalok, padok, napernyők segítik az elmélyült átlényegülést. A főút, amúgy jelentős forgalma egyáltalán nem zavaró; főleg nem a Hegyalja úti Avar sörözőt nem csak hírből ismerő vendégalapanyag számára. A sör habos, a madár csicser, vándor, mondd, több, mi kell?
Például kiszolgálás, amire itt panasz nem lehet. Pultnál zajlik, de gyors, figyelmes, lényegretörő. Fesztiváltájt maga, a Dunakanyar több, nívót jelentő vendégfogó helyéért felelős főnök is rugalmasan felel meg a szomjazó törzs- (és a hamarosan azzá váló) közönség „májgyakorlatoztatóan” szerény óhajainak.
 
A kínálat? Csapolt Kozel mellett üveges seritalok, fröccs (gyanúm szerint a településen általános Varga Pincészet száraz fehér feliratú magnumpalackjából), és, ami valami egészen különleges, szívemhez közeli polcra emeli a helyet, az a némileg meglepő gyümölcsbor kínálaton is túlmutató, székesfőváros belsőbb részeiben rezidáló, puccosnak nevezhető bárok, most még trendi roncskocsmák kínálatát is megszégyenítő pálinkarepertoár (Márton és Lányai elragadták figyelmemet, de talán Csetényi és Bolyhos termékek is készenlétben álltak), a belvárosinál természetesen jóval kevésbé pénztárca laposító áron! Mert itt az ezredforduló környékén meghonosodó divatot (a 4 cl-es EU-kompatibilis feles) konokul nem követve  még 5cl / 3cl terjedelemben locsolják a csodás zamatú gyümölcs párolmányt! Alternatíva lehet emellett például a jéger felese, amit tartós akcióban 295-ért blokkolnak!
Némi hiányérzetet talán a harapnivaló okozhatna, ha nem lenne a közvetlennél is közelebbi szomszédságában egy emberes adagokat emberbaráti áron felszolgáló, külön posztot megérdemlő étterem (Urak Asztala), alig 50 méterre pedig egy hamburger bár.
 
És zárásként szubjektív látlelet az árakról: egy hosszúlépés, 2 dl üveges bubis víz, 3 dl szóda, és kétszer 3 cl Márton és Lányai Irsai Olivér szőlőpárlat borravalóstúl: 1300 HUF. Na és a kontraszt: eperfesztiválnak konkurálni úgy is lehet, hogy 240-ről 195-re csökkentjük a korsó sör árát. Így is éles azonban az árverseny: odaát 100 Huf az Ászok – decilitere...
 
 
Lényeges infó még, hogy mellékhelyiség is akad, kívül az épület oldalában, s mostanában örömhírként érint (főleg Krakkó után), hogy külön-külön helyiség áll az urak és a hölgyek rendelkezésére is (fesztiválmentes időszakban talán a „pultnál kulcskérés” bájos tradíciója is bevett szokás).
 
A helyet elsősorban helybéliek látogatják, feltehetően gazdaságossági megfontolásból, és egy amolyan napközi kocsma, reggeltől estig nyitva (fesztivál esetén éjfélkor zárták a kaput, de emlékszem hajnalig tartó duhajkodásra is).
  
Márton és Lányai Irsai Olivér: 750 / 5cl,
Márton és Lányai Szamóca: 1050 / 5cl,
Korsó Kozel: 240 (ünnepnapon 195).
Gyümölcsborból a Ganádpusztai ellátó nívós terményeit forgalmazzák (kóstolásra erősen ajánlott: http://ganad.com/content/hun/about.php), illetve elsősorban az olasz eperborként tisztelt valamit, ami, ha tévedésem nem túl erős, a fragola szőlőből (azaz nem eperből!!!) készült pirosan édes folyadék (kísérletezők előnyben). 

Szólj hozzá!

Címkék: márton és lányai tahitótfalu gyümölcsbor eperfesztivál domb falatozó

Menta terasz

2011.06.27. 08:44 gyedjmaroz

1027. Budapest, Margit krt. 14.

Tel.: +36 1 336 1250;+36 20 992 4976
E-mail: info@mentaterasz.hu
 
Mostanában nem, de idén már többször is jártam itt - az egykori Paksi Halászcsárda helyén, egy-egy ebéd erejéig. Legutoljára május végén. Mióta megnyílt a belső-kert határozottan jobb lett, többen is vannak, de a zárt termek ebédidőben kongnak, ahogy eddig is. A 990 Forintos kétfogásos menü (általában egy leves és fél-második vagy édes tészta/desszert) a belvárosban már átlagosnak mondható, ám rászámolnak 10% szervizdíjat. Lássuk, hogy így is megéri-e...
A legutoljára itt betolt menüben egy tányér húsban gazdag, nem túl karakteres, de jó Gulyásleves volt, mócsingmentes marhahúsból, ami azért még főhetett volna. Nagyobb baj volt, hogy a zsír vastagon kicsapódott a lé tetejére és a tányér szélére. A másodiknak tálalt Gundel-palacsinta, szintén ehető volt, a töltelék kifogástalan, ám a palacsintatészta elég állott volt, ragadt, megnéztem volna hány (és milyen) tojást ütöttek bele.
A berendezés modern, bár bent kicsit steril, az udvar (teraszos kerthelyiség) már sokkal hangulatosabb és esős idő esetén  
befedhető. Mikor legutóbb odaértem, a bicajt nem engedték betolni az udvarba (amiből megértem, hogy nem csinálnak rendszert, de akkor kell kintre legalább egy kamera), mondván ez az "üzletpolitikájuk, és ez itt nem romkocsma kérem szépen". A bejáratnál van egy kerékpárparkoló, de nem nevezném biztonságosnak, ha nincs épp bentről rálátásunk. A főpincérről nem mondhatnám, hogy a szívembe lopta magát, az elején csak nagy nehezen vett észre minket, kicsit kioktató volt a stílusa - igaz különösebb hibát nem vétett.
Ami örvendetes tény, hogy kártyával és utalvánnyal egyaránt fizethetünk. A heti menüt előre közlik a honlapon!
 
 
Összességében egy ebéd-menüre nem olcsó hely, pl. egy 0,33-as ásványvízzel (350 Ft), a nem túl laktató, de általában finom ebéddel együtt számolva 1500-at perkálunk. Nem megfizetetlen, de ha már ennyi, akkor tényleg tűnjön ki valamiben, ne csak a környezetben:  nekem (ennyiért) hiányzik a többféle menü-választék, a pontos és kedves kiszolgálás, illetve a konyha sem nyújt az átlagosnál kiemelkedőbbet. Legalábbis júniusig ez volt a helyzet.
 
10/5,5

1 komment

Címkék: gulyásleves 2. ker menta terasz déli menü

Az év vendéglője: Schieszl!

2011.06.07. 10:26 gyedjmaroz

Budakalászon lenni nálam egyenlő azzal, hogy megyek a Schieszlbe. Hogy miért? Csak! Azért mert egyszerűen jó! De mielőtt az elfogultságom kicsapná a biztosítékot az olvasónál, valójában csupán arról van itten szó, hogy irtó nehéz írni azokról a helyekről amit szeretek. Pláne elkezdeni! A törzsvendégek sem magyarázkodnak, szimplán csak eljárnak oda, mert kötetlenül otthon érzik magukat, mert ismerik őket, és itt így vagyok ezzel én is.

Azt hiszem 1998-ban vagy talán ’99-ben – tehát még a múlt században – egy kiváló szimatú spanom (Jávor Úr) javaslatára jártam a több mint száztizenöt évet maga mögött tudó vendéglőben először. Akkor még a többség Sebőnek (vagy Sebő borozónak) emlegette, tán ez is volt kiírva a cégérre (erre bevallom már nem emlékszem), ellenben a kenyérben sült csülökre, a kolbászos pogácsára, a szilvatortára vagy lepényre és a már akkor nagyon jó minőségű borokra, azóta is. És ez mit sem ért volna az idősebb Schieszl Konrád jártas tolmácsolása és tréfás ércelődése nélkül. Azóta a vendéglő töretlenül halad előre a korral (ezt értsük úgy, hogy fogásaiban és konyhatechnológia terén egyre inkább reagált a „polgárosodó” kor igényeire, ügyelve arra, hogy megőrizze a konyha svábos jellegét, illetve a magasszintű kiszolgálást és vendégszeretet (ami eleve kizárja a sznobos allűröket).
 
 
A staféta átadásával ifjabb Schieszl Konrád a klasszikus hagyományok továbbvitele mellett, egy olyan innovatív éttermet és borászatot hozott létre hosszú évek megalkuvást nem ismerő kemény munkájával, ami példátlan a rendszerváltás után – pontosabban én nem ismerek ehhez foghatót. De félretéve a fényezős rizsát, lássuk a legutóbbi bejárásunk rövid tapasztalatait, bár előre jelzem, hogy végkicsengését tekintve nem lesz benne semmi meglepő.
A lehető legjobb időzítéssel érkeztünk meg vendéglőnk vadszőlő köntösben virágzó kerthelyiségébe: egy szikkasztó túrázás a Nagy- Kevélyre, majd Csobánka (Oszoly-csúcs) és Pomáz, s három hévmegálló Budakalász állomásig. Végre! Túlesve a szokásos barátságos üdvözlésen hamar a lényegre térünk: csopaki rizling és gyöngyöstarjáni cserszegi fűszeres, hozzá szóda rendel! S ahogy szokott: a bor hűvösen, hideg szódával és legfőképpen gyorsan érkezik. A friss szőlőnedű csúszik is, a cserszegijüket kiváltképp imádom! Na de a nagy kérdés, hogy mit együnk?
Az előétel sokat ígérő, Hideg kacsamáj, aszalt paradicsomos baracklekvárral (1800 Ft). Hízott kacsamájból készül. A lekvárt megkóstolva hát hú, az hogy édes nem is mond róla semmit, talán a tömény jelző, ám az omlós májjal és a különböző balzsamecetes (?) zöldsalátákkal együtt harapva fantasztikusan reagál, mesterfogás! Az XO-Bistros kacsamáj brióssal esik egy kategóriába – igaz utóbbi pecsenyemájból készítik, amit egy fokkal jobban csípek.
Főételeink: Bélszín laskagombás fokhagyma veloute-val, pirított burgonyával (3500 Ft) és Cserépedényben sült, füstölt csülök, gerslivel, savanyúkáposztával, kolbászmártással (sváb nevén Wurstsoße) sütve (1900 Ft). A bélszín nyolc órán át alacsony hőfokon „szuvidált”, azaz sous-vide technológiával készítik elő, ami azt jelenti, hogy a nyers hús befűszerezve kerül egy vákuumzacskóba, az pedig a forró vízfürdőbe. Az így készült húsok, színüket és ízüket majdnem százszázalékosan megőrzik, szövetei nem roncsolódnak.  Ezután kerül a rostra. A hús belül rozé, a szájamban szinte szétolvad, zamatos és szaftos. Kérge kellően fűszeres és sült, amivel a veluté szószos laskagombás ragú kéjmámoros elegyet alkot – a pirított, krémes állagú burgonya nagyon ment mellé. Aki angolosan, véresen és nyersebben szereti a bélszínt, annak lehetséges, hogy nem okoz akkora örömforrást, mint nekem.
 
A másik – klasszikus sváb – fogást egy lábasban tálalják és sütik. Az ínycsiklandó gerslis káposzta pazarul összesült a csülökdarabokkal, és a kolbászmártás egyszerűen fantasztikusan jó hozzá. Egy profin megcsinált egytálétel, minőségi alapanyagokból, azok közül való, amit itt a legjobban tudnak.
Az asztaltársasághoz pottyant még egy Kacsamell-rozé, kéksajtos rakott burgonya, ananászos-sárgarépa kompóttal (2500 Ft), ami szintén jól sikerült (a tálalása talán ennek volt a legcsinosabb), ám a kelleténél jobban átsütötték, mégsem volt száraz. A körettel semmi gond, remekül szinkronban áll a kacsamellel.
A desszert Csokoládé felfújt, ananász öntettel, házi vanília fagylalttal (850 Ft). A szuflét amolyan igazi franciásan, gyakorlatilag félig nyersen hagyják, tehát nem várják meg, amíg a teteje megszilárdul. Így az egész baromi krémes jellegű lesz. Az ananászöntet és a vanília fagylalt pedig a séf ötletességét dicséri, kifogástalan kombót alkotnak. Azt hiszem egy jó kis presszó főzet kíséretében méltó lezárása lett a vacsorának. Lehetett volna, de mégsem lett, mert szétcsapattuk egy-egy saját készítésű pájinkával, kinek a kajszi bódító illata, kinek a cigánymeggy utóbizsergése, egy biztos, hogy mindkettő príma áru! A számla mint mindig tételes és pontos (a kenyérért nem számolnak fel és a szervízdíjat is ránk bízzák!)  

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Ezek alapján megszavaztam, hogy az év vendéglője és vendéglőse Schieszl (már megint), és erről kár lenne vitát nyitni, magammal!
 
Széljegyzet: Nem mondom, (a klasszikusoktól eltekintve) volt már itt egy-két mellélövésem (mondjuk úgy százból), ami egy-egy még kiforratlan próbálkozás, azonban az az alázat és tudás, ahogyan mesterségüket művelik, az a családias, hamisítatlan polgári kultúra és vendéglátás, ami itt meghonosodott példamutató és majdhogynem egyedülálló – mondom ezt mindenféle aktuálpolitikai áthallás nélkül! Azt hiszem, a Schieszlben érthető meg az élet egyik fő princípiuma (corpus corporis), hogy a jó sváb (vendéglő-) kultúra úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér.Köszönjük és tiszteljük!
 
Fogyasztott ételek és italok taxatíve:
Kajszibarack pálinka 0,2 cl 640 Ft
Cigánymeggy pálinka 0,2 cl 750 Ft
(Saját erjesztésű gyümölcspálinkák)
Olaszrizling 0,5L 1.100 Ft
(Csopak, 2010)
Cserszegi fűszeres 1L 1.950 Ft
(Gyöngyöstarján, 2010)
Kékfrankos- Cabernet Sauvignon Rosé 1L 2.400 Ft
(Pécsely, 2010)
Eszpresszó 250 Ft
5L szódavíz 2250 Ft (450 Ft/L)
Hideg kacsamáj, aszalt paradicsomos baracklekvárral, 1.800,- Ft
Kacsamell, kéksajtos rakott burgonya, ananászos-sárgarépa kompóttal, 2500 Ft
Bélszín laskagombás fokhagyma veloute-val, pirított burgonyával, 3500 Ft
Cserépedényben sült, füstölt csülök, gerslivel, savanyúkáposztával, Kolbászmártással sütve, 1900 Ft
 
Schieszl Vendéglő és Borház
2011 Budakalász, Budai út 83. (térkép)
Tel.: (26) 341-465
Nyitva tartás:
 H-P: 12:00-22:30, Sz: 11:00-22:30, V: 11:00-21:30
Bankkártyával is fizethetünk, az épp aktuális étlap: itt.

(a sörbarátoknak továbbra is Fácánt mérnek 490/korsóért)

2 komment

Címkék: pálinka vendéglő cserszegi fűszeres bélszín csülök kacsamell kacsamáj budakalász borház gersli borozó sebő schieszl wurstsoße csoki szuflé szuvidált

Régi és új leletek, avagy egy majdnem tökéletes nap Prágában

2011.05.30. 13:20 gyedjmaroz

 
 
 
Nemrég Prágában jártam néhány haverommal. Már úgy vártam, mint egykoron a Karácsonyt. És ahogy gyerekként a Karácsonyt, úgy férfikorban Prága sörözőit nem lehet megunni – akárcsak a zsíros tejfölt. És a legszebb benne – csakúgy, mint a Karácsonyban – a meglepetés, azaz véletlenszerűen ráakadni egy-egy új kedvencre – természetesen a már bevetté vált kocsmák ellenőrzése mellett.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Egy ilyen napon sikerült megismerni két – számomra – még fehér foltot, amely kiegészült két régi kedvenc újbóli felkeresésével. Ezúttal a Vltava bal partján szimatoltunk szét, elsősorban Prága észak-nyugati részén, Hradčany és Dejvice negyedeiben (Prága 6. kerülete). Hradčanyban a várnegyed alatt a K. Brusce és a Na valech sarkán U Písecké brány söröző-étterem, kerthelyiséggel.
A hely a közeli Pisecká Bráná nevű kapuról és annak utcájáról kapta a nevét. Csapolt fekete és világos Krušovice egyaránt potom 29-ért (átkonvertálva 320 Forint) remek, és emellett a szokásos Pilzeni 33 csékáért. Kiváló az étlapja, és nagyszerű Gulást ettünk itt. Az étel mellé a hangulat pazar, kint és bent egyaránt! Az átlagos cseh vendéglátós jegyekkel ellentétben a kiszolgálás gyors, udvarias és az elszámolás is pontos. Egy főétel napi ajánlatban körettel együtt 60-tól, az étlapról 80 koronától. A környék csendes, kicsit olyan Zugló-Váralja keverék. Sörkalauzba pecsételés gond nélkül kérhető. Vendégek főleg fiatal helyiek, egyetemisták, a turisztok nem ismerik. Belső szokásos fa galériás-lambériás, a bejárattal szemben egyből a pult, felette tévé és megy a sport (ez a talponállós rész). A sportereklyékről kiderül, hogy a helyet Sparta Praha érzelműek látogatják (a Sparta stadionja 800 méterre).  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Restaurace U Písecké brány
Cím: Na valech 283/16, 160 00  Praha-Hradčany
Mobil: +420 734 542 475, 739 008 396
Nyitva hétfőtől-vasárnapig 11-től 23 óráig (Otevírací hodiny:  Pondělí – Neděle 11:00 – 23:00)!
Honlapjuk nincs!
 
Ezután a vár (Pražský hrad) felé vettük az irányt, de nem azért, hogy nézelődjünk, hanem mert várt az Ökör (Černého Vola) a Loretánská utcában, ahová Kozelt járunk inni (útközben akadt azért látnivaló, az elnöki palota kapujánál épp egy politikai demonstráció kellős közepén találjuk magunkat, vicces volt és tanulságos egyben mennyire jók ebben a csehek!). Nálam az Ökör az egyik legjobb prágai kocsma, még akkor is, ha a főúr mindig hozza a szokásos vendég- vagy még inkább turistagyilkos formáját, de ez is a show része. Érdemes hát várni egy asztalra – itt mindig kell –, és addig az előtéri állófogadásos sörözés is kiváló, egy a lényeg, hogy még véletlenül se keresztezzük a fő(atya)úr útját, különben jön a letolás. A legénység mióta világ a világ állandó, egy helyi bennfentes elmondása szerint több mint 20 éve van így egyben a brigád: a szakállas (most éppen borotvált!) csapos, emblematikus, üzemszerűen tölti újra a korsókat és kb. minden második-harmadik korsó után rágyújt, no és az emlegetett nagyhangú főúr, aki egy műszak alatt kilométereket tesz meg a söröskorsókkal – miközben a törzzsel sztorizgat. A hely őszülő törzsvendégeinek külön asztaluk van, a csapossal szemben, még szép, hogy legközelebb az éltető Kozel-forráshoz. Az Ökör – mint hírlik – a törzsvendégek tulajdonában áll, akik azért vették meg a kocsmát, hogy ne válhasson belőle kávéház, pub vagy gyorsétterem. (Hagymásy András: Prágai kocsmakalauz)
A sörmellé valók nagyon ajánlottak, különösen az ecetes hagymás Romadur és a Hermelín amiket imádok itt. A lényeg (a sör) pedig minden esetleges korábbi affért feledtet, a barna Kozel a favorit, de a helyiek által inkább preferált világos is tökéletes (aki még nem ivott igazi cseh Kozelt, annak azért, aki meg igen, annak meg azért kötelező!). Én még itt nem láttam élő embert Pilsnert inni, de ez hozzá tartozik a kötelező repertoárhoz. Az Ökör nem várt módon, a vendégek információ éhségét is igyekszik csillapítani: prágai napilapok kávéházi kerevetben (mégis csak a várban vagyunk és tán a parlamenti honatyák is bejárnak). Az emlék kedvéért, ha még nincs vigyünk haza egy kekszet (söralátétet), de azért ne olyan látványosan tegyük el, mint Klaus elnök úr a protokoll tollat.  
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Néhány felhasználói tanács a kocsmához:
         - főurunk (aki ne szépítsük, kinézetre egy kocsmatöltelékfélét formáz) nem kedveli, ha akármikor csak úgy hívogatjuk, mivel kb. öt-tíz percenként folyamatosan ingázik az asztalok és a csapszék között, szóval csak akkor „zavarjuk”, ha odaért asztalunkhoz, és nincs nála teli korsó, különben hangosan kikel magából és korholni kezd!
          - sörkorcsolyát csak akkor kérjünk, ha asztalnál ülünk, a csapostól pedig sörön és  cigarettán kívül eszünk be ne jusson ételt rendelni!      
         - ha egy mód van rá, akkor pohárral ne rendeljünk, különben sűrű fejcsóválások közepette csúnyán néznek ránk!
         mindig légy éber, ha jön a főúr el tudj hajolni a korsók elől!
          - türelmesen várjuk ki a sorunkat a csapszék előtt, és tudjuk mit kérjünk, ne ott találjuk ki!
         - ne vegyük fel ha letorkolnak valamiért, és sose álljuk el a fogyasztótér és a konyha közti folyosót, még akkor se ha nincs másutt hely!
          - itt felejtsük el, hogy Pilsner is van a világon, amit ezer helyen ihatunk!
          - angoltudásunkkal nem megyünk semmire, ám a cseh vendégektől érdemes puhatolózni.
 
 
 
Garantált, hogy a harmadik kör kirendelése után érzékelhetően emberszámba kezd venni főpincérünk, még ha külhoniak is vagyunk…
 
A Hermelín sajtról és a pác elkészítéséről "Királyok palástja vagy sörözés főkellék?" címmel itt olvasható egy helyes leírás.
 
 
 
 
U Černého Vola (Fekete Ökör)
Loretánské Náměsti 1. (Hradčany)
Kapható sörök:
Velkopopovický Kozel tmavý (barna) 28 CZK
Velkopopovický Kozel 28 CZK
Pilsner Urquell 33 CZK
Nyitva minden nap 11:00-22:00 között
 
Majd egy kis regeneráló séta és szendergés a várkertben (amíg a helyi néphadsereg egységei ki nem vezettek, ugyanis 18 óra után bezárják!). Visszatérve a Hradcanská-ra kipécéztünk egy helyet. Szemközt a metroállamással, átkelve a vasúti sínen bukkantunk rá a Restaurace Dejvická Sokolovna névre keresztelt újabb állomásunkra. 12-es csapolt Gambrinus (a kedvencemet) kérünk, de a míves sörcsap-orgonából lenyűgöző a csapolt sörválaszték (világos és barna Kozel, Pilsner, és persze a Gambrinus). A konyha nagyszerű, és eddig itt ettem az egyik legjobb ráncos búvárt vagy ha tetszik vizihullát (Utopenec) Prágában. Közönségét a helyi erők teszik ki. Érdekessége, hogy a pincérek többsége (? ) hölgy, és a rangidős fizetőpincér néni olyan a vendégekhez, mint anya a fiúkhoz, kitalálja minden gondolatukat. Bár látszatra nem egy súlyemelő matróna, eres karjait annyira megedzette az idők során (sörkorsó-bicepsz és tricepsz), hogy meg sem kottyan neki nyolc telt korsó kiporciózása. A friss csapolás bő habbal vastagon folyik le korsónk oldalán! Mellettünk törzskorsóikból iszogató törzsvendégek laptopjukon ügyködnek valamit, s már a kilencediknél járnak, ám az utolsó kortyok már nehezen mennek, de ott terem „mama” (pincérnénink) és határozott szájba töltő mozdulataira csak legurul!  És a sírást megelőzendő már érkezik is a tizedik (cumi) általa. Ezután elismerően bólogatnak altáji durrogtatásaimra. Egyszóval fesztelen a hangulat, udvarias és előzékeny a kiszolgálás! (elszámolás korrekt, kis pohárkában cetli az asztalon, amin striguláznak)
 
 
Ízelítő az étlapból (hevenyészett fordításban):
 
Előételek:
Hemenex (Sonka és tojás) 36, -
 1 db kolbász kövér 33,-
Sörkorcsolyák:
 
1 db "Búvár" (utopenec) a mi pácunkban 39 -
150g Érlelt sajt ecettel és hagymával 36, -
100 g Füstölt hering hagymával 39, -
 2 db Pirítós, nagy tükörtojással 39 -
 2 db Kolbász Velkopopovický fekete sörben 49, -
100g Hermelin (pácolt Brie, erős paprikával) 49 -
100g Sörsajt (Syr) mustárral és hagymával 49, -
 2 db Ďábelské toasty 45 -
300 gramm Burgonyás lepény (tócsni) kolbásszal 79, -
300 g Burgonyás lepény, füstölt hússal és savanyú káposztával 79 -
300 g Burgonyás lepény fűszeres mártással, sült sajttal 79, -
100g Sült sertéskaraj, kömény, fokhagyma, mustár, uborka 59, -
 1 db Sültkolbász mustárral 59, -
100 g Szalonnás csirkemáj 59, -
100 g Csirke máj meggyel, vörös borosan, 59, -
100 g Füstölt csülök mustárral, tormával és uborkával 59, -
200g Sült hagymakarikákkal 55 -
 5 db Sült Olomouc túró fűszeres tartármártással 59, -
 Tatár Bifsztek fiatal bikából, hat db. fokhagymás pirítóssal (nyers tojást kérésre adnak hozzá) 15 dkg 190-, ill. 20 dkg 242 korona.

Levesek:
 
Húsleves, főtt hússal és rizzsel 22,-
Frankfurter kolbász 24,-
Napi leves 27,- 

Frissensültek:
150 g Halfilé csőben sütve, kék sajttal, főtt burgonyával 79, -
150 g Vajhal a zöldfűszerekkel, vegyes vajon párolt zöldséggel 99, -
150g Tengeri süllő filé aszalt paradicsommal, olajbogyó, pirított burgonya 99, -
150g Csirke steak brokkolival, sajttal csőben sütve, burgonyakrokettel 99, -
150g Borsos steak, hasábburgonyával 99, -
150 g Sertés szűzpecsenye aszalt szilvával és szalonnába göngyölve, sült burgonyával 111, -
150g Sertés steak sült hagymával, gombával, sült burgonya 99, -
150g Hátszín "Djulbastia", amerikai burgonyával 119, -
150 g Borjú Bécsi szelet, burgonya rösztivel 109, -
Köretek: 25-35,-
 
Napi Ajánlat:
150g "Pacholkova tál" – sült malac, füstölt kolbász, fehér és vörös káposzta, knédli 85, -
150 g Marha-rolád, knédli, párolt rizs 89,-
360 g Sült csirkecomb, knédli, káposzta 89,-
150g Sertés roston, krumpli saláta 99, -
Főételek:
120 g bélszín, tejszínes mártással, zsemlegombóccal, áfonyával 79,-
120 g sült marhahús szalonnával galuskával és párolt rizs 79,-
120 g házias pörkölt (gulás) nokedlivel, vagy tésztával 79,-
120 g sertésszelet, burgonyagombóc, spenót 79,-
120 g rostonsült sertéskaraj, knédlivel és káposztával 79,-
120 g füstölt sertéshús, burgonyagombóc, vörös káposzta 79, -
120 g sült csirkecomb, főtt burgonya, savanyúság 79,-
3 db knédli gombóc töltött eper krémsajttal és tejszínhabbal, tetején vaj 75,-
Buggyantott tojás parajjal és főtt burgonyával 59, -
 
 
 
 
Emellett különböző hátszín steak-ek, rostélyosok, vegetáriánus ételek, olaszos tészták és desszertek.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Restaurace Dejvická Sokolovna
Dejvická 181/2, Praha 6 - Dejvice
telefon: (+420) 222 93 19 93
email: info@dejvickasokolovna.cz
 
Pivečka (csapolt sörök):
Gambrinus Premium 12° z tanku                     19,- 29  Kč 
Pilsner Urquell 12°                                           24,- 35  Kč 
Velkopopovický kozel 10°z tanku                    17,- 27  Kč 
Černý velkopopovický kozel                            17,- 27  Kč 
Birell Radegast - točené nealkoholické pivo      16,- 25  Kč
 
És a végére maradt legutóbbi prágai látogatásunk egyik szépemlékű búfelejtője, a Rotondy fogadó (Hostinec U Rotundy). A kocsmát a belvárosban találjuk, kb. 5-5 percre a Vencel tértől és a Károly hídtól. Húsz évvel ezelőtt Prága tele volt az ehhez hasonló, közönséges kocsmákkal. Most a Rotundy olyan, mint egy élő társadalomtörténeti múzeum, nyolcvanas éveket idéző füstös belsővel és arcokkal, a turisták talán épp ezért kerülik. Kizárólag a kisebbik sörgyár zászlós söre kapható, régebben volt üveges krusó is, de jelenleg nem tartanak.
Az elrendezés egy kis álló söntés a bejáratnál, és két dohánysárgára fújt szoba, amelyek falai ki vannak sörreklám-táblázva. A zöld Staropramen márkás asztalterítők lekerültek az asztalokról. A sötét faburkolat, az egyszerű, fából készült asztalok megfelelnek a mocsári szabványnak is.  
A fő helyiség mennyezete egy nagy vaskori ventilátorral büszkélkedhet, itt van egy falra szerelt, a szokásos fogyasztóvendégeket hipnotizáló kis színes tévé.  A korábbi fiatal, vendégszerető pincér és a jó sörkorcsolyákviszont sajnos már ténylegesen a múlté. 

Ezúttal egyetlen sörkorcsolya sem volt és egy mogorva, bár autentikus pincérmunkás volt szolgálatban, akit leginkább a tipp-mix szelvénye teletextes vizsgálata kötött le. De ami változatlan, hogy rajtunk és két német srácon kívül a kocsmában mindenki cseh volt. Többségében erősen középkorú férfiak, fogjuk rájuk, hogy a dohányos munkásosztály. A vécé korábban kulcsos volt (figyelemre méltó fityegővel), amit a pincértől kellett elkérni, most már „nyitott”, de továbbra is egyszemélyes.

 

 

 
 


 
Hostinec U Rotundy
Karoliny Světlé 17 Praha 110 00
Nyitva tartás: hétfőtől-péntekig 10:00-22:00; szombat-vasárnap 11:00-22:00
Csapolva 10-es Staropramen korsója 22 CZK (saccra), sörkorcsolyák 27-50 korona között, egytálételek 50 koronától. 

 

2 komment

Címkék: ökör kozel pilsner staropramen sparta praha gambrinus hermelín prágai kocsmák u písecké brány krušovice romadur černého vola velkopopovický kozel restaurace dejvická sokolovna utopenec pivečka hostinec u rotundy gulás hradčany

Főzdefesztről jelentjük…

2011.05.17. 11:01 gyedjmaroz

2011. május 13. péntek, Bp., Mikszáth tér – Krúdy Gyula utca

Nemrég a város sörszerető társadalmát végre lázba hozó esemény történt. Nem csoda, hogy a jó magyar házi sörre szomjazók szép számban vándoroltak el a – bízunk benne, hogy hagyományteremtő – Főzdefesztiválra, amely - ha nem is teljeskörűen, de felvonultatta a legígéretesebb hazai kisüzemek sörtermését. Néhány – részben, korábbról már ismert sör – kivételével végig tudtuk kóstolni a kiállító manufaktúrák portékáit – köszönhetően annak, hogy (1.) már negyed ötkor kiértünk, (2.) protekció híján volt türelmünk végigállni a sorokat (3.) és nem utolsó sorban mert a legtöbb helyen a csapoltból pikoló adagot is mértek – a végére így is megéreztük, hogy erős mezőny gyűlt össze. Nem csak arra voltunk kíváncsiak, hogy milyenek a sörök, hanem arra is, hogy milyen az összkép, illetve a csaposok mennyire vannak képben vagy inkább csak szüreti idény/diákmunkások.

Miskolci Serforrás: Korty & IPA

Délről északnak választva meg a haladásirányt első körünk a miskolci (pontosabban felsőzsolcai) Serforrás standjához vezetett, ahol a Korty (430 Ft / 0,2 dl) és az India Pale Ale (IPA, 400 Ft / 0,2 dl) különlegességeket vettük górcső alá. Nos, egyből sikerült belehúznunk egy igen egyedi és remekbe szabott alkotásba. Mint az avatott forrásokból megtudtam, Vaskó György vezette kisüzem emblematikus söre helyi alapanyagokból, így többek között Tokaji aszúeszencia és hernádvölgyi maláta házasításából, miskolci karsztvíz (!) hozzáadásával készül (persze a komló és a sörélesztő mellett). Én itten és a továbbiakban mellőzném a mélyen szakszerű – vagy annak ható leírást (lásd ezeket folyékonykenyéren, kontár komlókutatón vagy sörbúváron etc.). Szubjektíve azért néhány jellemző: kellemes, krémes hab, az édeskés aszús íz hihetetlenül jól összepasszol a söralkotókkal, borostyános-rubinos szín (bár ez a fesztiválos fehér műanyagpoharakban nehezen belőhető), mértéktartó szénsavval, 14 fokos szárazanyag tartalommal. Fantasztikus, leírhatatlanul jó! Értékelés: 10/9. Egyetlen hátulütője, hogy tartós élvezetéhez le kell utazni Miskolcra a Kortyolda étterembe.

Az India Pale Ale-hez egy kis sztori, ami sokat elmond a pultokhoz kihelyezett „szőkékről” (bár ez történetesen egy vöröstől származik)! A „Korty-ot” másodikra még (máris?) befogadta a savanya arcot vágó pultos lyányaink szürkeállománya, de mikor az Ale-t (fonetikusan így hangzik: ÉL) kértük, egyikük – pont erre a csapra beosztott lyányunk rávágta, hogy „olyan itt nincs!” Máris kifogytak volna? Szerencsére szavait követő hitetlenkedő kételkedésünk azért benne is felszakított valamit, és kis segítségként az „India” szó említésétől (amit már hallhatott) elbizonytalanodva, kolléganőjétől kapott segítséget, aki pőrén imígyen igazította útba: „Az az!” – miközben fejével félreérthetetlenül biccentett a tűnődő kollegina előtti sörcsap felé. Vajon tudták egyáltalán, hogy sört csapolnak?

Szűretlen India Élünk már nem hagyott bennünk túl mély barázdákat. Színe élénk, aranysárgás, vékony fehér habbal, könnyen csúszik, de túl soknak éreztem benne a szénsavat (alkohol: 5 V/V %). Az íze citrusos-gyümölcsös, de kissé nyers, lehet akkor inkább már egy Fuller’s London Pride. Értékelés: 10/6. (A csapoló „személyzetre” már utaltunk).

 

 

Jászdózsai Köleses (Bandusz Kft.): Köleses

– sajnos a honlapjuk jelenleg nem elérhető!

Átvágva az egyre sűrűsödő tömegen – miközben a színpadon valami funkci abszolút érdektelenül, de szerencsére a népi együttes kíséretet mellőzve méltatta a kormány hazai (ilyenkor létező) serfőzde-támogató agrárpolitikáját – megérkeztünk a várva várt Jászdózsai Köleses lerakathoz. A Köleses sör nagyon megnyerő volt, vissza is kóstoltam, de valahogy másodjára kicsit vékonkának (vizesnek, testhiányosnak? stb.) éreztem, lehet hogy az utóbbi már a hordó alja volt. Mindenesetre elsőre nagyon sztároltam. Barnás-opálos színű, kevés, alig észlelhető szénsavtartalmú, édeskés ízvilág, habja vékony, könnyen múló. Roppantmód csúszik, épp ezért csalós, mivel nem annyira alacsony az alkoholtartalma, persze ezt egy cseppet sem érzékeltük. (5 V/V %). A csaposok végrehajtó diáklányok. Értékelés: 10/7,5. Pesten egy helyen lehet kapni, a Korvin közben lévő Deja vu Kávézóban. A standon csapolt másik sört, a szűretlen HBH-t most kihagytuk, mivel ezt már jól ismertem Egerből, a HBH Sörözőből (lásd erről korábbi bejegyzésünk itt), és persze szeretjük, no és hasonló a helyzet ama szűretlen Kaltenberggel! Tisztelet nekik!

  

Kissler Sörfőzde, Dombóvár: Pils és Fekete

A világos pils típusú és fekete (barna) sört mértek a Fiktív Pub előtt létesült ideiglenes csapszékükön. A szűretlen világos (360/ 3dl) karakteres, férfias, színe és íze a Pilsner Urquell-re emlékeztetett. A fekete szintúgy karakteres, éles füst ízzel, a Staropramen Černý -jét juttatta eszembe. Nekem egy kicsit túl keserűek voltak, de egy gyárival össze sem téveszthetően jobbak. Mindkettő 10/6. Csaposok nem profik, de jobbak mint az átlag, szép hanzlit tudtak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bors (Cervista) Családi Sörsörfőzde, Győrzámoly: Szűretlen Búza

Következő állomásunk Borsék sörfőzdéje volt. Rutinosan – ahogy az átlag sörbúvár – az előző csapszék szerzeményével ittuk ki sorunkat az egyre duzzadó-kígyózó váróban. A szűretlen búzasörre esett a választásunk, már csak azért is mert szűretlen búzasör Magyarországon, oly ritka lelet, mint a baranyai tigris (egyszer volt, hol nem volt egy jófajta Szalon búza). Gyönyörű élénksárgája jóleső a szemnek, illata az orrunk receptoraira bizonyult jótékony hatásúnak (szerintem a szénanátha ellen is hatásos). Kóstolás, hmm, ezek szerint többé akkor eszünk ágába sem jut Ilzert venni, törjön le a kezem, ha igen! Egy kicsit csípett, nem tudok jobbat, de mint az almapaprika, de semmi ecet). A habja lágy és ugyanakkor egész tartós, megragadása után ivóvágyunkat tényleg piedesztálra emeli. 300 Ft / 3dl. Értékelés: 10/7. Győrben a Likócsi sörözőt további kóstolás ügyében feltétlenül felkeressük.

 

Fóti kézműves sörfőzde (Osterbrau): Keserű méz

A névre biztosan van, akinek beugrik Roman Polanski szenvedélyes filmje, persze van akinek egy bizonyos együttes bugyutácska nótájának a refrénje. Na de ez a sörköltemény egyértelműen az előbbihez áll közelebb – már ha lehet, hogy ilyen képzavarral éljek. Nevéhez híven 100% kiérződik belőle a mézes buké, ezért kezdetben gyakori inhalációs gyakorlatokat végzünk. No de nem sokáig melengettük, és azt kell mondjam, hogy az íze is lenyűgöző, ez a darab igazi unikum kis-magyar sörkultúránkban (írom ezt le úgy, hogy magam nem rajongok az ízesített sörökért). Szeszfok: 6,2 V/V %. Pikolója 200 pénz volt. Értékelés 10/7,5. Az Osterbrau alapsöreit (világos, gyömbéres, vörös, barna) a második kerület Tölgyfa utcai Osterbrau sörözőben fogyaszthatjuk. A Keserű mézet is a Bors standján vételeztük, ahol szakértően csapoltak, és tudtak válaszolni a kínált sörökkel kapcsolatos kérdésekre.

 

Békésszentandrási Sörfőzde (Agro Flott Bt.): Black-Rose és Szent András Könnye

A végére maradt az igazi csattanó – igaz ezért is kellett a legtöbbet várni, mert valami okos kitalálta, hogy külön kell blokkolni a Darshanban felállított sörstandokhoz járulóknak. És ekkorra már a tömegtől alig lehetett moccanni, igaz az időközben benyelt sörnedű hatására könnyen alakultak ki rögtönzött baráti eszme- és tapasztalatcserék.

Megvívva félórás tusánkat volt időnk választani, bár így sem volt egyszerű, végül a Black-Rose barna baksör és egy áfonyával ízesített sörkülönlegesség, a Szent András Könnye mellé raktuk a garast. Utóbbit csak palackozva lehetett magunkévá tenni (és akkor már legyen a BR is az). Nehezen találtuk a szavakat az első kortyok után, mert ez valami teljesen új volt. Ilyen van nálunk? Ezt legédesdedebb álmaimban sem hittem volna. Ha mindent nem is, de sokat elmond az amúgy nagyon tetszetős formájú üveg címkéje: A Black-Rose „pezsgő jellegű szűretlen fekete sör. Gyártja és palackozza: Békésszentandrási Serfőzde. Alkoholtartalom: 9% (V/V). Meg is adtuk neki a tiszteletet és ezzel már leültünk. Szép szín, elragadó illat, csodás hab, majd Rorschach-teszt, az is ötös! Nekem jobban kiérződött belőle az alkohol (enyhe lórúgás élmény), mint más hasonló angol stout vagy a belga apátsági sörökből, de ettől függetlenül óriási, tehát van itt ígéretes sörkultúra kérem szépen! Értékelés: 10/7. Üvegje (0,33 dl) a rendezvényen 550 Ft volt.

S jött az újabb lehidalás, a mázas körítés a Szent András Könnye palackjáról és a csakajósörön olvasható. Valami hasonlót (a frászt!) ittam nemrég a Pivo sörözőben, amely Černá Hora-i Modrá luna névre hallgat (11°B és 4,4 % (V/V), de a békésszentandrási jóval testesebb annál, és az alkohol tartalma is több mint a duplája 9% (V/V). Másrészt sokkal intenzívebb az áfonya íz (talán túlzottan is elnyomja a sör aromát), már-már likőrszerű, mintha nem is sört kortyolgatnék, hanem valami új kategóriát (mi lehet ez? - próbáltuk kitalálni, de meghatározhatatlan). Nekem kicsit túl sok volt ekkora szesztartalommal – azaz dehogy, csak nem szabadna ennyire kiérezni a szeszt belőle. Már az illata igencsak kábító hatású. Hasonló élmény ebből a szempontból, mint a Black-Rose, ezért kissé veszélyes. A helyszínen (és Békésszentandráson) kívül a csakajósörön kaphatók a többi fajtával (Fekete Korsó, Meggyes Sör) együtt. A 0,33 literes kiszerelése a rendezvényen 550 Ft volt. Értékelés: 10/6,9. Ami viszont ennél a standnál egyértelműen a legjobb volt, az a kínálat mellett a szakszerű, profi csapos munka, és a kiegészítő szóróanyagok. Csapos emberünket nem lehetett zavarba hozni, igaz a blokkoltatás némileg szűrte a közeget.

Sajnos a túl nagy embertömeg és az alkoholkoncentrációs kvóciens határérték- közelisége miatt a rögtönzött mustrából most kimaradt a Gösser Zwickl és a Fóti Grabanc (IPA) -  tegnap olvastam, hogy pont ez lett a fesztivál söre - vagy a Pivovarsky Dum csalánosa (hogy a B27-ről ne is beszéljünk). Ebből adódóan mi nem hirdethetünk fesztivál sörét, de kóstoltak közül nálam a Serforrás Kortya a No.1. – és ezzel nem vállaltam túl nagy kockázatot. De a dobogósok közt van a helye Békésszentandrásnak (a csapos-bajnokságban, a dizájnban és az egyedi kínálatban biztosan verték a mezőnyt) ) és Jászdózsának (Dupla Köleses) is. A helyszínválasztás ideális, a hangulat remek volt, ám a szervezők némileg alultervezték a kapacitásokat és az érdeklődést, remélhetőleg a következő ilyen alkalomra már több sörcsapot engedélyeztetnek – de ne legyenek illúzióink, sorban állás itt mindig lesz!

További életképek a rendezvényről:

 

 

 

 

 

 

 

 

1 komment · 1 trackback

Címkék: sör ale ipa szalon grabanc black rose békésszentandrás osterbrau hbh korty serforrás házi sör keserű méz kisüzemi főzdefeszt szent andrás könnye köleses gösser zwickl szűretlen búza

Barackos Kisvendéglő (és Kávézó) – jókerthelyiség?

2011.05.12. 13:50 gyedjmaroz

1121 Budapest, XII. kerület, Törökbálinti út 69.
Telefon:
06-1-247-7095, Nyitva: 11-22 (minden nap!)

 
A bejárás dátuma: 2011.05.11.
 

Ajánlásra kerestem fel a Barackos kisvendéglőt, ami Sasad, Magasút és Gazdagrét találkozásánál, a Sas-hegy árnyékában virágzik. A Kádári érában módosnak számító termetes kockaház, tornyos ablakába kitett címeres nemzeti trikolorról hamar megtudjuk, hogy büszke magyar földön, a XII. kerületi hegyvidéken járunk, ahol minden nap ünnepnap. A szolgálatos pincér elmesélte (ahogy az írva vagyon az étlap minden oldalán is), hogy 1971 óta, gyors matekkal pont 40 éve megy a vendéglő, tehát kb. amióta ezt a családi házat kalákában felhúzták. Jelenleg az eredeti tulajdonos (korábban üzletvezető) irányítja. A gyarapodásra/terjeszkedésre (és egyben kissé ízlésficamos eklektikusságra) utal a vendéglő új szárnya, amely kívülről uszodára emlékeztető ablakos aula (vagy inkább repülőgéphangár?) rész, egy biztos, egy kisvendéglőhöz képest tetemes méretű fogyasztótér (délután fél háromkor szinte töküres), de sajnos agyonvágja a kertet.  Így már látjuk a nagyobb rendezvények lebonyolításának helyét - bárcsak annak idején fákat ültettek volna a "hangár" helyére.

A palackos sörválaszték elég széles (ld. fotó), és a csapolt Dreher (410Ft / kori és 250 Ft /pohár) a teszteléskor hibátlan és kellőképp hideg, ami elviselhetőbbé teszi az első igazán nyárias délután (30 fok) perzselő napsugarait. Az étlap csábító. Nem is tudok ellenállni, egy kisadag borjúpaprikás (1100 Ft + 450,- hozzá a nokedli) friss káposztasalátával (350 Ft) rendel! Utóbbi salátafajta ugyan nem szerepelt az étlapon, de kívánságom megértő fülekre talált. Várakozási idő elsuhan, úgy 12,6 perc (igaz nincs konkurenciám). A paprikás rendben van, a kisadag másutt felér egy normál adaggal – igaz, ebből a hús nem sok, javarészt nokedlihegy és szafttenger. Az étel kicsit sótlan és lehetne fűszeresebb, de ezen könnyen segíthetünk az asztalra hozott sóval és őrölt borssal. A friss káposztasaláta érezhetően idei „fejből” készült, bár speciel én – még az újkápit is – édeskésen, kis édesköménnyel és friss kaporral szeretem (hiába no, Anyukám elkényeztetett), de így is jó, és a nokedlire semmi panasz nem lehet. Zárásnak egy Segafredo presszókávé, 250-ért.
Pörköltfélékből kapható marha, csülök és sertés, a napi ajánlatban pedig harcsapaprikás túrós tésztával. Ami plusz pont nálam, hogy az előételek között ilyenek vannak: libatepertő lila hagyma ágyon, négy darab libazsíros pirítóssal (850 Ft) vagy főtt-füstölt csülök tormával és lilahagymával (750 Ft), tatárbeefsteak (1900 Ft / 10dkg) és padlizsánkrémes pirítós (750 Ft). Napi ajánlatban sokféle leves, egytálétel és frissensült, egy háromfogásos, kisadagos menüsor, ami kétezer forint körül megáll. A kategóriához képest erős a borválaszték (bár ezt még vizsgálni kell) és az itallap tanúsága szerint az üveges minőségi borok mindegyikéből kimérnek (150-1050 Ft/dl). A fröccshöz a szóda 20 Ft/deciliteres áron. A Szicsek-féle pálinka felhozatal is tetszetős (550-700 Ft a felese), különösen a Tiszazugi Asszonybosszantó (46%, vegyes) és a Muskotályos törköly (44%) keltette fel a kíváncsiságom, de magányomban sajnos le kellett mondjak a tesztelésükről.
A legnagyobb hiányosság itt az az árnyék (fa). A barackfák (3 db) méretüknél fogva még csak a hangyáknak adnak árnyékot, habár pincérünk elmondása szerint régen voltak itt nagyobb példányok is. De nem kell megvárnunk, míg az egekbe nőnek, mert – hozzátette – a Dreher gondoskodik napernyőkről csak még nem szállította le ezeket. Mindenesetre nagy szükség lenne kint az ernyőkre/árnyékra, mert különben hólyagosra perzselődünk a tűző nap alatt (vagy elázunk). Plusz még egy saját honlap sem ártana. Az árak nem egyértelműek, más van kint a bejártnál (gondolom még régi), ez a becsalogató menü, és más a kézbe kapott étlapon – ez utóbbi a mérvadó. Egy biztos, nem jólfésült gourmék vagy ínyenc gasztro-sznobok kegyeit keresik, hanem a családias, magyaros kisvendéglőt kedvelőkét. Eme intézménytípus sok negatív áthallással bír ma is (pl.: átverés, menza-minőség, szűkös választék, olajszag stb.), ám itt most nem találkoztam egy ilyennel sem (aki igen, kérem ne habozzon egy kommentben kiigazítani!). Azoknak ajánlom, akik flanc nélkül kedvelik a bevett, egyszerű de kiadós honi ételeket,  a pörköltet savanyúval vagy salátával, vagy a rántott húst kolompérral vagy a sajtos-tejfölös palacsintát pláne ha mindezt egy kis kirándulással is szeretnék egybekötni, fröccs és sörpártiaknak egyaránt! Viszont kerthelyiségnek (az érzet oldaláról) a fák és a csekély szabad tér miatt gyönge. Viszontlátásra! (Ugye ismerős valahonnan a tábla :)
 

Utóirat: Kártyával is fizethetünk, van ingyen használható wifi és étkezési utalványt is elfogadnak – előbbi két szolgáltatás ebben a kategóriában ritkaság még a fővárosban is! Ehhez hasonlóan a tételes számla is példás (fotó). A lustább és finnyásabb belvárosiaknak is könnyen megközelíthető a 8-as autóbusszal (Irhás-árok megálló a bejárattól öt méterre) vagy pedig a sportosabbaknak kerékpárral ajánlott.

 
 
 
 
 
 
10/6 (ha lesz kint árnyék, akkor 7-es)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

5 komment

Címkék: szicsek borjúpaprikás libatepertő kerthelyiség kisvendéglő káposzta saláta barackos kisvendéglő

süti beállítások módosítása